A kumiszról általános iskolában hallottam először, akkor még puszta undorral gondoltam az etelközi ősmagyarok kancatejből készült erjesztett, alkoholos italára. Egy este azonban a kumisz gondolata viszolygás helyett szinte FOMO-t váltott ki belőlem. Mi van, ha a kumiszivás elhanyagolásával valami páratlanul fantasztikus élménytől fosztjuk meg magunkat? Mi van, ha sztyeppei ősapáink másfél évezrede megtalálták a boldogság kulcsát a kumiszban, de mi ezt gyarló ember módjára eldobtuk magunktól? Tudnom kellett, miből maradok ki – innentől személyes küldetésemnek éreztem, hogy felkutassam és megkóstoljam a kumiszt.
A kumisz lótejből, esetleg tevetejből erjesztés útján készített szénsavas, enyhén alkoholos, fehéres ital. A közép-ázsiai nomád népek, például a mongolok vagy a kirgizek a mai napig rendszeresen fogyasztják. Birtalan Ágnes, az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének vezetője első kézből számolt be nekem a kumiszkészítés folyamatáról: a jurta férfi oldalán (bal) egy tehénbőr tömlőbe 10:3 arányban kancatejet és erjesztőanyagot adnak. Az erjesztőanyag lehet az előző évből kiszárítva eltett porított kumisz, de sörélesztő is. Az erjesztőanyagos tejet köpülni kezdik, majd órákon át mozgatják a tömlőt a minél homogénebb végeredményért. A bőrtömlőt használat után nem mossák ki, a falán még fellelhető az előző adag kumisz megkapaszkodott maradéka, ez is elősegíti az erjedési folyamatot.
Mongóliában a kumiszivás része a mindennapoknak, az ünnepeknek és a szakralitásnak. A vidéken, jurtákban készült kumisz egy részét palackozva a városokba szállítják, szupermarketekben is megtalálható, de csak mint kézműves termék, nagyipari változata nincs. Úgy gondolják, a kumisznak gyógyító hatása van, bizonyos betegségekre Mongóliában elvonulós kumiszkúrát javasolhatnak. A kumisz alkoholtartalma jellemzően nagyon alacsony, 1-2%-os, ezért mindenki ihatja, a buddhista lámák is fogyasztják. Az erősebb, érett kumisz alkoholtartalma egy gyengébb bor erősségét is megütheti, de az italt jellemzően nem a bódító hatása miatt isszák, csak hosszú ünnepeken, sok óra kumiszfogyasztás után lehet tőle rendesen becsípni. Készítése szorosan összefügg a nomád életmóddal és a rideg jószágtartással. Magyarországon a kumisz fogyasztása a lovasnomád kultúrával halt ki.
Tovább fokozta a kezdeti izgalmamat, hogy számomra meglepő módon az interneten nem sikerült egyből kumiszlelőhelyet találnom. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy amit nem lehet online kapni a Temu és az Ali Express uralta világban, azt lehet-e kapni valahol egyáltalán? Furcsálltam, hogy az ital, amiről a magyarok nagy része feltehetően tudja, vagy legalábbis sejti, hogy micsoda, nem található meg egyetlen hagyományörző webshopban vagy lovasíjász fórumon sem.
Mélyebbre kellett ásnom. Beléptem zárt lovas hagyományőrző Facebook-csoportokba, de ez sem bizonyult hatékonynak. Azokban a csoportokban, ahova saját profilom ellenére beengedtek, nem találtam megoldást: virtuális kuncsorgásom süket fülekre talált, egy linkkel, névvel, tippel se lettem gazdagabb. Végül ott találtam meg a megoldást, ahol legelőször kellett volna keresnem, a régi, jól bevált gyakorikérdések.hu-n. A „kumiszt hol lehet venni?” kérdésre érkeztek egykor hasznos, de mára elavult válaszok, amik rég bezárt mongol kifőzdékbe irányítottak, és teljesen haszontalan, humorosnak szánt reakciók is, mint mondjuk az, hogy: „Így tudsz csinálni: a ló húsát új fazékban égesd hamuvá, majd a hamvakat vérével keverve őrizd meg.”
Egy válasz azonban kitűnt a többi közül, ez lett végül a nyom, ami elvezetett a hőn áhított italhoz. A Sansa LannisterStark nevű felhasználó nem az a hős volt, akit elképzeltem magamnak, hanem akit megérdemeltem, válasza betlehemi csillagként mutatta meg a helyes irányt: „Jövő héten lesz Bugacon a Kurultáj, szerintem ott tuti lesz valakinek.”
Innentől kulcskérdésnek éreztem, hogy lejussak a bugacpusztai Kurultáj Magyar Törzsi Gyűlésre, a lovas hagyományőrzők nemzetközi fesztiváljára, a magyar kumiszfogyasztás látszólag utolsó mentsvárába. Augusztus 10-én másodmagammal megindultunk az ismeretlenbe. Nem voltunk képben, azt hittük, úti célunk egy kevesek által ismert mini fesztivál, ahova szűk, de nagyon lelkes réteg jár évről évre, ám az igazság ennek a szöges ellentéte volt. A bejutáshoz másfél órát kellett sorban állnunk kocsival, ami magában is a világ egyik legidegtépőbb dolgai közé tartozik. Az egész élményt hatványozottan kibírhatatlanabbá tette, hogy a mellettünk lévő, eredetileg szembeforgalomnak feltartott sávban hetykén, villogva elhajtott a Kurultájon díszvendégnek számító csecsen delegáció.
A gyűlésre beérve azt éreztem, 10-szer ennyit is megérte volna sorban állni. Szemünk elé tárult a betyárokkal és szőrsipkás szkítákkal teli pogány paradicsom. Amint feltisztultunk a Kurultáj okozta kezdeti kábulatból, az étel- és italstandok felé vettük az irányt, ahol hamar szemünk elé tárult egy visszafogott, szerény kis bódé, rajta a felirattal, amitől a szívem hektikus sámántáncba kezdett: Kurultáj Kumisz. A pultot üzemeltető – felteszem, mongol – úriember fél liter hideg folyadékot öntött a poharunkba a kannájából 1500 forintért cserébe, mi pedig helyet foglaltunk a közeli sörpadokon. Valósággal remegtünk az izgalomtól, fogalmunk se volt, mire számítsunk, úgy éreztük magunkat, mint két tinédzser, akik először terveznek beleszívni egy spangliba.
Az első 1000 új előfizető most szinte ingyen kipróbálhatja, milyen a Kör tagjának lenni.
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!