Bár a címből nyilván kiderült, a történet főszereplője egy olyan férfi, aki több négycsillagos szállodában is szakácsként dolgozott, és munkaköréből is adódóan „széles körű kapcsolatrendszerre tett szert”, hogy a Somogy megyei főügyészséget idézzük.
Amit arra használt ki, hogy ezeknek a jómódú ismerőseinek, barátainak befektetéseket ajánljon. És miután azokat „a megnyerő modora és látszólagos nagyvilági élete – drága ruhák, értékes külföldi rendszámú autók, évi több nyaralás – is meggyőzte arról, hogy érdemes az általa felvázolt üzletekbe fektetni”, rendesen fizettek is neki.
Annyira meggyőző volt, hogy akadt olyan ismerőse, aki több részletben 588 millió forintot adott neki magánszemélyként, további 878 millió forintot a cégén keresztül. Volt emellett olyan, akitől összességében 305 millió forintot, egy másik „befektetőtől” összesen 275 millió forintot kapott.
A befektetőt azért tettem idézőjelbe, mert befektetésről szó sem volt. Mint az ügyészségi vádiratból kiderül, a férfi „a költekező életmódja és a rossz üzleti döntései miatt már a kölcsönfelvételekkor tisztában volt azzal, hogy azokat nem, vagy csak részben fogja visszafizetni, valamint az ígért hozamot sem tudja teljesíteni”. Innen már ment minden a piramisjátékok logikája és ismert működési modellje szerint: „a csalárd magatartását éveken át folytatta, újabb kölcsönöket vett fel, a végén már egyikből igyekezett kifizetni a másikat”.
A férfi ellen végül különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emeltek vádat. Az ügyészség börtönbüntetést, pénzbüntetést, közügyektől eltiltást és vagyonelkobzást kért a kaposvári törvényszékre benyújtott vádiratban.