Orbán minden gazdaságpolitikai intézkedéssel kapcsolatban Nagy Márton nevét említette, Varga Mihály mostani pénzügyminiszter neve nem hangzott el a 2025-ös terveknél. Ez több mint egyértelműen jelzi, hogy ha valóban egy gazdasági csúcsminiszter lesz jövőre, az Nagy lesz, és Varga váltja Matolcsy Györgyöt az MNB élén márciusban.
A gazdasági semlegesség szövegébe csomagolja a már bejelentett gazdaságpolitikai terveket
Ezeket is pontokban sorolja fel.
Növekedés - az EU beragad a 0-3 százalékos növekedés közé, ha nem történik radikális gazdaságpolitikai fordulat. "Ez nekünk kevés." Nekünk a 3-6 százalék közötti tartományban kell hosszabb távon is helyet foglalnunk. A következő évben meg tudjuk tenni az első lépést, "bizonytalanságok persze vannak", de be tudunk ebbe a sávba lépni 2025-ben, ott tudunk maradni '26-ban is, majd megcélozzuk a sáv felső részét".
Nem csúszhatunk vissza az adósrabszolgaságba. Az államadósság felső határát csak tapasztalati úton lehet kijelölni, elméleti úton nem. Tapasztalati úton szerinte ez 90 százalék. "A magyar gazdaság képes nem visszacsúszni az adósrabszolgaságba", mondja, ami persze a 90 százalékos limitet alapul véve nyugodtan vállalható kijelentés (de az EU-s standard 60 százalék, annál bőven magasabb a magyar adósság).
Szükség van külső tőkére továbbra is.
Folyamatos adócsökkentés - a magyar vállalatoknak kell versenyképesnek lenniük, nem a makroszámoknak.
Tőkejuttatási program - a kkv-k számára kell biztosítani 2025-ben, Nagy Márton dolgozik rajta.
Családok támogatása - jövő megduplázzák a családi adókedvezményt.
Munkáshitel nincs, csak diákhitel van - jó, hogy van hitel a tanulásra, de mi van azokkal, akik nem járnak egyetemre? Nekik is el kell kezdeniük az életet, a fiataloknak egyfajta munkáshitelt kell adni.
Az alapelvek egy ország testtartását jelölik ki. De mi ennek a tartalma?
Finanszírozási semlegesség - jelen kell lennünk nemcsak a londoni, hanem japán, kínai, katari pénzpiacokon. Ennek már vannak is eredményei, kínai és katari hitelek.
Beruházási semlegesség - "nem kell válogatni a Magyarországra érkező tőkeberuházások között". Ez már az elmúlt időszak számaiból látszik is.
Piaci semlegesség - "annak adunk el, aki megveszi, nem kell ezt túlbonyolítani". Érdekesnek nevezte azt a kísérletet, ami Szerbia csinál, amely csatlakozni szeretne az EU-hoz, de közben szabadkereskedelmi megállapodást írt alá Kínával.
Technológiai semlegesség - "és most nem a Huaweiről beszélek, meg a távközlési technológiákra", hanem "gondoljanak Paksra". Arról "úgy tudjuk, ha nem a megfelelő újságot olvassuk, hogy orosz beruházás, de valójában nemzetközi, hatalmas nyugati cégek dolgoznak ott az oroszokkal és magyarokkal".
Mi döntjük el, kivel üzletelünk, nem egy hatalmi központ mondja meg.
Azzal üzletelünk, akivel a leginkább megéri. A versenyképesség és hatékonyság elvét semmi nem előzheti meg.
A harmadik elv lehetne, hogy csak saját értékeink alapján tárgyalunk. De Nyugaton árukapcsolás van - az uniós pénzeket összekeverik ideológiai kérdésekkel, "woke, meg migráns, meg gender feltétel". A gazdasági kapcsolatok érdekében nem lehet ilyet figyelembe venni.
A magyaroknak minden égtáj felé tájékozódniuk kell. Ez nehéz, mert a fejekben az van, hogy a modernizáció Nyugaton van - de ez már nem így van, a modernitásnak és modernizációnak számos jó példáját látjuk Közép-Ázsiában, Kínában vagy a Távol-Keleten.
A gazdasági semlegesség lényege, hogy ha ketté is választják a világgazdaságot, akkor is lesznek olyan érintkezési pontok, ahol a különböző világgazdasági rendszerek, hiába távolodnak egymástól, mégis csak találkoznak valahol. Magyarország pont olyan helyen van, ahol találkozhatnak.
Nemzeti kormány, nemzeti fordulat, nemzeti szuverenitás - ezek a semleges gazdaságpolitika legfontosabb alapjai.
Az európai föderalizmusra a patrióta fordulat a válasz
Európának a stratégiai autonómiát nemzeti alapon és nem föderális alapon kellene megvalósítania. Sok országban van patrióta fordulat ("a nacionalizmus szó tilos"), de ez nem elég erős, nem várható ilyen áttörés.
Stratégiai autonómia föderális alapon lehetetlen, fából vaskarika, egy olyan álom, ami három falba is bele fog ütközni.
Az első fal a migrációs kérdés, amiről nem lesz tagállami megállaodás.
Emellett bele fog ütközni egy jóléti falba is, túl sok ország veszítene az életszínvonalából, ezért egy föderális Európával mindig szembe fog menni, "ha nem akarják, hogy rébuszokban beszéljek, idézzék maguk elé Hollandia képét"
A harmadik a "közös hitelfelvétel fala", mert tervek vannak, de ehhez pénz nincs, tehát más pénzét kell erre költeni, "ezt hívják hitelnek".
Egy transzatlanti világgazdasági rendszert szeretne a Nyugat, "Magyarországon is vannak ennek hívei".
De vannak, akik azt mondják, hogy nem transzatlanti betagozódás kell, hanem egy stratégiai európai autonómia. "Nekünk magyaroknak történelmi ösztönrendszerünk alapján ez a második a szimpatikus. Milyen kár, hogy ez se fog működni".
Orbán szerint egy ideig azt gondolták, hogy a nyugati blokkosodás zárójelbe tehető.
Most már azt látni, hogy a dolláralapú világgazdasági elszámolási rendszer helyett kiépítsenek egy nem dolláralapú pénzügyi rendszert. Ehhez közel járnak, és ha ez megtörténik, akkor két pénzügyi rendszerben fogunk létezni.
A jüanban elszámolt kínai kereskedelem már jelentősen megnőtt a dollárban elszámolttal szemben.
Egy szóval: a blokkosodás. A nyugati és keleti világgazdaságot próbálják elválasztani időnként a vasfüggönyre emlékeztető módon.
A Nyugat olyan választ adott, azzal próbálkoznak Brüsszelben és Washingtonban is, ami a hidegháború logikája. Ketté akarják választani a világgazdaságot, vissza akarják hozni a huszadik századot.
