„Most ismét, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, világrendszerváltás következhet; úgy fest, ismét sorsfordító döntést kell hozni. Könnyen lehet, hogy amiképpen Szent Istvánnak a Nyugatot kellett választania a túlélésért a Kelettel szemben, ezúttal a hanyatló, számunkra érthetetlen, de objektíve is életidegen kultúrájú Nyugat és a felemelkedő, sok dologban rokon Kelet közül ez utóbbi mellett kell döntenünk. Lesz sok meghasonlás, talán évszázados külső-belső küzdelmek, de ez a jövő záloga, és akik emellett döntenek, olyanok lesznek, mint Szent István az utókor emlékezetében” – írja a „Készülődjünk: hamarosan sorsfordító döntést kell hozni – Irány a Kelet!” című cikkében a Mandiner.
Az írás szerint „jó lenne ahhoz a Nyugathoz tartozni, amit képzeltünk, de az már alig van, és nem lesz sokáig. Ahogy magunk mögött hagytuk a Keletet a X-XI. század után, úgy fogjuk magunk mögött hagyni ezt a nyugati vircsaftot, és visszatalálni a keleti gyökerekhez. A Kurultaj, a Türk Tanács, a kínai gazdasági kapcsolatok, az azeri szénhidrogének, a törökökkel közös Attila-kultusz ezeknek a része”.
De ennél is tovább megy a cikk, ami arról elmélkedik, hogy „a pogánynak bélyegzett, bár hangzóanyagunkhoz remekül idomuló rovásírást lecseréltük a szegényes hangzókészletű, ezért a magyar nyelv leírására alkalmatlan latin betűkre”, és „8-900 esztendeig tartott, míg sikerült ebből egységes, megfelelő helyesírást kialakítani”. A cikket író Ungváry Zsolt szerint „ezzel az erővel megtanulhatjuk a kínai jeleket is, 800 év alatt azokat is majd csak a magyar szabályokhoz igazítjuk”. Azt írja, „még az is lehet, hogy a jövő tankönyveiben ezt az ezer esztendőt csak afféle mellékszálként, a magyarság elvetélt nyugati orientációs kísérleteként fogják tanítani”, de „Magyarország akkor is lesz”.