Okos záróposzt a végére
Nem mintha olyan nagyon okos lennék ezekben az ügyekben, de maximálisan igazat adok Szily kollégának, aki már előzetesen úgy harangozta be ezt az ülést, mit rég nem látott érdekességet.
Hosszú volt, persze, mondhatni embert próbáló, viszont rengeteget elárult arról, hogyan működik a város irányítása.
Ami a mai napon kiderült: tényleg nem lesz fáklyásmenet a következő 5 év, annyiban legalábbis biztos nem, hogy gyakorlatilag képtelenség előre kimatekozni, merre fogunk haladni.
A közgyűlés mai ülésén egyszerre láthattunk konstruktív munkát és gatyarohasztó kekeckedést: míg bizonyos ügyekben tényleg képesek a legkülönbözőbb pártállású frakciók is együtt mozogni, addig marginálisnak tűnő kérdésekben olyan szintű személyeskedésekbe tudnak átcsapni egy fél pillanat alatt, amit kívülről nézni rendkívül szórakoztató, ellenben városvezetési szempontból mégsem nevezhető túl előremutatónak.
Azért persze született egy csomó előremutató döntés is, például lakhatási kérdésekben, még úgy is, hogy a Fidesz láthatóan ezt a pontot leginkább arra használta, hogy a főpolgármester előző 5 éves teljesítményét minősítgesse (miközben borzongató volt hallgatni, ahogy a lakhatási válságról beszélnek annak a kormányzó erőnek a fővárosi nyúlványaként, amely a lakhatási válság előidézésében vastagon benne van 2010 óta). A Fidesz taktikája egyelőre annyiban manifesztálódott, hogy rengeteg hozzászólásban, különböző irányokból trollkodták meg a javaslatok jelentős részét, egészen odáig, amíg az ember már leginkább csak üveges tekintettel meredt maga elé. De ez volt a legkevésbé meglepő dolog az egész napos dzsemborin.
A Tisza ellenben sok szempontból meglepetés: egyes témákba ordító magabiztossággal állnak bele, hogy aztán mégis kompromisszumokba kényszerüljenek (így lett például a bizottsági tagok és a cégvezetők pályáztatása kapcsán), míg máskor önként állnak be ügyek mögé, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, és házhoz mennek a pofonért (így járt például Ordas Eszter a kikötőengedélyekkel kapcsolatos ügyben). Az látható volt, hogy ügyelnek arra, hogy a Fidesz és Karácsonyék felé is keménykedjenek, legalábbis szavak szintjén, a nap végén azonban inkább a többségi döntések felé húztak. És miközben többször is hangsúlyozták ők maguk is, hogy ezen a terepen kezdőnek számítanak, azért elég önérzetesen kérték ki maguknak többször is a közgyűlésben dívó hangnemet (mondjuk a sokadik wikipédiás megjegyzés után nem csodálom, bár továbbra sem értem, hogy eredetileg mi volt abban a poén, amire hivatkozni szándékoztak).
A legszórakoztatóbb egyébként a Vitézy Dávid és Baranyi Krisztina közt kialakuló adok-kapok, ami bármilyen szakmai kérdésben képes volt eszkalálódni. Az egész őrületnek pedig a háttérből adott egy megnyugtató alapot a frakció nélkül üldögélő Tüttő Kata, aki sosem volt rest rámutatni, ha valami teljes agyrémmel próbálták volna blokkolni a többiek a főváros működését. Ahogy egyébként az MKKP-frakció két valóban kutyapártos képviselője, Döme Zsuzsa és Kovács Gergely is elég jól mutatott rá néhány problematikus ügyre és eljárásra - bár ők e mellé még vicceltek is.
Karácsony Gergely tehát abban a helyzetben találta magát, hogy úgy főpolgármestere Budapestnek, hogy esélye nincs kényelmes többséggel átvinni semmilyen elképzelést, bármikor jöhet valami meglepő kanyar, sőt, hirtelen olyan ügyek körül is hatalmas feszültség gerjedhet, amelyekről előzetesen a lőtéri kutya nem gondolná, hogy bárki problémázna rajtuk.
Váratlan, bár politikai szempontból teljesen érthető volt az, ahogy Vitézy és a Tisza is nekiment a diákmozgalmak javaslatcsomagjának: ez például egy olyan ügy, ami remekül megmutatta, mennyire ingoványos terepen jár a főpolgármester. Ha ez a javaslatcsomag csont nélkül átment volna, az az ő győzelme, így, hogy ment rajta másfél napig a feszülés, aminek a végén kompromisszumok köttettek, már nem lehet csak a ő eredményeként elkönyvelni.
Persze nem igazán jött ki az ügyből jól a Tisza és Vitézy sem, ugyanis az a macsótempó, amivel beleálltak a diákok ügyébe, kevéssé vet jó fényt rájuk, nem véletlen, hogy tegnap este a nyilvánosságban már a kompromisszum megköttetését emelték ki. Ma viszont a közgyűlésben újra elég kemény bírálatok hangoztak el, és persze messze vagyunk még attól, hogy ez a javaslatcsomag a megvalósulás útjára lépjen, egyelőre ugyanis csak az időt sikerült húzni.
Szimbolikus ügyről van szó sok szempontból, ami előrevetítheti, hogyan zajlik majd az a bizonyos ügyek mentén politizálás, amit többen is hangoztattak előzetesen.
Én összességében egyáltalán nem vagyok elégedetlen, így néz ki a politizálás, ha érdemi módon csinálják, márpedig közügyekkel csak érdemi módon érdemes foglalkozni, erre kapnak ugyanis felhatalmazást a képviselők a választópolgároktól.
És ezzel a rendkívül bölcs meglátással zárom is a mai közvetítést, aki végigkövette, annak meg köszönöm a kitartást.
