Észrevétlenül teljesen kikoptak a magyarok korábbi olimpiai sikerszámukból

Mellúszásban 5 olimpiai bajnoki címet nyertek eddig magyar úszók (Székely Éva, Szabó József, Rózsa Norbert, Kovács Ágnes, Gyurta Dániel), ehhez jön még 8 ezüst és két bronz. Szép eredménysor.

A mostani olimpián azonban esély sem volt arra, hogy bővüljön a lista.

Ugyanis egyáltalán nem volt magyar mellúszó Párizsban.

És ez mostanra már alig tűnt fel bárkinek.

A férfiaknák Gyurta Dániel volt az utolsó mellúszónk olimpián, de nyolc évvel ezelőtti szereplésében már nem volt sok öröm. Pedig Gyurta a 200 mell címvédőjeként ugrott vízbe Rióban 2016-ban. Ehhez képest csak 17. lett, középdöntőbe sem jutott.

100 méteren csak annyival járt jobban, hogy hajszálra azonos idő miatt ráúszásban kapott lehetőséget a középdöntőre, de nem nyerte meg a párbajt. Ez volt ugyan mindig is a gyengébb száma, de azért 4 évvel korábban nemcsak döntőben jutott, de ott negyedik lett. Akkor vált biztossá, hogy vége az olimpia aranyat és ezüstöt hozó, három világbajnoki arannyal és egy bronzzal kifényesített Gyurta-korszaknak, amikor csalódást keltve a 2017-es hazai világbajnokságon is 17. lett 200 mellen és mindössze 28. 100 méteren. Gyurta 2018-ban bejelentette a visszavonulást. Azóta nincs olyan feltörekvő tehetség mellúszásban, akit egyéniben akár csak tapasztalatszerzésre kivittek olimpiára, már Tokióban sem volt férfi mellúszó a magyar úszócsapatban, most Párizsban sem.

A nőknél kicsit másként jutottunk el ugyanoda. Kovács Ágnes az 1996-os bronza után 2000-ban aranyérmes lett. Címvédőként, négy évvel később 5. lett. Akkor ez nem volt fényes, a mából visszanézve már kimagasló eredmény. Kovács visszavonulása után több úszó is lehetőséget kapott az olimpiákon mellen, de kevés nyomot hagytak.

8 évvel Kovács aranya után, 2008-ban Bor Katalin 27. lett 200 mellen. 2012-ben Sztankovics Anna a 29. helyen végzett. 2016-ban két úszónk is volt kint, de egymás mögött végeztek, és eléggé hátul: Sebestyén Dalma 19., Sztankovics Anna 20. lett.

Szemben a férfiakkal, a nőknél Tokióban még volt mellúszó, megint egyetlen úszás erejéig: Békési Eszter 25. lett, a középdöntő nagyon messze volt.

100 méteren sem jobb a helyzet. Kovács Ágnes már 2004-ben sem jutott döntőbe, 2008-ban Pecz Réka 41. lett, 2012-ben Szankovics Anna 31., négy évvel később ugyanő 25. Tokióban már nem volt a rövidebb számon magyar versenyző.

Vagyis a nőknél 24 éve győztes Kovács Ágnes, a férfiaknál 12 éve aranyat nyerő Gyurta Dániel után nem nevelt ki a magyar úszósport klasszis mellúszót. Nem aranyra esélyes világklasszist, nem is olyan megbízható úszót, aki legalább döntőbe jut, hanem olyan olimpikont, aki nem egyszer ugrik a vízbe, hanem legalább középdöntőbe jut.

Cseh László pont mellen nem volt jó, vegyes mellett pillangón és háton is kimagasló eredményeket ért el. Hosszú Katinkára is ugyanez igaz. Milák Kristókra és Kapás Boglárkára gyorson és pillangón lehetett számítani. Kós Hubert vegyesúszóként indult, Amerikában faragtak belőle hátúszót, de pillangón is ott van az olimpián. Eközben a fiatal vegyesúszó, a 16 éves Jackl Vivien azt jegyezte meg a rosszul sikerült 400 vegyes után most Párizsban, hogy mellen nem tudta tartani a lépést a vetélytársaival. (Az mondjuk egészen speciális, hogy az új francia csodaúszó, Léon Marchand a vegyes és a pillangó mellett mellen is akkora klasszis, hogy a Milák elleni döntő után két órával ebben is olimpiai aranyat nyert.)

Az már a mostani, magyar mellúszó nélküli olimpia előtt is elő-előkerült időnként, hogy miért zuhant vissza ennyire a mellúszók teljesítménye. Ráadásul a komoly múlt mellett nagy lehetőséget adott volna az is, hogy úszásban rövid idő alatt két világbajnokságot, és több Európa-bajnokságot is rendezett Magyarország, ami az olimpiákon kívül is jobban a fókuszba állítja a sportágat.

2017-ben, az ifjúsági világbajnokság után már rákérdeztek Sós Csaba szövetségi kapitánynál, hogy jogosan kongatják-e a vészharangot a mellúszás felett. A válasz alapján kár lett volna idegeskedni:

„Kongathatják, de feleslegesen teszik. A szöuli olimpia mellúszó olimpiai bajnokának, Szabó Józsefnek a szakdolgozatában különféle trendeket vizsgáltunk. Hogy változnak az idők olimpiáról olimpiára. Azt látni, hogy egy-egy olyan versenyszámban, ahol akad egy szuperklasszis – ilyen volt az amerikai Janet Evans és Egerszegi Krisztina – húsz évre blokkolja a környezetét. Normális edző az Egerszegi ellen nem készített fel úszót. Húsz év kell tehát ahhoz, hogy az eredeti trendhez visszatérjünk. Ez történik most a magyar mellúszásban. Gyurta Dániel miatt nem tűnt értelmes dolognak olyan embert a mellúszásra felkészíteni, aki másban is tehetséges.”

Gyurta ekkor már túl volt a kudarcos 2016-os és a még gyengébb 2017-es budapesti világbajnokságon is, Sós arra számított, hogy azért visszaépíti majd magát a tokiói olimpiára. Ez - mint most már tudjuk - nem történt meg.