Pokorni a fideszesek farmerdzsekijével hasonlította össze Kovács Gergely „átizzadt pólóját”
„Fonti Krisztinával együtt kampányolva én is azt gondoltam, Kovács Gergely pártelnök sajátos stílusa, állandó kellékeként a sörösdobozzal és a cigarettával meg az átizzadt pólóval egyfajta üvegplafont helyez fölé. A hegyvidéki polgárok egy részénél ez igaz is volt, ráadásul mindezt tetézte a drogkereskedelem, ami semmiképp nem magánügy, ellenben büntetőügyi kategória. De még ez sem volt elegendő eltántorító tényező, sőt: nemhogy megkérdőjelezte volna a közügyek vitelére való alkalmasságot, inkább hitelesítette azt a fajta »antipárt« jelleget, ami a kutyapárt identitásának egyik lényegi eleme. Ez egyébként nem idegen a magyar politikában, kis túlzással a Fidesz rendszerváltás környéki, farmerdzsekis, hosszú hajas sikerei is ebből táplálkoztak annak idején” – mondta a Mandinernek adott interjújában Pokorni Zoltán, a XII. kerület leköszönő fideszes polgármestere.
Pokorni szerint „nemcsak a kutyák, a Tisza Párt is hasonló, az eddigi teljes establishmenttel szembemenő kommunikációt választott”, és szerinte „a nagy kérdés az, miért annyira sikeres ma ez a stílus”.
A kérdését ezután meg is válaszolta, és sikerült megállapítania, hogy „ebben szerepe lehet annak, hogy a 2010 óta kormányon lévő Fidesz–KDNP példátlanul hosszú ideje politizál sikeresen. A mostani első választók akkor kezdték az óvodát. Nekik Orbán Viktor a hatalom, márpedig a kamaszkor – egyébként tiszteletre méltó – tulajdonsága azt gondolni, hogy minden, ami új, automatikusan jobb, mint a meglévő vagy a régi”.
A felvetésre, hogy a kutyapárt mellett a XII. kerületben nem csak az első szavazók döntöttek, Pokorni azt mondta, ez „kétségtelen”, de szerinte „sokan osztják ezt a kamaszos illúziót a politikában. Mással nehéz magyarázni az eredményeket”.
„Néha van bennem ingerültség, de dühös nem vagyok” – mondta Pokorni, aki szerint „sokan azt gondolják”, hogy Kovács Gergely „hamar csődbe viszi majd a kerületet. De nem olyan egyszerű csődbe vinni egy önkormányzatot, megvan a bürokráciának a maga tehetetlensége, jogi szabályozottsága”.
Pokorni szerint „szimbolikus politizálással is lehet múlatni az időt – vegyük csak a ferencvárosi szivárványos pad példáját vagy más ügyeket. Például a turulszobor ilyen értelemben egy »aranybánya« Kovács Gergelynek, nem csoda, hogy a választás másnapján már erről beszélt: bontás, nem bontás, Toroczkai – mindenképp címlapos a történet, és semmit nem kell tennie érte. Viszont azt állítani, hogy a nyilasok neve a mai napig ott szerepel, tételesen hazugság. Nagyapám neve került le elsőként. Továbbá azt állítani, hogy ő majd történészeket kér fel, hogy rendezzék a kérdést, szintén helytelen, hiszen ez már megtörtént Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója és Ungváry Krisztián, a Magyar Tudományos Akadémia doktora részvételével. Azt is mondja Kovács Gergely, hogy ő majd új emlékművet állíttat az áldozatoknak. Nos, több mint két éve avattuk fel a második világháborús áldozatok emlékművét a Városmajorban – ez is elkerülte pártelnök úr figyelmét. Károsnak tartom, ha valaki pusztán politikai célból használja fel az áldozatok emlékét”.
Miután a júniusi választási eredményekből levonható tanulságokról kérdezték, Pokorni arról kezdett beszélni, nem hiszi, „hogy az országos kampányok tekintetében lehetne két síkon futni, külön az értelmiségnek, külön a kevésbé iskolázott polgároknak”.
„Ma már a plakátokra rövid szövegek kellenek. Ennek persze megvan az ára. Ahogy arra már utaltam: a leegyszerűsítő üzenetek nem a Fidesz, hanem a modern politika problémája.” „A közösségi médiaplatformok csak tovább rontottak a helyzeten, a politikusok pedig megtanulták, hogy a szavazóikat ma már csak rövid üzenetekkel érhetik el. Ezt nevezhetjük populizmusnak, ám ez nem vállalás, sokkal inkább a legkeményebb kényszer. Az így kialakult nyilvánosságban az őszinte és szakmai diskurzus leginkább kockázatot jelent a politikusoknak. Ezért e vitákat legfeljebb háttérmunkában lehet lefolytatni. Ott kell is, a kormány és nyilván az ellenzék is él a lehetőséggel: soha ennyit nem költött kutatásra és műhelymunkára a politika.”
A kérdésre, hogy mit gondol a „Magyar Péter-jelenségről”, Pokorni azt válaszolta:
„Mindig érzékenyek vagyunk a másik politikai térfél stílustalanságára, és rém megbocsátók a mieinkkel. Nem tudom, hova vezet ez a mostani út, csak azt, hogy ez már nem az én világom. Én nem kívánom a lájkok számában mérni az igazamat, nem ezért vágtam bele a politikusi hivatásba több mint harminc éve. Így már nem is fog annyira hiányozni.”