Nagy nap ez a mai, mert nemcsak Szörényi Leventéből szakadtak ki fontos gondolatok, de Kovács Ákosból is. Utóbbi a Mandinernek adott interjút, amiben szépen bemutatta a „kis túlzással” szófordulat lényegét.

„Apám más közegből jött, az erdélyi kispolgárság köréből, négyen voltak testvérek, de az apjuk az utolsó gyerek születése után szépen lelécelt. Kis túlzással a szüleim újraegyesítették a Trianonban szétszabdalt országot, amikor a pesti jogi karon össze­találkoztak.”

Ezután újra a Teleki téri emlékeiről beszélt, ahogy tette azt egy négy évvel ezelőtt adott interjúban is, amikor 34 és fél percen keresztül mondta el, hogy élete és a munkássága „már az áldás kategóriája”.

„A Teleki térre már együtt kerültek, ide születtem. Klasszikus körfolyosós-gangos házban laktunk, a közegben sajátos demokrácia uralkodott: ugyanolyan szegény volt mindenki a nyugdíjastól a villamoskalauzon és a hivatalnokon át a cigányzenészig. Ez a lakóközösség az elképesztő figurái­val pont úgy festett, mint ahogyan a Bereményi-filmekben látni. Számomra ez a hely volt az élet iskolája, de azért nem bántam, amikor tizennégy éves korom körül egy komplikált és csak anyám ügyességének köszönhetően lebonyolított lakáscsere révén az V. kerületbe költöztünk” – mondta Kovács Ákos, aki hála az égnek arra a kérdésre is válaszolt, „kinek az érdeme”, hogy 36 éve együtt vannak a feleségével.

„Kizárólag Kriszta állhatatosságának és bölcsességének köszönhető, hogy jól megvagyunk. Ennyi idő alatt minden pár megél szinte elviselhetetlen örömöket és hullámvölgyeket is. Ő már a kezdet kezdetén meglátta, hogy ha egy ilyen vad musztáng hátán akar átlovagolni a prérin, a lehető legerősebben kell a sörényébe kapaszkodnia, mert folyton le akarja majd dobni” – mondta Kovács Ákos a vad musztáng.