Szilágyi Áron: A kisfia előtt nem lehet szomorú az ember

Óriási meglepetésre az első meccsén kikapott szombaton Szilágyi Áron, a háromszoros egyéni olimpiai bajnok kardozó a kanadai Fares Arfától. Ma reggel klubjának, a Vasas honlapjának nyilatkozott arról, hogyan dolgozta fel a történteket.

„Mindenfelé jártak a gondolataim, elképesztő sokként ért ez a vereség, abszolút nem tudtam hova tenni ott a helyszínen. Zavarodottság lett úrrá rajtam. Miután lepörögtek az események, a családommal voltam, hiszen ők is kint voltak a helyszínen. Jó volt velük találkozni, nyilván vigasztaltak, és hát persze a kisfia előtt nem is lehet szomorú az ember. Szóval ebből azért tudtam már töltekezni. Utána visszajöttünk a faluba, átbeszéltük a csapattársakkal a versenyt, ami senkinek sem úgy sikerült, ahogy tervezte, így jó volt kicsit kiadni magunkból. Nem mondom, hogy életem legvidámabb estéje, éjszakája volt, de túléltem, és most már tudok arra gondolni, hogy a következő három napban eljussak odáig, hogy jobb arcomat mutassam a csapatversenyben. Ez kőkemény feladat lesz, de a bosszankodást, szomorkodást most már magunk mögött kell hagyni.”

Azt mondta, semmi előjele nem volt a vereségének.

„Jól ment a bemelegítés, jól mozogtam, minden rendben volt egészen addig, amíg el nem kezdődött az asszó. Ott viszont már nem éreztem sem a távolságokat, sem a sebességet, minden kicsit messzinek tűnt, túl gyorsan pörögtek az események. Próbáltam kicsit lassítani, bevetni bizonyos dolgokat, de semmi sem segített, pillanatok alatt vége lett. Nem gondolom egyébként, hogy vívásszakmailag mondtam csődöt, hanem sokkal inkább abban az adott pillanatban nem stimmelt valami, nem állt össze a dolog egyszerűen.”

A csapatversenyről azt nyilatkozta, hogy az szerencsére teljesen más, „társakkal vívsz, ötös asszók vannak, tudsz javítani menetközben, mert hosszabb az egész. Nem nulláznak le pár perc alatt, mint ahogy tegnap történt velem. Úgy gondolom, ez most jobban fog menni, és hát nyilván fizikálisan sem fáradtam el az egyéni versenyben, így lesz ilyen szempontból is tartalék”. Addig az a legfontosabb, hogy „önbizalmat gyűjtsünk, mert abban van most hiány, viszont az elmúlt évek munkája, tapasztalata segíthet ebben. A negyeddöntő konkrét végkimenetelével nem is akarok most foglalkozni, össze akarom szedni a vívásomat, jobb formát akarok mutatni, és segíteni a társaimat is mindenben, hogy a lehető legjobb állapotban állhassunk oda.”