Két év alatt megduplázódott a szegénységi küszöb alatt élő magyar nyugdíjasok száma
Az Orbán-kormány mindig is rendkívül büszke volt arra, hogy folyamatosan teljesítette a saját maga által kitűzött célt a nyugdíjakat illetően, vagyis megőrizte azok értékét, az pedig csak hab a propagandisztikus kormányzati kommunikáció tortáján, hogy néhány éve „visszaadták” a teljes 13. havi nyugdíjat. Hiába azonban minden önfényező dicshimnusz, egy évente egyszer megjelenő statisztika világosan megmutatja, mi is a valóság, és hova vezetett az, ahogy a nyugdíjakat kezeli a kormány.
Mostanra világosan látszik ugyanis, hogy az inflációhoz kötött nyugdíjemelések nagyon nehéz helyzetbe hozzák a társadalom legidősebbjeit. Olyannyira, hogy mára egyre több nyugdíjas szegényedik el. Ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal frissített adatbázisából, pontosabban annak relatív jövedelmi szegénységi arányt ismertető táblázatából.
Előbb azonban tisztázzuk, mi is az a relatív jövedelmi szegénységi arány. A statisztika azokat nevezi relatív jövedelmi szegénynek, akiknek a jövedelme nem éri el az úgynevezett medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis másként kifejezve a szegénységi küszöbértéket. 2023-ban a friss adatok szerint ez havi szinten 168 279 forint volt, 15,8 százalékkal magasabb az előző évinél. Egyszerűen megfogalmazva tehát, aki havi szinten ennél kevesebb pénzből gazdálkodik, azt a statisztika szegénynek tekinti.
A friss adatok szerint tavaly a nyugdíjasok körében történelmi magasságokba emelkedett a jövedelmi szegények aránya. Az előző évi 14,3 százalék után tavaly 24,2 százalékra nőtt az arány. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 2 millió öregségi nyugdíjasnak majdnem a negyede már szegénynek tekinthető, havonta kevesebb mint 168 ezer forintból próbálnak megélni.
Mióta rendelkezésre állnak ilyen adatok, vagyis 2004 óta nem volt egyszer sem ennyire magas ez az arány, miközben 2014 óta – egy kisebb megszakítással ugyan, de – évről évre látványosan magasabb számot közöl a statisztikai hivatal.
Az arány megugrása a relatív jövedelmi szegénységgel érintett nyugdíjasok létszámát is értelemszerűen jelentősen megnövelte. Míg 2022-ben még „csak” 285 561 jövedelmi szegény nyugdíjas volt Magyarországon,
tavaly ez a szám 68,6 százalékkal 481 487 főre emelkedett, miközben 2010-ben még alig voltak többen érintettek a jövedelmi szegénységgel 77 ezer főnél. Az Orbán-kormány ideje alatt az elmúlt 13 évben tehát több mint a hatszorosára emelkedett a szegénységgel érintett nyugdíjasok száma.
Az inflációkövető nyugdíjemelés a probléma
A romló tendencia egyértelműen az inflációkövető nyugdíjemelés számlájára írható. Ennek során a svájci indexálással ellentétben egyáltalán nem veszik figyelembe az éves átlagos bérnövekedés mértékét. Magyarországon márpedig nagyon jelentős mértékben nőttek a bérek az elmúlt évek során. Ennek két következménye van:
- a bérek elszakadnak a nyugdíjaktól,
- egyre több lesz a szegény nyugdíjas.
Utóbbi magyarázata az ugyanis, hogy a statisztikában a bérek növekedése alapvetően meghatározza a szegénységi küszöb értékét. Ha lendületesen nőnek a bérek, akkor a szegénységi küszöb is lendületesen emelkedik. Mivel a nyugdíjak emelésénél nem veszik figyelembe a bérnövekedést, azok csak kisebb mértékben tudnak növekedni. Ezért egyre több nyugdíjas ellátása kerül a szegénységi küszöb alá.
Ezen a trenden két módon lehetne változtatni: a kormány vagy visszahozza a svájci indexálást, vagy pedig differenciáltan emeli a nyugdíjakat. Az alacsonyabb nyugdíjban részesülőkét nagyobb, a magas, sok százezres vagy millió nyugdíjakat pedig legfeljebb csak az infláció mértékével. És így még akkor a nyugdíjak értékének megőrzését is ugyanúgy kipipálhatja a kormány.