Június végén két nap különbséggel jött ki két európai főváros úgynevezett imázsfilmje, vagyis olyan városreklámja, ami nem konkrét eseményre próbálja becsalni a turistákat, hanem úgy általában csinálna kedvet az utazáshoz.
Ez a két város a magyar Budapest és a norvég Oslo.
Mindkét alkotás szokatlanul merész és formabontó. És mindkettő többet árul el az adott városról és országról, mint tíz tényfeltáró könyv és ugyanannyi dokumentumfilm.
Az Orbán Ráhel-féle Budapest-film a műfajban szinte példátlan bátorsággal vállalja be, hogy három, egyaránt igen szűk, a túlnyomó többség által ugyanakkor mélyen megvetett szubkultúra szempontjából mutassa be a magyar fővárost. Ezek:
Az imázsfilm látványvilága émelyítően túlfilterezett, tartalmilag pedig arról szól, hogy Budapestre érkezik egy rakás zseniális fiatal színész, hogy előadják a tökéletes paródiát a semmi iránt sem érdeklődő, öntelt, üres tekintetű, a feneküket is szponzorlogós Louis Vuitton-vécépapírral törlő, az arcukon bőr helyett bjutifiltert viselő luxusinfluencerekről. A paródia pompásan sikerül. A maró gúnnyal ábrázolt seggfejek semmit sem látnak a magyar fővárosból, mert mindig hátat fordítanak a látványos épületeknek, ám ez kicsit sem zavarja őket. Bár azt sem vennénk észre, ha zavarná, mert a botox és az Ozempic együttes hatására elhaltak az arcizmaik, és képtelenek gesztikulálni.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!