Hagyták lerohadni, majd most lerombolták a legalább 250 éves Horányi csárdát

Egy 1767-es térképen már szerepel, 1774-ből pedig részletes szöveges és rajzos leírás maradt fenn az egyik legrégebbi Duna-menti halászcsárdáról, a Szigetmonostor területén található Horányiról, amit csütörtökön már lerombolva talált a Dunai Szigetek blog szerzője.

A Horányi régóta romos állapotban volt, a blog írója már 2012-ben beomolva találta a tetőszerkezet egy részét, de akkor még menthetőnek ítélte a történelmi épületet. Azt azonban mostani tulajdonosa, a Wiking kikötők gazdája előbb hagyta tovább rohadni, majd most sittet csinált belőle. A bontás képein látszik, hogy feltehetőleg római kori köveket is beleépítettek a falakba.

Az évszázadokon át étteremként és szálláshelyként szolgáló épületet a kommunisták államosították, utána hajógyár működött az épületben és környékén 1993-ig.

A dunai csárdák a ló alapú közlekedés korában élték első - hosszú - virágkorukat, de később, a vízi sportok, a túrázás, kenuzás és általában a polgári nyaralás elterjedésével egy időre ismét népszerűek lettek. Ez történt a Horányival is. Az épületet az államosítás, illetve az azzal járó funkcióváltás csinálta ki, hiszen a nem gyárnak készült épületben hosszú időn át folyt ipari termelés. Utána magára hagyták és a privatizálása utáni tulajdonosai sem foglalkoztak vele. Ebben a korábbi posztban olvashatsz a csárda történetéről. A bejegyzésekből olyan érdekességek is kiderülnek hogy Horány és Surány is egy-egy modern kori földbirtokosról kapta a nevét.

Az egyik legjobb magyar blog szerzője szabályos gyászbeszédet is mondott a csárda maradványai felett:

"A téglának gyanított falakból masszív terméskövek omlottak ki, és nem sokat tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a sokszor megsétáltatott sziklák már épületeket alkottak Ulcisia Castrában, aztán itt, a közeli ártéri erdőbe telepített kikötőerődben, majd átcipelték őket a falunak is nevet adó monostorba, s aztán újra vissza a csárdába, hogy a kétezer éven keresztül építőanyagként szolgáló anyagot haszontalan sitté alakítsák át. Ha valaki el is tesz egy-egy bélyeges téglát emlékbe, egy generáció múlva már arra sem emlékszik senki, honnan származott egykor. Végül is mindegy. A sírgödörnek vélt romokat maroknyian állják körbe, még kevesebben hullajtanak könnyet érte. Béke poraira.
Isten veled, Horányi csárda."

A posztot Dr Járdánházy szúrta ki a 24.hu-n.