Kumiszteszt: ha a kefir vizelni tudna

A kumiszról általános iskolában hallottam először, akkor még puszta undorral gondoltam az etelközi ősmagyarok kancatejből készült erjesztett, alkoholos italára. Egy este azonban a kumisz gondolata viszolygás helyett szinte FOMO-t váltott ki belőlem. Mi van, ha a kumiszivás elhanyagolásával valami páratlanul fantasztikus élménytől fosztjuk meg magunkat? Mi van, ha sztyeppei ősapáink másfél évezrede megtalálták a boldogság kulcsát a kumiszban, de mi ezt gyarló ember módjára eldobtuk magunktól? Tudnom kellett, miből maradok ki – innentől személyes küldetésemnek éreztem, hogy felkutassam és megkóstoljam a kumiszt.

De mi is pontosan a kumisz?

A kumisz lótejből, esetleg tevetejből erjesztés útján készített szénsavas, enyhén alkoholos, fehéres ital. A közép-ázsiai nomád népek, például a mongolok vagy a kirgizek a mai napig rendszeresen fogyasztják. Birtalan Ágnes, az ELTE Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének vezetője első kézből számolt be nekem a kumiszkészítés folyamatáról: a jurta férfi oldalán (bal) egy tehénbőr tömlőbe 10:3 arányban kancatejet és erjesztőanyagot adnak. Az erjesztőanyag lehet az előző évből kiszárítva eltett porított kumisz, de sörélesztő is. Az erjesztőanyagos tejet köpülni kezdik, majd órákon át mozgatják a tömlőt a minél homogénebb végeredményért. A bőrtömlőt használat után nem mossák ki, a falán még fellelhető az előző adag kumisz megkapaszkodott maradéka, ez is elősegíti az erjedési folyamatot.

Mongóliában a kumiszivás része a mindennapoknak, az ünnepeknek és a szakralitásnak. A vidéken, jurtákban készült kumisz egy részét palackozva a városokba szállítják, szupermarketekben is megtalálható, de csak mint kézműves termék, nagyipari változata nincs. Úgy gondolják, a kumisznak gyógyító hatása van, bizonyos betegségekre Mongóliában elvonulós kumiszkúrát javasolhatnak. A kumisz alkoholtartalma jellemzően nagyon alacsony, 1-2%-os, ezért mindenki ihatja, a buddhista lámák is fogyasztják. Az erősebb, érett kumisz alkoholtartalma egy gyengébb bor erősségét is megütheti, de az italt jellemzően nem a bódító hatása miatt isszák, csak hosszú ünnepeken, sok óra kumiszfogyasztás után lehet tőle rendesen becsípni. Készítése szorosan összefügg a nomád életmóddal és a rideg jószágtartással. Magyarországon a kumisz fogyasztása a lovasnomád kultúrával halt ki.

Tovább fokozta a kezdeti izgalmamat, hogy számomra meglepő módon az interneten nem sikerült egyből kumiszlelőhelyet találnom. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy amit nem lehet online kapni a Temu és az Ali Express uralta világban, azt lehet-e kapni valahol egyáltalán? Furcsálltam, hogy az ital, amiről a magyarok nagy része feltehetően tudja, vagy legalábbis sejti, hogy micsoda, nem található meg egyetlen hagyományörző webshopban vagy lovasíjász fórumon sem.

Mélyebbre kellett ásnom. Beléptem zárt lovas hagyományőrző Facebook-csoportokba, de ez sem bizonyult hatékonynak. Azokban a csoportokban, ahova saját profilom ellenére beengedtek, nem találtam megoldást: virtuális kuncsorgásom süket fülekre talált, egy linkkel, névvel, tippel se lettem gazdagabb. Végül ott találtam meg a megoldást, ahol legelőször kellett volna keresnem, a régi, jól bevált gyakorikérdések.hu-n. A „kumiszt hol lehet venni?” kérdésre érkeztek egykor hasznos, de mára elavult válaszok, amik rég bezárt mongol kifőzdékbe irányítottak, és teljesen haszontalan, humorosnak szánt reakciók is, mint mondjuk az, hogy: „Így tudsz csinálni: a ló húsát új fazékban égesd hamuvá, majd a hamvakat vérével keverve őrizd meg.”

Egy válasz azonban kitűnt a többi közül, ez lett végül a nyom, ami elvezetett a hőn áhított italhoz. A Sansa LannisterStark nevű felhasználó nem az a hős volt, akit elképzeltem magamnak, hanem akit megérdemeltem, válasza betlehemi csillagként mutatta meg a helyes irányt: „Jövő héten lesz Bugacon a Kurultáj, szerintem ott tuti lesz valakinek.”

Innentől kulcskérdésnek éreztem, hogy lejussak a bugacpusztai Kurultáj Magyar Törzsi Gyűlésre, a lovas hagyományőrzők nemzetközi fesztiváljára, a magyar kumiszfogyasztás látszólag utolsó mentsvárába. Augusztus 10-én másodmagammal megindultunk az ismeretlenbe. Nem voltunk képben, azt hittük, úti célunk egy kevesek által ismert mini fesztivál, ahova szűk, de nagyon lelkes réteg jár évről évre, ám az igazság ennek a szöges ellentéte volt. A bejutáshoz másfél órát kellett sorban állnunk kocsival, ami magában is a világ egyik legidegtépőbb dolgai közé tartozik. Az egész élményt hatványozottan kibírhatatlanabbá tette, hogy a mellettünk lévő, eredetileg szembeforgalomnak feltartott sávban hetykén, villogva elhajtott a Kurultájon díszvendégnek számító csecsen delegáció.

A gyűlésre beérve azt éreztem, 10-szer ennyit is megérte volna sorban állni. Szemünk elé tárult a betyárokkal és szőrsipkás szkítákkal teli pogány paradicsom. Amint feltisztultunk a Kurultáj okozta kezdeti kábulatból, az étel- és italstandok felé vettük az irányt, ahol hamar szemünk elé tárult egy visszafogott, szerény kis bódé, rajta a felirattal, amitől a szívem hektikus sámántáncba kezdett: Kurultáj Kumisz. A pultot üzemeltető – felteszem, mongol – úriember fél liter hideg folyadékot öntött a poharunkba a kannájából 1500 forintért cserébe, mi pedig helyet foglaltunk a közeli sörpadokon. Valósággal remegtünk az izgalomtól, fogalmunk se volt, mire számítsunk, úgy éreztük magunkat, mint két tinédzser, akik először terveznek beleszívni egy spangliba.

Kinézet