Közel 3000 civil áldozata van Gomában a káosznak, egy börtönlázadásban nők százait erőszakolták meg, majd égették el elevenen
február 06., 13:29
Fedősztoriként használt lázadómilícia vezetésével zajlik a háború a hatalmas vagyont jelentő nemesfémkészletekért
- Évtizedes konfliktusok, a második világháború óta a legtöbb áldozattal járó háborúk helyszínén törtek ki újra a harcok az elmúlt hónapokban.
- Hivatalosan egy lázadómilícia tört be a Kongói Demokratikus Köztársaság területére, de valójában mindenki tudja, hogy Ruanda áll a behatolás mögött. Mindez egy olyan régióban történik, ahol hatalmas vagyont érő nemesfémeket rejt a föld.
- Az összecsapásoknak már most több ezer áldozata van, de a régió szakértői sokkal súlyosabb kimeneteltől tartanak.
Szombaton Tanzániában gyűltek össze a kelet-, és dél-afrikai régió országainak vezetői, azzal a céllal, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdeményezzenek a Kongói Demokratikus Köztársaság (DRC) keleti részén harcoló felek között. A hatalmas kiterjedésű, nagyjából Nyugat-Európa méretű ország keleti részén évtizedek óta rendszeresek az összecsapások, de a régió vezetői attól tartanak, hogy a közelmúlt történései miatt könnyen regionális háborúvá fajulhat a helyzet. Hasonló, keleti-déli csúcstalálkozóra még sosem volt példa, ami jelzi, hogy mennyire komoly az aggodalom a régióban.
A DRC keleti részén az M23 milícia tagjai kezdtek nemrég újabb offenzívába, a hét közepén újabb bányászváros fölött vették át az ellenőrzést, így már belátható távolságra kerültek a regionális fővárostól, Bukavútól és a mellette fekvő, stratégiailag kiemelt jelentőségű katonai reptértől, és az is világossá vált, hogy nem tartották be a pár nappal korábban éppen általuk kikiáltott tűzszünetet sem.
Ugyan hivatalosan továbbra is csak az M23 hajtja végre a támadásokat, ezt valójában senki nem hiszi el: rengeteg bizonyíték utal már arra, hogy a milíciát közvetlenül is segítik a ruandai hadsereg tagjai. Ezt erősítette meg az a pénteki hír is, mely szerint alsó hangon több száz, de esélyesen több ezer ruandai katona halt meg az elmúlt hetek műveleteiben, ami igen súlyos szám, főleg akkor, ha egy ország azt állítja, hogy részt sem vesz a harcokban.
Ruanda hivatalosan sosem ismerte el, hogy köze lenne a lázadóalakulathoz, amely már a 2010-es évek elején is komoly pusztítást okozott a DRC keleti, Ruandával határos felén, az ENSZ szakértői szerint ugyanakkor kijelenthető, hogy a ruandai hadsereg „de facto irányítja” a milíciát. Az M23 januárban elfoglalta Goma városát, és mostanra a DRC akkora területét tarthatja ellenőrzése alatt, ami nagyjából megegyezik Ruanda teljes méretének felével.
Szombaton Tanzániában nyolc államfő találkozott, jelen volt Paul Kagame, Ruanda elnöke, és videókapcsolaton keresztül jelentkezett be Felix Tshisekedi kongói elnök is. Előzetesen a Guardiannak nyilatkozó elemzők azt emelték ki, hogy sok ruandai halott megnehezítheti Kagame dolgát, hogy továbbra is azt képviselje, hogy nincs közük a konfliktushoz. Az ENSZ decemberi becslésében még arról írt, hogy 4000 ruandai katona lehet a DRC-ben, ám az azóta megjelent hírszerzési becslések már 7000 katonáról szóltak. A több száz, illetve akár több ezer meghalt katona ügye belpolitikailag is kellemetlen lehet Kagame számára, hiszen a gyászoló családoknak és a felháborodó közvéleménynek kéne majd elmagyarázni, hogy hogyan halhattak meg ilyen sokan a szomszédos országban egy olyan művelet során, melyben hivatalosan nem is vesz részt az ország.
A tanzániai találkozón résztvevő államfők végül felszólították a DRC területére behatoló külföldi erőket, hogy hagyják el a területeket, és hangsúlyozták, hogy kiállnak az ország szuverenitása mellett. Emellett döntés született arról, hogy az eddigi közvetítési kísérleteket összehangolják, és arra szólították fel a két fél védelmi miniszterét, hogy öt napon belül találkozzanak, és állapodjanak meg feltétel nélküli tűzszünetben. A találkozó előtt Washington is lehetséges szankciókat lengetett be ruandai és DRC-beli tisztviselőkkel szemben.
Az elmúlt hetek fegyveres összecsapásainak legfontosabb történése január 27-én jött el, amikor a ruandai támogatást élvező M23 tagjai elfoglalták a DRC keleti országrészének legfontosabb városát, az egymillió lakosú Gomát. Azóta lehet tudni, hogy a város elfoglalásakor legalább 3000 ember meghalt, és mostanra Észak-Kivu tartomány szinte egészét az M23 ellenőrzi. És bár a milícia vezetése korábban azt állította, hogy nincsenek további területfoglalási ambícióik, az elmúlt napok eseményei nem ezt mutatják.
Az International Crisis Group (ICG) már január végi elemzésében figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül gátat szabni a történéseknek, a helyzet könnyen egy regionális konfliktussá eszkalálódhat a Nagy-tavak régiójában,
megismételve a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji horroridőszak eseményeit, amikor több millió ember halt meg. Részük közvetlenül a harcokban, de sokan a harcokat kísérő járványok és éhezés következtében.
A két ország konfliktusa már évtizedek óta rendkívül feszült, de sokat bonyolított a helyzeten, hogy a régió rendkívül fontos lelőhelye lett a legfejlettebb elektronikus eszközök gyártásához nélkülözhetetlen fémeknek és ritkaföldfémeknek, és párhuzamosan azzal, ahogy korábban soha nem látott pénzek kezdtek el forogni a kobalt-, koltán-, réz-, és cinkbányászatban, egyre több külső szereplő kezdett belebonyolódni a konfliktusba. A DRC területén bányásszák ki a világ éves kobalt-kitermelésének közel 70 százalékát, ami (kevesek kezében) óriási vagyonokat, hatalmas korrupciót és komoly nemzetközi mozgolódást hozott a régióba, és az ország emellett jelentős réz-, arany- és lítiumkészletekkel is rendelkezik.
Ahogy az M23 tagjai egyre nagyobb területet hajtanak ellenőrzésük alatt a DRC keleti részén, úgy kerül ellenőrzésük alá egyre több bánya is. Amolyan iparági nyílt titok, hogy évek óta a papíron Ruandából érkező arany és a telefongyártásnál is fontos koltán nagy része valójában a DRC keleti részén fekvő bányából származik, csak a határon átjuttatva átcímkézik azokat. A kongói kormány korábban azt állította, hogy évi egymilliárd dolláros veszteség érte a kicsempészett nemesfémek miatt, és ezt a becslést az ENSZ független elemzése is részben megerősítette.
Ezek a bányák mára már a globális geopolitikai rivalizálásban is fontos szerepet töltenek be: az amerikai thinktank, a Council on Foreign Relations elemzésében írt arról, hogy korábban ugyan amerikai vállalatok birtokoltak jelentős kobaltbányákat az országban, de ezek nagy részét Barack Obama, illetve Donald Trump első elnöksége alatt eladták a kínaiaknak, emiatt ma már kínai cégek birtokolják a DRC-ben lévő, külföldi tulajdonú kobalt-, urán- és rézbányák döntő többségét, és a kongói hadsereget több alkalommal is bevetették már az ország keleti felében lévő, kínai tulajdonú bányák védelmében. Mint hozzáteszik, Biden idején az Egyesült Államok kormánya el is ismerte, hogy Kína kvázi monopóliuma a DRC-ben lévő bányák fölött nagyban segítik az ország versenyelőnyét az amerikaiakkal szemben a zöld energetikai szektorban.
Az Egyesült Államok szerepe annyiban is fontos lehet, hogy lehet tudni, a Biden-kormány képviselői Angolán keresztül komoly diplomáciai nyomást fejtettek ki a tűzszünet érdekében, és most létező vélekedés, hogy Kagame a Biden-kormány bukását, illetve a kormányváltás átmeneti időszakát is számításba vehette, amikor az offenzíváról döntött.
Évtizedes konfliktusok
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!