„megjöttek a libernyákok! −
bömbölték a bumburnyákok −
azt gágogják: jogállam
kispadról a ligában.”
Szilágyi Ákos: Posztpetőfi Sándor: Ilyen nyákok/olyan nyákok

A galérián énekel a Költő.

Írók boltja, múlt hét péntek, késő délután. Sötét, hideg őszi eső kint, tucatnyi hallgató bent. Könyvbemutató. Posztpetőfi Sándor: Szibériai borbély.

A Költő – látni fogjuk – nagyon is valódi, Szilágyi Ákosnak hívják, és – hallani fogjuk – remekül énekel. Viszont eldalolt versének szerzője merő egy fikció, fiktív fickó, a Költő szárnyaló képzeletének – és a Nemzet-Istennek – egyszülött fia. A Költő ilyen módon nem egyszerűen a vers költője, hanem a vers költőjének költője is, metaköltő, űberköltő.

A fiktív fickó viszont még csak nem is mai képzelt gyerek, hanem 2016-os. Neve: Posztpetőfi Sándor. A Barguzini Föltámadott.

Hogy miért lett poszt-, azt talán nem kell sokat magyarázni. Posztposztmodern posztvilágban élünk, posztnemzetállami posztrúsz, posztjózanész posztdemokráciákban, posztmagyarok vagyunk, posztisten áldjon meg, posztolgatunk folyvást („posztolj innét!”).

„(...) Posztpetőfi Sándorként való 2016-os feltámadásakor hazája ennél is vigasztalanabb képet nyújt. Kossuth-címer helyett koronás. Respublika sehol. Sajtószabadság sehol. Kormányzás helyett uralkodás. Liberális alkotmányosság helyett rendies önkény, jogrend helyett folytonos rendkívüli állapot. A latinos műveltségű magyar költőnek már a demokrácia »illiberális« jelzője is fülét hasogatja. Az »illiberális« a latinban »szűköset«, »szabadságában korlátozottat« jelent. Illiberális annyi, mint szabad emberhez nem méltó. Az illiberális demokrácia tehát szabad emberhez nem méltó demokrácia” – írja a Költő, a költő Költője, a metaköltő képzeletének valós szülöttéről új, éppen bemutatódó verses kötetének – ezért a galéria, az Írók Boltja, a mikroközönség, az éneklés – utólagos előszavában.

Tehát a Költő énekel. Saját vicces, politikai versét énekli egy népdal, a Megismerni a kanászt ad nótamjára. (Spontán szóvicc/accidentális hapax legomenon: először kananászt írtam.) Egyszerű dallam, énekórai klasszikus a Béreslegény (jól megrakd a szereket) mellett.

Egyébként önök is meghallgathatják, mert a Költő nemcsak írásban tette közzé (igyen elérhetővé) politikai szatíraverseit de egy részüket előadva (énekelve) is.