Tyson-Paul: a 80-as évek nagyon régen volt, de eladható

Első találkozásom az adatalapú ökölvívással 2002-ben történt. A világ Lennox Lewis és Mike Tyson meccsét várta. Kicsit már az is sztárboxos volt, hiszen Lewis épp visszavágott annak a Hasim Rahmannak, akitől azért szenvedett vereséget, mert celebkedett az Ocean’s Eleven című filmben. Amit Dél-Afrikában forgattak, ezért is rendezték a meccset Johannesburg-Alsón. Tyson pedig - hát Tysonhoz már akkor sem kellett lábjegyzet.

Szóval Lewis egy laza KO-val visszavágott Rahmannak, akkor jött a nagy meccs Tyson ellen, ami nem csak az én buborékomban volt téma. A kontextus: Tyson valójában nem is a 90-es évek sztárja volt; akkoriban már inkább csak monetizálta a hírnevét. 1990-ben vesztette el a nehézsúlyú övét Tokióban, 91-ben vádolták meg nemi erőszakkal, 95-ben szabadult, 96-ban már veszített is a negyedik visszatérő meccsén a nyugdíjból visszatért, roskatag underdog, a 34 éves Evander Holyfield ellen. 1997-ben a visszavágón a 3. menetben léptették le a híres fülharapás miatt. A következő években volt pár meccse, nagyjából senkik ellen, hogy aztán végre összejöjjön a 90-es évek királya, Lennox Lewis elleni.

Mindenki odavolt. Úristen, mi lesz?! Lewis tökéletes, de unalmas bunyós volt - egyszerűen mindent tudott, gyakorlatilag érinthetetlen volt. Tyson viszont maga a pusztító, a kannibál. Kérdeztem is Barabás Bécit, aki kempóban volt nemzetközi szintű versenyző, de magyar szinten bokszban se volt rossz, és azt mondta, sima Tyson. Mert valahogy mindenkinek a 80-as évek Tysonja élt az elméjében. Viszont 2002-ben már volt internet, ahol belefutottam egy amerikai cikkbe, ahol sima Lewist jósoltak egy egyszerű grafikon segítségével, ami Tyson karrier-ütésstatisztikáját mutatta. Könnyű elmesélni: egyértelmű, határozott lejtő.

Ez azért volt érdekes, mert Tysonban az volt az őrületes találmány, hogy bár nehézsúlyban kicsi (1,80), és a karjai (=ütőtáv) se hosszúak, kurva erős. Ha folyamatosan, sokat mozog lábon, közben folyamatosan, sokat hajolgat törzsből, akkor ütőtávba lépve a jóval magasabb ellenfelek nehezen találják el. És persze kell még rengeteg begyakorolt figura, négyes-ötös-hatos sorozatok, izomból meghúzva. Tudományosan kitalálva és kegyetlenül begyakorolva a célpontok személyre szabott sorrendjét. Szóval a klasszik Tyson igazából ez, és nem a fekete szaténgatya, meg a szigorú nézés. Lewis a 8. menetben ütötte ki - már a harmadikban kiüthette volna, csak Lewis idegesítően precíz bunyós volt, aki minimalizálta a kockázatot. Nem is akarja senki Lewist bokszoltatni manapság.