Soha többé nem láthatunk vékonycsőrű pólingot

Hivatalosan is kihaltnak tekinthető természetvédő csoportok szerint a korábban Európában és a Földközi-tenger partvidékén élő vékonycsőrű póling.

A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB), a BirdLife International és a holland Naturalis Biodiversity Centre hétfőn közzétett közös elemzésükben arra jutottak, hogy utoljára 1995 februárjában látták a vékonycsőrű póling egy példányát Marokkóban.

A Szibériában a tajgán, tőzeglápokban, sásos-nyíres területeken költő, ősszel Észak-Afrikába vonuló vékonycsőrű póling lehet az első olyan ismert madárfaj, amit ebben a régióban kihaltnak nyilváníthatnak.

Évtizedeken keresztül nagy erőkkel kutattak valamiféle életjel után a madár szibériai költőhelyén, illetve a Földközi-tenger partvidékén, ahol telelni szokott, de nem jártak sikerrel. Miután 1995 óta sehol nem észlelték, a szakemberek szerint a faj mára már jó eséllyel globálisan kihaltnak nyilvánítható.

Nicola Crockford, az RSPB egyik vezetője szerint elkeserítő a vékonycsőrű póling története, ami egyben arra hívja fel a figyelmet, hogy még nagyobb erőkkel kell dolgozni azért, hogy megóvjuk a kihalástól a többi veszélyeztetett európai madárfajt. „Hogyan is várhatjuk el az Európán kívüli országoktól, hogy fokozottan védjék a saját állatfajaikat, amikor a mi, viszonylag tehetősebb társadalmaink is kudarcot vallanak ebben?”

Hivatalosan a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) határoz arról, hogy mely fajok tekinthetők kihaltnak, a szervezet a vékonycsőrű póling ügyében még nem hozott ilyen döntést. A természetvédők pontosan nem tudják, mi okozhatta a vékonycsőrű póling kihalását, de azt feltételezik, hogy a költőhelyük lecsapolása és bevonása a mezőgazdaságba, illetve a tengerparti vizenyős területek eltűnése járulhatott hozzá a populáció jelentős csökkenéséhez. További tényező lehet a szennyezés, a betegségek és a klímaváltozás is. (MTI)