
Úgy tűnik perpill, uszkvekvázi nyolc egész kettőtized milliárd (meg egy pici, and counting) enber találgatja a Föld nevű glóbuszkonzervben, hogy mégis, mi a zúriste folyik – nem, nem Gyöngyösön – az Amerikai Egyesült USA-ban.
Ez az egycsilliárd dolláros (plusz áfa) kérdés nem csak és – szorrika vagyok, nakcókáim, ez a helyzet, bármennyire is ámerikaförsztölnétök – még csak nem is elsősorban az ámerikaiaknak maguknak, hanem gázai palesztinoktól, ukrán frontkatonákon át magyar újságírókig (a keményen dolgozó kínai kisemberről, grönlandi fókavadászról, panamai kalapárusról nem beszélve) szinte mindenkinek.
Ennyit akkor a deglobalizációról, tisztelettel.
A deglobalizációt globálisan kellene levezényelni, de akkor az már globalizáció. (Ad notam: Besenyő Pista bácsi: A nem semmi az meg má’ valami!) Mekkora logikai bukfenc vagy micsoda, mi? Rébusz! Kurt Gödel vagy Grätzer József (óh, hát basszameg, nem is erről a lényegtelen marhaságról, hogy Tranp meg a többi ütődött, hanem a Siccről, minden idők egyik legnagyobb hatású magyar nyelvű irodalmi művéről kellene írnom!) legyen a talpán, aki elmagyarázza.
Tehát azt látjuk, hogy miközben Tranpelnökúr, a hajlott korát meghazudtolóan dinamikus veterán illuzionista és néptáncos követhetetlen tempóban rángatja elő arany cilinderéből az újabb és újabb vámokat, grönlandokat, panamákat, ingatlanfejlesztési ötleteket, hogy kapkodja a fejét, ki merre lát, addig a lengőkaros robotzsaru (robotrablóból lesz a legjobb robotpandúr) Maszkúr egy erős középiskolai Call of Duty-hadtesttel megtámogatva próbálja éppen kihekkelni valakinek (önmagának?) a világ leghatalmasabb kormányzatát.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!