Egy dél-karolinai börtönben péntek este kivégzőosztag lőtt agyon egy 67 éves elítéltet, Brad Sigmont – annak ellenére, hogy széles körben aggódnak a módszer biztonságossága és kegyetlensége miatt, írja a Guardian. Sigmon, aki a legidősebb kivégzett személy lett az állam történetében, az utolsó szavaiban felszólította a keresztényeket, hogy támogassák a halálbüntetés megszüntetését. Többen is kegyelmet kértek neki, de néhány perccel a kivégzés előtt az állam republikánus kormányzója, Henry McMaster bejelentette, hogy nem fog közbelépni.

Miután Dél-Karolinában 13 évig szüneteltek a kivégzések, mivel a kivégzések végrehajtásához szükséges készletek korlátozottak voltak, az állam most a halálraítélteket arra utasítja, hogy válasszák meg a halálozási módot - villamosszék, halálos injekció vagy kivégzőosztag. A sortüzet Sigmon maga választotta, mivel attól tartott, hogy a halálos injekció „elhúzódó elhalálozást” eredményezne, írja a Guardian.

A dél-karolinai büntetés-végrehajtási kivégzőosztagának protokollja azt diktálta, hogy a személyzet Sigmont egy székre szíjazza a „halálkamrában”. Az eljárás kezdetén Sigmont a bokájánál, a csuklójánál, az ölénél és a derekánál lekötözték, az arca alsó felénél pedig egy szíj volt.

A büntetés-végrehajtás három alkalmazottja – ők önként jelentkeztek a kivégzésre – egyszerre lőtt puskával Sigmonra a falon lévő nyílásokon keresztül, nagyjából négy és fél méternyiről. A férfi a karja, majd az egész teste megfeszült, remegni kezdett, „mintha ki akart volna szabadulni a bilincsekből”. Az ügyvédje, aki az első sorból nézte a kivégzést, azt mondta, látta, hogy vér fröccsent ki, „a mellkasán nagyon hirtelen robbant ki egy seb”. Amikor egy orvos odament, hogy ellenőrizze a pulzusát, az ügyvéd szerint úgy tűnt, hogy Sigmon mellkasa rövid ideig még mozgott.

Sigmont 2001-ben ítélték el volt barátnője szülei, David és Gladys Larke meggyilkolásáért. Régóta elismerte bűnösségét, és ügyvédei azzal érveltek, hogy a gyilkosságok hátterében a gyermekkorában tapasztalt súlyos bántalmazás és elhanyagolás, valamint a nem diagnosztizált és nem kezelt mentális betegség állt.

Ügyvédei szerint organikus agysérülésekben és mániás epizódokban szenvedett, és pszichotikus törésen esett át, ami valószínűleg alkalmatlanná tette a tárgyalásra, az őt védők szerint az esküdtszéknek „fogalma sem volt arról, hogy mentális egészsége milyen súlyosan veszélyeztetett”.