Fanni kertje: Történet egy transznemű tinédzserről, akit befogad egy hajléktalan
október 27., 18:01
„Milliárdokat költ az állam arra, hogy egyre kevésbé toleráljuk egymást, közben a társadalom legalján váratlanul felbugyog a szeretet és az elfogadás”
- Vasárnap mutattuk be a tavaly megjelent, többszörösen díjnyertes dokumentumfilmet, a Fanni kertjét a Jeti Moziban, ahol három hónapig lesz megtekinthető.
- A film készítője, Somogyvári Gergő szabadidejében, évekig nulla pénzből forgatta a hajléktalanságot és transzneműséget bemutató filmet, a Nemzeti Filmintézethez meg sem próbált pályázni.
- Végül váratlan helyről érkezett a pénz: a nyugati országok helyett a román és a horvát producerek szálltak be a finanszírozásába.
- Erről, a film társadalmi elfogadásáról és etikai kérdésekről is beszélgettünk a rendezővel, Somogyvári Gergővel.
Hogyan lehet Magyarországon a transzneműségről és a hajléktalanságról filmet készíteni?
Egyszerre könnyen és nehezen. Ezzel a filmmel meg sem próbáltunk Magyarországon pályázni, mert mi, dokumentumfilmesek már elég régóta tapasztaljuk, hogy szociálisan releváns témákban - főleg ha rajta van a transz és csöves címke - ma már nem igazán lehet állami finanszírozáshoz jutni, még olyan kis mértékben sem, amivel el tudnánk indítani egy külföldi koprodukciót. Nemzetközi workshopokra sem jártunk a forgatás alatt, mert el kellett döntenünk, hogy az egyéb munkák mellett fennmaradó időben a forgatásra, vagy a finanszírozásra koncentrálunk. Ebben a no budget filmkészítési helyzetben mégis felszabadító volt, hogy nem kellett megfelelnünk külső elvárásoknak a történet kimenetelével kapcsolatban, hagyhattuk, hogy menjenek a maguk útján a dolgok, az idő sem szorított minket. Ez egy hosszútávú, megfigyelő szemszögű dokumentumfilmnél szerintem nagyon nagy luxus. A lelkileg megviselő helyzetek ellenére, mivel barátokkal, családtagokkal dolgozhattam a filmen és nagyon megszerettük a szereplőket is, mindig is a jó részekre és nem a szívásokra fogok emlékezni. És végül is összejött, amit szerettünk volna, az utolsó pillanatban még némi finanszírozáshoz is jutottunk.
link
Forrás
Hogyan találkoztál a film szereplőivel, hogyan indult ez az egész történet?
Nem terveztem, hogy transz témában filmet forgatni, de amikor 2018-ban kijöttek a hajléktalan törvények, ami tiltja az életvitelszerűen utcán tartózkodást, akkor egy szociális munkás barátommal, Pocsai Zsolttal kitaláltuk, hogy ripsz-ropsz forgatunk egy rövidfilmet reagálva az aktuális helyzetre. Én nem szoktam aktivista szemlélettel filmeket készíteni, sokkal lasabb, tépelődőbb ember vagyok, de akkor éppen állt minden projektem, kellett a lendület. Egy hajléktalan túlélő guide-ot terveztünk filmre vinni a Rights Reporter Foundation támogatásával, ezért olyan kunyhós hajléktalanokat kerestünk, akik igazán jó lakóhelyet építettek maguknak. Miközben jártuk a Budapest környéki erdőségeket az egyik nap találtunk egy nagyon szépen megépített házat, ahol gazdája, Laci ekkor már évek óta lakott. Bemutatta nekünk a házikót, elmesélte hogyan épült.
Ő lett a filmbeli Laci, a hajléktalan, aki befogadja Fannit.
Igen. Rögtön megéreztük, hogy ő egy nagyon jó szereplő, mert mint egy építési szakértő hozzá tudott szólni a témához, hogy hol érdemes kunyhót építeni, honnan szerez alapanyagokat, vizet, stb. Már fél órája interjúztunk Lacival, amikor egyszer csak kilépett egy kétméter magas, virágos ruhácskás tündér a házikóból. Ő volt Fanni. Érdeklődött, hogy mit forgatunk, és megkérdezte, hogy ő is csatlakozhat-e. Köpni-nyelni nem tudtunk a meglepetéstől, nagyon izgalmas volt ezt a két embert így egymás mellett látni a padon. Egyébként ebből az első képből készült később a film rajzolt posztere. Szóval ez a két ember ott ült egymás mellett, és belekezdtek elmesélni a közös történetüket. Már aznap hazafelé a kocsiban Zsolttal eldöntöttük, hogy ebből rövid aktivista videóból nem lesz semmi, hanem elkezdünk visszajárni hozzájuk. Végül négy évig forgattunk.
És akkor végül a hajléktalanság mellett a transzneműség lett a téma?
Miután megismertük a háttértörténetüket arra törekedtünk, hogy ne priorizáljuk se a transz témakört, se a hajléktalanságot, el akartuk kerülni a genderpolitika szokásos bugyrait, inkább Fanni és Laci kapcsolatára koncentráltunk, hogy a maga nyers valóságában mutassuk meg a kitaszítottság lelki és fizikai következményeit. Az egészen különös szülő-kamasz kapcsolatot próbáltuk feltérképezni, hogy hogy működik ez a groteszkbe hajló, családszerű formáció ilyen egészen extrém, izolált körülmények között. Szerintem ez a külsőségek ellenére egy nagyon univerzális és családbarát történet. Az, hogy ők hajléktalanok, és Fanni ráadásul transz, csak még meseszerűbbé teszi ezt a történetet.
A legmeglepőbb a filmben, hogy még a társadalom perifériájára szorult emberek, Laci és egy másik hajléktalan nő, Aranka is nagyon elfogadóak Fannival és az ő transzeműségével szemben.
Igen, a szereplőink mindenféle tanult vagy felvett viselkedési formák helyett, önmagukból, belülről fakadóan ennyire elfogadóak. Hihetetlen, hogy itt élünk egy olyan társadalomban, ahol az állam milliárdokat költ arra, hogy az emberek egyre kevésbé tolerálják egymást, közben vannak a társadalom legalján tengődő entitások, akikből mindenféle klisé nélkül felbugyog a szeretet, elfogadás és érzelmi intelligencia. Ez számunkra is fantasztikus felismerés volt, és ezt próbáltuk a filmben is felszínre hozni. A nyomasztó, kilátástalan körülmények ellenére csodálatos emberi minőségekre bukkantunk a senkiföldjén, így a történetnek az ő hatásukra született egy pozitív, humanista vonulata is.
Neked sikerült megfejtened, hogy honnan ered ez az empátia és elfogadás?
Talán onnan, hogy ők nagyon öntörvényű emberek, akik a saját tapasztalataik alapján élik meg a világot, konzerv üzenetek kevésbé tapadnak rájuk. Érdekes volt, hogy Lacinak is voltak elszólásai a melegekkel és a cigányokkal kapcsolatban, de amikor helyzet volt, és előtte állt az ember, akkor mégis segítőkészen viselkedett. Lehet, hogy a kemény körülmények és valósággal való face to face kapcsolat gyengíti ezeket a társadalmi sztereotípiákat és józan, emberséges cselekvésre ösztönöznek.
A testvéred, Somogyvári Nóra lett a film producere. Hogy hogy végül szinte családi vállalkozásban készült el a film?
Csak a forgatás második felében kezdtem el producerekkel egyeztetni és ők sem álltak elő órási mentőötletekkel a finanszírozással kapcsolatban. Amikor végül rádöbbentem, hogy pénz nélkül, saját időből és energiából, barátoktól és családtagoktól kért szívességből kell megoldani a filmet, akkor úgy döntöttem, hogy ez csak úgy működik, ha mi magunk gyártjuk le a filmet. Végül a húgom, Somogyvári Nóra és gyártó cége a New Retina Productions lett a film producere. Ez neki is egy tanulságos folyamat volt, hogy egy ilyen nehéz filmet - amire időközben kialakult egy nemzetközi érdeklődés - végig vigyünk együtt.
Külföldi pénzeket mennyire lehet bevonni egy ilyen témára?
Biztos lehet, nekünk nem volt meg a kellő kapcsolatrendszer és szakmai tapasztalat, hogy jelentős külföldi támogatást szerezzünk. Egyrészt azért, mert a film már szinte készen volt, amikor elkezdtünk nemzetközi támogatókat keresni, és ez érdekes módon megnehezíti az adott koprodukciós ország filmalapjaihoz való pályázást, mert ők általában induló filmekbe szeretnék beszállni. Másrészről elvileg van egy EU-s normák szerint működő filmfinanszírozási rendszerünk, a külföldi producerek pedig értetlenül álltak a tény előtt, hogy egy fillért sem tudunk hozni otthonról. Hiába ecseteltük a magyarországi kulturális finanszírozás viszontagságait, papíron még nem tartozunk az olyan veszélyeztetett országok közé, amelyeknek járna a különleges támogatási státusz. Igazából ilyen szempontból mi, magyar filmesek nagyon a két szék között a földre ültünk. A Fanni kertjének az utómunkájába végül az utolsó pillanatban egy horvát, meg egy román koproducer szállt be.
Miért pont ők?
Ők is jelen voltak azon a nemzetközi utómunka workshopon, ahová beválogatták a film első vágatát. Látták a film értékeit, közép európai relevanciáját és tudták, hogy csak pár ezer euró hiányzik ahhoz, hogy megfelelő minőségben fejezhessük be a filmet. A horvát filmalap egyébként is nagyon nyitott, szívesen szállnak be értékesnek tűnő alkotásokba, még ha témában nem is kötődik hozzájuk. A románoknál is hasonló a helyzet, ott egy filmes utómunkára szakosodott cég szállt be mint koproducer és segített profi körülmények között befejezni a filmet.
Azért meglepő, hogy pont a horvátok és románok szálltak be a filmbe, mert a téma miatt azt gondolhatnánk, hogy ennek inkább nyugaton van támogatása.
Nyugaton maga a transz téma már nagyon régóta terítéken van, és talán már egy picit túl is csordult. Pont a közép-kelet-európai régió az, ahol ennek a témának még igazán van tétje, vannak érdekes, sosem látott történetek.
De azért poénból beadtátok a Nemzeti Filmintézethez?
Nem, mert teljesen logikusan következik a kultúrpolitikai környezetből, hogy nem fognak támogatni egy transz-homlesz témát, főleg úgy, hogy nem szólhatnak bele. Saját maguknak mondanának ellent. Nem is voltak ilyen elvárásaim, tudtam, hogy ez egy ilyen téma, ezért most egy indi filmet csinálunk. Ez az önerőből, függetlenül, szívességegekkel felturbózott filmkészítési mód most amúgy is a virágkorát éli, mind játék-, mind dokumentumfilmben.
Végül mennyi pénzből készült el?
Egy normális európai budget szerint ebben a filmben nagyjából olyan 250 ezer euró értékű munka lehet, ezzel szemben a Fanni kertje kevesebb mint a tizedéből készült el, ami tulajdonképpen a forgatás után csorgott be, és szinte az egész az utómunkára ment el.
Szerinted a politikai környezet az oka, hogy Fanni egy ennyire megosztó szereplő?
Mint ahogy minden valamirevaló kamasz, Fanni is, - politikától függetlenül is - megosztó, ráadásul őt nagyon súlyos traumák érték gyerekkorában. Amikor a szülei előtt felvállalta a transzneműségét és kipenderítették otthonról, az egy olyan ellenállást szült benne, hogy ő már senkihez és semmihez nem hajlandó alkalmazkodni, fogadják el úgy, ahogy van. Ez egy nagyon erős punk attitűd, ami szerintem egy tisztelendő hozzáállás az élethez, de nagyon nehéz vele átvészelni a hétköznapokat. Neki is, meg a körülötte lévőknek is. Másrészről, ha 10 évvel ezelőttre visszanézünk, Magyarországon alapvetően a nemi identitás szempontjából elfogadóbbak voltak az emberek, mint a körülöttünk lévő más közép-kelet-európai országokban. De annak a sok-sok milliárd forintnak, amit a kormány arra költött, hogy az embereknek a toleranciaszintjét csökkentsék, beérett a hatása, és Magyarország tulajdonképpen most már ebben is sereghajtó.
Az LMBTQ közösségek hogy reagáltak a filmre?
Több LMBTQ tematikájú nemzetközi fesztiválra is meghívást kaptunk, összességében jól fogadták a filmet, de azért próbára teszi a nézőt, akár az LMBTQ közösségen belülről vagy kívülről jön. Ez nem baj, sőt valahol ez volt a cél, feszegetni a határokat. A transz emberek az LMBTQ körön belül is problémás közösségnek számítanak, és mint minden sebzett, támadás alatt lévő közeg, ők is sokkal érzékenyebben reagálnak a róluk szóló, vagy az őket is érintő tartalmakra. Néha megkaptuk azt, hogy Fanni nem reprezentálja megfelelően a transzközösséget, amivel én úgy vagyok, hogy valóban nem, Fanni saját magát reprezentálja és őt semmiképpen nem szabad általánosítani. Egyébként Fannival szemben néha még a transzközösség is kirekesztően viselkedett, a mentális állapota, online személyisége és a hajléktalanság miatt. Talán ezzel a filmmel még őket is egy kicsit megértőbbé és befogadóbbá tudjuk tenni Fanni irányában. A film kapcsán azért csomó transszal és transz fiatalokat nevelő szülővel találkoztam és beszéltem, akiket mélyen megérintett a film és Fanni személyisége, volt aki együtt nézte meg a gyerekével és aztán hajnalig beszélgettek.
A transzneműség és úgy önmagában a szexualitás néha meredeken jelenik meg a filmben, aminek talán az egyik csúcsa, mikor Fanni prostituálódik. Hol húztátok meg ezzel kapcsolatban az etikai határvonalakat?
Nem véletlenül vágtuk a filmet sokáig. Rengeteg dilemmánk volt azzal kapcsolatban, hogy mi maradjon benne és mi nem. Egyszerre akartuk, hogy legyen kemény, szókimondó és karcos a film, úgy, hogy közben respektáljuk a szereplőket, akikhez négy év alatt nagyon közel kerültünk. Amikor Fanni prostituálódott, az Lacinak is egy nagyon nehéz időszak volt, nem helyeselte, féltette, de akadályozni sem akarta, mert ezzel felcsillant a pénzkereset és önállósodás esélye. Laci fő célja az volt, hogy Fanni saját életet kezdjen, persze ezt ő sem így képzelte el. Érdekes módon Fanni a prostitúció hatására látszólag kivirult és magabiztosabb lett. Talán azért, mert találkozott olyan emberekkel, akik valamilyen módon mégiscsak nőnek tekintették őt, és ez neki akkor nagyon fontos volt. Mondjuk ebből elég hamar kiábrándult, és ki is szállt. Ezt a szálat fontosnak tartottuk megmutatni, mert ez a transz életútban, nem csak Magyarországon, de mindenhol, nagyon tipikus, ezt nem lehetett elhallgatni.
Fanni ezt utólag sem bánta meg, hogy ez a jelenet bekerült a filmbe?
Fanni ezt sosem szégyellte, hogy a prostitúciós szál bekerült filmbe. Ráadásul a prostitúcióból kilépve rögtön rátalál az igazi szerelemre, amivel túllépünk ezen az élethelyzeten. Fannit sokkal jobban zavarta saját testisége, sokkal nagyobb problémát jelentett azt elfogadnia, hogy négy évvel ezelőtt hogyan nézett ki és, hogy ez már örökre benne marad a filmben. Egy hosszú folyamat volt, amíg átbeszéltük, hogy igazából szép, ha látszik, hogy honnan indult, hová jutott, nem csak a végső állapotot látjuk.
A mentális egészsége kapcsán merültek fel ilyen etikai dilemmák?
Ez volt talán a legnagyobb kihívás. Fanni egy nagyon sérült személyiség, már csak a családi háttere miatt is, aki az évek során bizalmába fogadott minket és kitárulkozott előttünk. Nagyon kevés dolog volt, amit nem engedett felvenni, mondjuk azt nagyon határozottan értésünkre is adta, nyílt és szókimondó kapcsolatban voltuk mindkét szereplővel. Ez a bizalom és a sok együtt töltött idő még nagyobb nyomást helyezett ránk, a vágás során végig úgy éreztem pengeélen táncolunk Fanni személyiségnek bemutatásával. Amikor először megmutattuk neki a majdnem kész filmet, akkor is csak nagyon felületesen nézte meg, mert nem szereti magát viszontlátni mozgóképen. Ezért ezeket a fontos etikai döntéseket az ő beleegyezésével, de tulajdonképpen nélküle kellett meghoznunk Feszt Judit vágóval és Kis Anna dramaturggal, és nekem mint rendezőnek kell értük vállalni a felelősséget.
Ezek utólag sem tudatosultak benne, nem volt rá hatással a film?
A filmnek a szarajevói filmfesztiválon volt a nemzetközi premierje - ahol egyébként megnyerte a zsűri különdíját is - és utána került tavaly novemberben a Verzió Filmfesztiválra, ahol kétszer is teltházzal vetítettük. Az első vetítésre Fanni és a barátnője Dorina, meg az ő szülei is eljöttek. Talán a film felénél jártunk, amikor Fanni sírva kirohant. Zsolttal utánamentünk és próbáltuk kiszedni belőle, mitől készült ki ennyire. Elmondása szerint, akkor szembesült azzal, hogy ő négy évvel ezelőtt is már rossz mentális állapotban volt, nem csak az elmúlt rövid időszakban került ilyen mélyre. Mintha felismerte volna, hogy nem csak a külvilág felé kell elvárásainak lenni, hanem saját magán is dolgoznia kell. Szerintem ennél nagyobb dolgot nem is adhatott volna neki a film.
Mi van most Fannival?
Fanni körülbelül fél évvel ezelőtt vonatra pattant és kiment Hollandiába, próbáljuk nyomon követni a sorsát. Amszterdamban először egy hajléktalanszállón lakott, aminek külön volt LGBTQ részlege és minden nap bármennyit lehetett enni. Azt nagyon szerette, de aztán összeveszett néhány bentlakóval és továbbállt. Később egy foglalt házas transz közösséggel élt együtt, amiről azt gondoltam, hogy jó lesz neki, de végül onnan is továbbállt és most egy hajón lakik valahol Amszterdamban. Sajnos mentálisan továbbra sincs jó állapotban, sőt talán egyre rosszabb a helyzet. Innen távolról nehéz segíteni és a holland ellátórendszernek is feladja a leckét.
Miért?
Hollandia arról nevezetes, hogy a transzokkal szemben befogadó hely és pont ezért sok transz, akinek problémája van a saját országával, megy oda, és ezt a holland ellátórendszer nem nagyon bírja. Náluk nem gáz ha, valaki transz, de elvárják dolgozzon, nyelvet tanuljon, integrálódjon, és Fanninak ez nehezen megy.
Miért jött most a film a Jeti Moziba?
Fannit nagyon sok fiatal ismeri az online térből mint egyfajta trash celebet. Szeretnénk ha eljutna a film ebbe a közegbe is, hogy megmutassuk, hogy emögött a sokszor esetlen karakter mögött milyen drámai háttér húzódik. Ők pont az a közönség, akik valószínűleg nem mennek el moziba egy dokumentumfilmet megnézni, esetleg nem is tudnak kifizetni egy mozijegyet. Ezen kívül úgy tapasztaltuk, hogy sok irányból nagy az érdeklődés a film iránt, szerencsére a hazai forgalmazási jogok nálunk vannak, ezért szabadon megoszthatjuk egy szélesebb, moziban vagy fizetős platformokon nem igazán elérhető közönséggel.
Nem félsz, hogy az interneten nagyon megosztó lesz ez a téma?
Biztos megosztó lesz, de reménykedem benne hogy a többséget megérinti a film és rádöbben, hogy az elfogadás és a törődés nem a gyengeség jele, mint azt sok irányból sulykolják. Sok kommentet olvastam Fanni online bejelentkezései alatt, és azt tapasztaltam, hogy az emberek nem feltétlenül elutasítóak vele szemben, inkább csak szívesen kinevetnek valakit anélkül, hogy tudnák, mi van mögötte. Ha ezek az emberek megnézik, akkor talán formálódik a véleményük.
És Fanni vajon mit fog szólni, hogy ekkora közönség elé került a filmje?
Ettől szerintem ő kevésbé fél mint én, ő most Hollandiában él és megvannak az aktuális problémái. Eddig Magyarországon csak egy kis befogadó buborék látta a filmet, és most fogunk azzal szembesülni, hogy a társadalom hogyan rezonál erre a történetre. Ami az eddigi vetítések során meglepett minket, hogy az idősebb korosztály elképesztően jól reagál a filmre, talán azért mert az elfogadás egy idősebb embertől, egy bácsitól érkezik. Remélem, hogy Laci elfogadásán keresztül más emberek is elfogadóak lesznek Fannival szemben. A szélesebb közönség elé lépésre úgy gondolok, hogy Fanni is elképesztő online nyomasztást állt ki, úgyhogy végül is, ha már csináltam róla egy filmet, akkor a legkevesebb, hogy ezzel nekem is szembe kell tudnom nézni és vállalni a következményeket.
Milyen terveid vannak?
Ez azért nem egy futószalag műfaj. Egyenlőre próbálom kipihenni a szerzői, non-budget filmkészítés viszontagságait és tovább foglalkozni a Fanni kertje utóéletével. A nemzetközi forgalmazónk segítségével a film nemsokára világszerte elérhető lesz több streaming platformon is. Saját filmbe most rögtön nem vágok bele, inkább más rendezőkkel dolgozom mint operatőr, ami igazából a fő profilom és kedvenc elfoglaltságom, közben nemzetközi produkciókba is bedolgozom. Nemrég megbízásra rendezhettem egy tudományos, ismeretterjesztő filmet is, amit nagyon élveztem, ezt akár hivatásként is művelném, ha lenne rá igény. A következő saját filmem valószínűleg a klímaválság családi, személyes szinten való megélésével lesz kapcsolatos, de ez még alakul.