Bod Péter Ákos: Nézzük meg, mire költ a magyar állam!

A magyar kapitalizmus olyan, amelyben a politikai döntéshozatal súlya sokkal nagyobb, mint a szomszédos országokban. A magyar gazdaság közben fokozatosan gyengül ezekhez az országokhoz képest, és a kormány által hangoztatott gazdaságpolitikai célok elérése nem sikerült – erről beszélt Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, egyetemi tanár a közgazdasági társaság csütörtöki rendezvényén.

Bod szerint már az nehéz, hogy megtaláljuk azt a nevet, definíciót, ami leírja a mai magyar gazdasági valóságot. Nincs rá név, annyi név van rá, „elkezdtem írni, de betelt a lap”. Csak a kormány saját minősítéseinek hosszú a listája: nem megszorító, exportösztönző, patrióta – Bod szerint ez azt jelenti, hogy a hazai szereplők javára diszkriminál „a fene a multiba” szemlélettel –, munkaalapú, növekedésközpontú (akár az egyensúlyi, fenntarthatósági szempontok rovására is). És akkor ott vannak az elemzői megnevezések: nem-szokványos, unortodox („mi így szállunk le a bicikliről”), nagynyomású gazdaság, prociklikus, de sokan beszélnek arról is, hogy populista a gazdaságpolitika.

Ami biztos: „az állam gazdaságilag hiperaktív, péntek este mindig történik valami a Közlönyben”, amit aztán a következő napokban „kezelni kell, meg kell fejteni”. A közszektor aránya nagy és nem csökken. Bod elgondolkodtató táblázatot mutatott arról, hogy milyen prioritások láthatók, ha a magyar költségvetés egyes kiadási tételeit összevetjük az uniós átlaggal.

Nemcsak az állam működésére, de a kiválasztott gazdasági szereplők támogatására is jóval többet – utóbbira majdnem másfélszer annyit – költ arányaiban a magyar állam, mint az uniós átlag. Ez összefügg azzal, hogy a multik kiszorítása valóban megkezdődött, de ennek káros következménye van: már nincs termelékenységi előnyünk a térségben.

Emiatt jelentősen megváltozott a magyar felzárkózás a térségi országokkal összehasonlítva.

„Aki előttünk volt, az most is előttünk van, aki mögöttünk volt, most már az is előttünk van” – mondta a cseh, lengyel, szlovák, román és magyar adatokat összehasonlítva.

A trend egyértelmű: miközben a gazdaságpolitikának erőltetett növekedési hajlama van, ez a törekvése „nem igazán sikeres”. Az egy főre jutó GDP alapján az összehasonlításban szereplő összes ország előttünk van a legfrissebb adatok szerint, miközben ez a rendszerváltáskor vagy az uniós csatlakozás időszakában nem így volt.

Ha a reálfogyasztást nézzük, akkor még sokkolóbb a helyzet. Amíg az egy főre jutó GDP-ben Magyarország a 22. helyen áll az EU-ben, az egy főre jutó fogyasztásban az utolsó helyen vagyunk, egy tized százalékponttal Bulgária is megelőz minket: Magyarországon az uniós átlag 67,4 százaléka ez az érték, Bulgáriában 67,5 százalék, a hátulról harmadik Szlovákiában már 75,9 százalék. „Ez az érték akkor is elgondolkodtató, ha statisztikai eszközökkel, az árszintmérés módszertanával lehet is ezen valamit csiszolni” – mondta Bod.

Jó, mondhatjuk, hogy a növekedés nem sikerült, de legalább a patriotizmus igen. „Legalább szuverének vagyunk. Kicsit savanyúak, kicsit kicsik, de szuverének”.

Csakhogy Bod szerint ez illúzió, csupán a függések jellege változik. A fizetési mérlegben nem csökken a külföldi tőke jelentősége, és miközben az itt lévő külföldi cégek eredménye a bruttó hazai terméket (GDP-t) növeli, a nemzeti jövedelmet (GNI-t) nem. A GDP 4-5 százaléka megy ki évente, tehát nem sikerült elérni, hogy Magyarország ne függjön a külföldi befektetésektől.