Az Orbán-kormány volt diplomatája szerint Orbán Balázs a nyilatkozatával „megerősíti az orosz–kínai nagystratégiai vonalat”

Fehér Zoltán, az Orbán-kormány korábbi diplomatája a Válasz Online-nak adott interjúban azt mondra, „messze nemcsak kereskedelmi kapcsolatokat építünk Oroszországgal és Kínával, hanem kül- és biztonságpolitikánkat is egyre inkább a két keleti államhoz igazítjuk”. Szerinte nem magától értetődő, hogy Donald Trump elnökké választása esetén a magyar kormánynak fel kellene hagynia pekingi orientációjával.

Fehér szerint „tíz éve konzekvensen ugyanazt a politikát folytatja a kormány”, csak korábban nem nevezték ezt nagystratégiának, aminek „lényege, hogy a nyugati orientáció helyett mind külpolitikai, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból keleti, orosz–kínai orientációt választunk. „Tíz év alatt kiderült, hogy ez a nagystratégia előmozdítja-e a magyar emberek jólétét és biztonságát” – mondta Fehér, majd meg is válaszolta, miszerint „világosan látszik, hogy nem”.

Elmondta, „tavaly és az idei év első felében zsugorodott a magyar gazdaság, pedig soha ennyi kínai működőtőke nem érkezett hozzánk, az egymilliárd eurós távol-keleti hitel feltételeiről pedig semmi információnk. Hozzáértők szerint a kínai gigaberuházások legjobb esetben is nullszaldósak Magyarország számára, és akkor még nem beszéltünk a környezetre gyakorolt hatásukról. Világosan látszik tehát, pusztán Pekingre támaszkodva képtelenség berúgni a magyar gazdaság motorját.”

Orbán Balázs is szóba került az interjúban, Fehér szerint a miniszterelnök politikai igazgatójának megnyilvánulása, miszerint Magyarország Ukrajnával ellentétben nem védekezett volna egy orosz katonai agresszióval szemben, „logikusan következik az elmúlt egy évtizedből”. Fehér szerint Orbán Balázs egyszerűen „kimondta nyíltan, amit eddig is sugallt a kormányzati kommunikáció”, és nyilatkozatával „megerősíti az orosz–kínai nagystratégiai vonalat, azt, hogy a Moszkvának és Pekingnek kedvező döntések nem ad hoc lépések, elszólások”.

Fehér az interjú egy pontján hosszan sorolta, mennyi mindenkivel nem vagyunk jóban: „Elromlott a kapcsolat az Egyesült Államokkal, Lengyelországgal, az Európai Néppárttal is, lényegében megszűnt a visegrádi együttműködés, s elmérgesedett a viszony az európai intézményekkel. Legnagyobb szomszédunkkal, Ukrajnával, amely pont a Nyugat felé törekvése miatt áll invázió alatt, szintén mélyponton állnak a kapcsolataink.” Ezután azzal folytatta, hogy „a blokkosodó világban nekünk nemzeti érdekeink, hagyományaink, kereskedelmi kapcsolataink, biztonságunk miatt a nyugati oldalon a helyünk, amely oldal az EU-t, a NATO-t, az Egyesült Államokat és ázsiai szövetségeseit, például Dél-Koreát vagy Japánt jelenti. A másik oldalon pedig Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea áll”.

Szerinte ha „valóban a konnektivitás lenne a cél, nem ütköznénk folyamatosan nyugati szövetségeseinkkel, és nem képviselnénk ennyire demonstratívan a mi szövetségi rendszerünket gyengíteni akaró kínai és orosz érdekeket. Ha pusztán gazdasági semlegességről lenne szó, a miniszterelnök és a külügyminiszter ugyanolyan gyakran járna Moszkvába és Pekingbe, mint Berlinbe és Washingtonba. Ez nem így van, a magyar vezetést fogadják az orosz és a kínai fővárosban, de a németben és az amerikaiban nem.”

A közelgő amerikai elnökválasztással kapcsolatban azt mondta, jelenleg inkább arra fogadna, hogy „egy Trump-adminisztráció esetén a magyar kormány egyértelmű kínai–orosz irányultságát a döntéshozók éppúgy ignorálnák, mint az amerikai konzervatív értelmiség Trumpot támogató, radikálisabb része. Ráadásul Magyarország számára Kína nem egy külpolitikai vonal a sok közül, hanem a nagystratégia alapja. Jöhet bármilyen nyomás Washingtonból, ez nem mozdul ki a helyéről”.