A Balfasz Szakács karácsonya: hal, ászlé nélkül

Remek dolog figyelni, ahogy a szálkától fuldokló Poldi bácsi három rokont köp le élenkpiros lével, de azért van élet a halászlén és a rántott pontypatkón túl is.

Milyen lehetőségei vannak annak, aki normális körülmények között nem szokott halat főzni ugyan, de az ünnepek alatt „ha már karácsony” alapon egyszer egy évben mégis hal alapú fogásokkal szeretné kicsinálni az állítólagos szeretteit vagy saját magát?

Nagyszerűek!

Halat főzni gyorsan és egyszerűen lehet. Halat elkúrni pont ugyanígy, szóval az ötletben bőven van szórakoztatófaktor.

Az avatatlanok szemében a hal, olyan, mint az élet: büdös, drága és veszélyes. De a veszélyek nagy részét pár józan óvintézkedéssel könnyedén elkerülheted. Vagy ha nem, legalább jól fognak szórakozni a szeretteid, ami hivatalosan ennek az ünnepnek a lényege lenne amúgy is.

Kezdjük a legegyszerűbbel!

A világ legegyszerűbb dolga gourmet étterem szintű, vagyis egyszerre ropogós bőrű és elomlóan puha húsú halfilét sütni. Tényleg! Ehhez bármilyen tengeri hal megfelelő, amit filézve venni tudsz, a hazai eresztésből pedig leginkább a süllő, a harcsa és a pisztráng jöhet szóba. A lényeg az, hogy a filén mindenképpen maradjon rajta a bőr.

Vegyél elő egy tapadásmentes serpenyőt és egy nagykanalat. A halfiléket sütés előtt negyedórával vedd ki a hűtőből és sózd meg mindkét felén. A serpenyőbe önts vékony rétegnyi olajat, majd pár nagykanálnyi vajat. Ha forró és bugyog, helyezd bele a filét bőrös oldalával lefelé. A módszer lényege, hogy innentől végig ebben a pozícióban marad, azaz nem szabad megfordítani. Neked egy dolgod azért lesz: a fortyogó olaj-vaj keveréket folyamatosan kanalazd a filé tetejére. Kiválóan fog látszani, ahogy a halhús elszíneződik: fokozatosan tűnik el a szürkés politikusarcszín és veszi át a helyét a hófehérség. Mire egyenletesen kifehéredik, a bőre odalent pont olyan szuper ropogósra sül, hogy kész is van. Óvatosan szedd ki a lapátkanállal. Érdemes ezt hagyni utoljára és tálalás előtt csinálni, mert irtó hamar kész van és frissen-forrón a legjobb. Jól vissza lehet ugyan melegíteni, de a tapasztalat az, hogy minél többet áll, annál nagyobb az eseély, hogy megpuhuljon a ropogós bőre.

Fontos: ha pisztángot sütsz így, véletlenül se pikkelyezd le, a pisztráng pikkelyei ugyanis ehetőek: szó szerint megolvadnak a hőtől és háromszor olyan ropogóssá teszik az eredményt, mint bármilyen más hal bőre.

Salátával vagy valami fancy krumplikörettel meg is van a menü főfogása.

Irtó egyszerű, de bombajó mártás hozzá a barna vaj. Felvagdosod lapokra egy vajtégla egynegyedét és egy kis serpenyőben elkezded melegíteni. Nem kell eszetlenül magas hőmérsékletre állítani, mert akkor odaég. Először megolvad, sárgás folyadék lesz belőle, ami bugyogni kezd, majd egy-két perc múlva azt veszed észre, hogy miközben az egész elkezd enyhén borostyános árnyalatúvá válni és illatozni, az olvadt vajban kis szemcsék jelennek meg, amik egyre sötétednek. Akkor van kész, amikor a vaj és a szemcsék már enyhén barnás árnyalatúak, de még nem égtek sötétre. Ekkor húzd le a tűzről, facsarj bele egy fél citrom levét, sózd meg és tölsd át valami guszta edénybe és kész is van.

Ránts gátlás nélkül!