Nemcsak a szaúdi hatóságok ismerték az 50 éves Taleb A.-t, aki a gyanú szerint péntek este a tömegbe hajtott a magdeburgi (Németország, Szász-Anhalt) karácsonyi vásárban, a merénylettel több mint kétszáz embert megsebesítve és a legfrissebb adatok szerint ötöt megölve. A szaúdi származású pszichiáter három évvel azután, hogy 2016-ban menedékjogot kapott Németországban, nagy interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak.

A német lap most újra közzétette a cikket változatlan szöveggel, csak egy cikk eleji disclaimerrel, amiben azt írják, hogy Taleb Al A. közösségi médiában közzétett bejegyzései arra utalnak: a 2019 nyara óta eltelt idő alatt egyre kritikusabbá vált Németországgal és annak migrációs politikájával szemben. A lap szerint paranoiára utaló jelek is vannak a mostani viselkedésében, aminek 2019-ben még nem volt nyoma.

Néhány fontosabb, figyelemreméltó állítás a beszélgetésből:

• A családom ma már csak azért is utál, mert nem tudom elhinni, hogy egy tolvaj kezét le kell vágni.
• [2016-ban] Az iszlám ellen írtam Raif Badawi aktivista internetes fórumán, aki most börtönben van. Megfenyegettek, hogy „le fognak mészárolni”, ha visszatérek Szaúd-Arábiába. Ezért úgy döntöttem, hogy menedékjogot kérek Németországban.
• Németországban is nehéz volt beszélnem a hitetlenségemről. 2006 és 2017 között gyakran dolgoztam muszlimokkal, voltak pakisztáni és indiai kollégáim Hamburgban. (...) Ebben a környezetben ez nem úgy van, ahogyan az ember elképzeli Németországban. A hozzám hasonló, iszlám hátterű, de már nem hívő embereket a muszlimokat itt nem fogadják megértéssel vagy toleranciával.
• Én vagyok az iszlám legagresszívabb kritikusa a történelemben. Ha nem hisz nekem, kérdezze meg az arabokat. (...) Azt akarom, hogy az emberek megtanuljanak önállóan gondolkodni. Sok muszlim van a Twitteren, akik miattam akarják elhagyni az iszlámot.
• A szülőhazám hatalmas, nagy különbségek vannak a nők lehetőségei között. A síita faluban, ahonnan származom, a nőknek is van társadalmi életük. Sokan közülük normálisan dolgoznak, és a házimunka után egyfajta közösségi házban tudnak találkozni, hogy beszélgessenek. Más a helyzet a szunnita falvakban, ahol a nők néha csak akkor hagyhatják el a házat, ha a férjük elkíséri őket.
• Amikor három évvel ezelőtt regisztráltam a Twitteren, valójában csak az iszlámot akartam kritizálni, semmi mást. De fél órával azután, hogy megnyitottam a fiókomat, egy szaúd-arábiai nő írt nekem. Segítséget kért tőlem, mert menedékjogot akart kérni Németországban. Ha valaki segítséget kér tőlem, nem mondok nemet. És így kezdődött. Segítettem neki, és több nő is kapcsolatba lépett velem.
• Néhány évvel ezelőttig a szaúd-arábiai civil lakosság körében alig volt valaki, aki tudta volna, hogy létezik a szabadsághoz vezető út: a menedékjog. Én voltam az első, aki tájékoztatást nyújtottam a szaúd-arábiai menedékkérőknek, először a Twitteren, majd a Telegramon és a „We are Saudis” oldalon.
• Nem, ebben nem hiszek. Nincs jó iszlám – ez az utolsó válasza volt, arra a kérdésre adta, hogy szerinte létezhet-e olyan iszlám, amelyben a nők egyenlő jogokkal rendelkeznek.