Szex és New York és Schmidt Mária

„Miért mondunk le a szexről?” – tette fel a kérdést Schmidt Mária, a XXI. század intézet főigazgatója Az identitás, mint politikai fegyver című konferencián hétfő délelőtt. „Érzelem nélküli, karrierfüggő, boldogtalan magányos, drogfüggő életet választunk magunknak?” – folytatta kérdéssorozatát Schmidt Mária, aki szerint nem lenne szabad lemondani a szexről – merthogy szerinte a Nyugaton éppen ez történik –, mivel a szex a „test nyelve, és a kapcsolatépítés egyik útja. A mozgásba hozott érzelem, amely boldogságot és kielégültséget okoz”.

Schdmit előadásának címe Ne szeretkezz, háborúzz! volt, amivel arra utalt, hogy szerinte míg az 1968-as szexuális forradalom jelszava „szeretkezz, ne háborúzz!” volt, mostanra eljutottunk ennek ellentétéhez. Schmidt szerint a 20. századi feminista mozgalommal a nők mindent elértek: „Általában hét évvel tovább élnek, mint a férfiak. Tanulnak, tanítanak, dolgoznak, dolgoztatnak, vezetnek és kiállítanak.” Miután a feministák lebontották „a nemek közötti érintkezésre vonatkozó normákat és szabályokat, kiiktatták” a szexuális aktusok kereteit, „most azon vannak, hogy újabbakat alkossanak”.

Schmidt szerint a '68-as forradalmakig az angolszász, illetve a vele vetélkedő szovjet puritán álszentség határozta meg a szexualitással kapcsolatos viselkedési normákat. Az új generáció azonban a szexualitásra önfelszabadításként, és örömforrásként tekintett. „Szabad szexet akartak”, amit a fogamzásgátló tabletta tett lehetővé. „Ez rövidtávon a szex és a reprodukció szétválását hozta el” – mondta Schmidt, aki szerint ez a nőket és a férfiakat is felszabadította.

Schmidt történelmi oktatófilmként tekint a Szex és New York sorozatra, melyben láthatjuk a szexuális forradalom nyerteseit, a New York-i felsőosztályt. „A főszereplők önállóak, öntudatosak, viccesek, karriert építenek, és odáig vannak a szexuális kalandokért” – mondta Schmidt, aki szerint az, hogy a férfiak már nem csak pénzért vagy házasságkötéssel jutnak szexhez, „feleslegessé tette az elköteleződéssel és felelősségvállalással járó házasságkötést és családalapítást”. Innentől kezdve a házasságkötések száma csökkenni kezdett, az emberek pedig egyre később vállalnak gyermeket.

Márpedig Schmidt szerint a család egymást szerető közösségét semmi se helyettesítheti. A családhoz viszont "lejjebb kell csavarnunk az egónkat, figyelembe kell vennünk a társunk, családtagjaink igényeit, és meg kell próbálunk megfelelni az elvárásaiknak. Mindez kölcsönösséget feltételez, és mindenek előtt szeretetet". Az amerikai kulturális imperializmus azonban a nemváltás, a transzneműség elfogadtatásával támad „keresztény erkölcsökön alapuló társadalmunk, és az ezt fenntartó családjaink ellen”. Ez Schmidt szerint a politikai mondanivaló hiányát jelzi a korban, amikor az Egyesült Államok éppen elveszti világvezető pozícióját.

A főigazgató szerint Magyarországon már az 1956-os forradalom előtt visszavonták az abortusztilalmat, utána pedig sikerült elérni, hogy a „kommunisták kitakarodjanak a hálószobáinkból”. Schmidt értéknek tekinti, hogy a szexualitás kérdései magánügyek maradjanak. Schmidt szerint a mai „új viktoriánus angolszász progresszívek és nyomukban lihegő liberális újpuritánok megfosztanának bennünket attól, hogy a szexualitásra örömforrásként tekintsünk”. Ezek a mozgalmak szerinte azt szeretnék elérni, hogy a szexualitásra kizárólag identitásképző elméleti konstrukcióként viszonyuljanak az emberek – így viszont Schmidt szerint „életünk sivár, magányos és örömtelen lesz”.