Csak 1 majmot sikerült eddig befogni abból a 43 makákóból, akik 3 napja szöktek meg a dél-karolinai Alpha Genesis kutatóintézet laborjából. A szökevények nem spricceltek szét vagy tűntek el a semmiben: a rendőség jelentése szerint nagy részük azóta is az intézet külső kerítésének környékén gengel és egyesek visszaugrálnak a kertbe. Nagyon izgatja őket, hogy odabent rengeteg majmot tartanak fogságban, a jelentések szerint nekik huhognak, ki tudja, mit. A labor alkalmazottai drónokat is bevetnek a majmok megfigyelésére a szögetdróttal védett betonkerítés mentén.
A szökevények viselkedését magyarázhatja, hogy egykorú, igen fiatal, a kifejlett példányok testméretének felét kitevő nőstények csoportjának sikerült megszöknie, miután egy gondozó rosszul zárt be egy ajtót.
Nem egy sima épületet kell elképzelni, ez egy erdős területen elterülő, komolyabb laktanya méretű, hatalmas alapterületű, kettős kerítéssel védett komplexum, amelyikben egyszerre 3500 rézuszmajmot tartanak.
Ha a majmok továbbállnának, extra nehéz lenne befogni őket, mert sűrű erdőséggel borított, folyókkal szabdalt környékről van szó. Errefelé szinte sosem fagy, az amúgy is alkalmazkodóképes, a Himalájában is megélő makákók akár túl is élhetnének a vadonban, bár hímek híján tartós helyi állományt nem tudnának kialakítani. A rézuszmajom egyébként az ember után a legnagyobb területen elterjedt főemlős volt a Földön már ezelőtt az eset előtt is.
A szabadon engedett rézuszmajomok Amerikában is bizonyítottak. Floridában ugyanis az 1930-es évek óta egészen komoly vadon élő állományuk van, ami csak az amerikai stílusú szabadversenynek köszönhetően nem nőtt óriásira. Egy csak Tooey ezredesként emlgetett hajóskapitány a harmincas években hat makákót engedett szabadon a Silver River folyó egyik szigetén. Tooey ezredes egyfajta korai Orbán Ráhel volt, ezzel a húzással ugyanis környék turisztikai vonzerejét szerette volna növelni. A makákók azokban kiválóan úsznak, így hamar belakták a környéket. Az 1980-es évekre 400 környékére nőtt a számuk, aztán jött a majomkapitalizmus: 1984 és 2012 csapdát használó magánvállalkozók mintegy ezer példányt fogtak be élve, hogy magánlaboroknak adják el a keresett kísérleti állatnak számító rézuszmajmokat. Bár a makákók óriási szemétládák, a Stockholm-szindrómás majomsimogatók visongása miatt 2015-ben betiltották a majomcsapdázást. Ekkor becslések szerint 175 példány élt 5 hordában a környéken, a számuk azóta folyamatosan növekszik.
A nőstények 3 éves korban várnak ivaréretté, jó 30 évig élnek és évente szülnek, így megfelelően hosszú idő múlva Amerikában csak amishok és makákók fognak élni.