Kényelmetlen ezt az egészet kívülről végigkövetni, pedig olyan szép történet is lehetett volna. Van egy hetvenes éveiben járó ember, aki becsülettel végigdolgozta az életét, tehetséges, sikerült rájönnie, hogyan lehet egy 3-4 százalékos haszonkulccsal dolgozó ágazatban 30-40 százalékot csinálni, és nyugdíjas éveire belefogott élete nagy művébe, amire mindig is vágyott. A hatvanpusztai majorság újraépítésébe. Egyedül.

Az egy dolog, hogy a fél ország félreértette az egészet, és elvitatta tőle az érdemeit, azt hívén, hogy nem is az ő, hanem a fia projektje ez az egész, aki véletlenül pont miniszterelnök. Nem ez a durva, ezt még talán le tudja rendezni magában mindenki. A durva az, ami az egész ügyre fojtó, sötét ködként telepszik rá, és ami csak mostanában, Orbán Viktor keserűen őszinte nyilatkozatai miatt kezd világossá válni a közvéleménynek: Hatvanpuszta szétszakítja az Orbán-családot.

2016-ban még az egész család magáénak érezte a birtokot, ez Nárcisz kutya ügyéből derült ki. A mentett kuvasz gazdája a törzskönyve szerint Orbán Gáspár volt, a lakhelye a majorság, Orbán Viktor pedig családi háziállatként posztolt róla, fényképpel együtt, ahogy ő öleli az állatot.

És mi van ehhez képes most? Mára Hatvanpuszta

• nem tartozik Orbán Viktorra,
• nincs hozzá köze,
• nem tud róla semmit.