Schmidt Mária szerint „ezek a »pedofil ügyek« nem a gyermekekről szólnak”, hanem a gyűlölködésről

„Köztünk járnak és mindent megengednek maguknak” – ha ezek olvashatók egy, a gyermekvédelmi botrány apropóján (vagyis, mint korán kiderült, ürügyén) született, A szörnyek köztünk járnak című írás első soraiban, az ember akár azt is gondolhatja, hogy végre valaki a kormánypárti oldalról is fontosnak tartja, hogy a gyermekbántalmazási botrányok idején megszólaljon a bántalmazottak érdekében. Ráadásul nem is akárkiről, Schmidt Máriáról van szó.

De illúzió lenne ezt gondolni.

Schmidtnek a Látószög című blogján megjelent, történészként aláírt szövege ugyanis mindenről szól, csak a bántalmazott gyerekekről és az ő kiszolgáltatottságukról nem; leszámítva azt a mondatot, hogy „ne legyen senkinek kétsége, ezek a »pedofil ügyek« nem a gyermekekről szólnak”. A szövege valóban ebben a szellemiségben született, még ha ezt úgy is értette, hogy az ellenzék számára nem.

Schmidt szerint ugyanis azok, akik „köztünk járnak és mindent megengednek maguknak”, azok olyan ellenzéki politikusok, akik „folyamatosan mérgezik a közéletet”, akik semmilyen hazugságtól és rágalomtól nem riadnak vissza. Olyanok, akik „aljas és szégyenletes gyűlöletkampányokat” indítanak a kormánypárti politikai tábor ellen. Schmidt a magyar nyelv gazdagságát hosszasan, sőt, kimerítően használva jellemzi, hogy milyenek is ezek a gyűlölködő figurák. A felsorolás a teljesség igénye nélkül:

• „Idióta látók, bukott intézményvezetők, politikust játszó drogos krakélerek, kényszeresen humorizáló gyűlölködők (…) akiknek a szájából dől a gyűlölet, életükben nem tettek még le semmi használhatót az asztalra”;
• Arató Gergely, „a végtelenül ellenszenves, kispályás senki, minősíthetetlen alak”;
• „ateistának nevelt komcsik”, akik mindig is gyűlöletet tápláltak a keresztényekkel szemben, akik „szellemileg tétlenek, lelkileg üresek. Nihilisták”;
• olyan emberek, akik legtöbbjének „nincs, aki megfogja a kezét, vagy majd lefogja a szemét”;
• „a DK-s szánalomhalmaz Dobrev Klára”, akinek bűnéül rója fel, hogy a családja „el nem évülő szenvedést és nyomort hozott hazánkra”;
• „önálló mondásra képtelen, gyűlölködő figurák”;
• „kétségbe esett nők, akik frusztrációikat szakmányban zúdítják a nyakunkba”;
• „ordítóbajnokok, akik mindenkit és minden leszaroznak”;
• „botcsinálta, beszari amatőr pszichológusok, akik abban bíznak, hogy mi mindig kenyérrel dobunk majd vissza”.

A posztból kiviláglik egy hatalmas egyház-, sőt, kifejezetten katolicizmusellenes összeesküvés, „a katolikus egyház elleni pedofilhadjárat”, amelyben „valós és vélt esetek tömegét” tárják fel azok, akik „gyűlölik a katolikus egyházat”. Schmidt Mária egy hajszálnyira jut annak a felismerésnek a közelébe, hogy Semjén Zsolt=Charlie Kirk:

„Ezért van éppen Semjén a céltáblájukon. Akik ezt az ügyet ki tudja, mióta szervezik, táplálják, habosítják, nem véletlenül pécézték ki őt. Az ő levadászásától a kereszténydemokrácia, a katolikus egyház bukását remélik. Csalódniuk kell. Az ellene irányított fegyver visszafelé sült el. Ahogy a Charlie Kirk elleni is. Mert az a halálos fegyver is az egyházat vette célba. A hitet, a párbeszédet, a szóértést. Ahogy Semjén is a keresztényi szeretet szószólója.”

A szöveg utolsó előtti bekezdésében arról ír: „A gyermekeink a jövőnk. És részben olyanok lesznek, amilyenné neveljük őket. (…) Ne rágalmazzunk és vádaskodjunk felelőtlenül, ne hergeljünk magyart a magyar ellen, mert rossz vége lesz.” Erre utal a megbékélés szándékát jelző az utolsó mondatában is: „Mert kölcsönkenyér visszajár!”