Eredményes ügyészi fellebbezést követően jogerősen elítélték a siklóernyős halálával végződő vértesszőlősi légimentés pilótáját, számolt be az Ügyészség.

Az ügyészség 2022 nyarán emelt vádat egy honvédségi kutató-mentő helikopter gépparancsnoka ellen légi közlekedés halált okozó gondatlan veszélyeztetésének vétsége miatt.

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a honvédtisztet bűnösnek mondta ki, és őt 8 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és előzetes bírósági mentesítésben részesítette. Az ítélettel szemben az ügyész súlyosításért, a védelem felmentésért fellebbezett.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a másodfokú ítéletével a helikopter pilótáját az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A határozat ellen a másodfokú eljárásban a katonai ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett,

A Kúria a 2025. november 18-án kihirdetett harmadfokú ítéletével a felmentett vádlott bűnösségét megállapította, és vele szemben 8 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetést szabott ki.

A bíróság a vádlottat mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, aki így továbbra is a honvédség kötelékében maradhat.

Előzmény

A pilótát 2024 márciuásban ítélték el elsőfokon. Az ítélet szerint a terhelt 2020. július 5-én parancsnokként kutató-mentő szolgálatot teljesített egységével egy honvédségi helikopter fedélzetén. Az egység riasztást kapott arról, hogy Vértesszőlős közelében egy siklóernyős a fák közé zuhant, ezért légi mentésre van szükség. A vádlott a helyszínen a kutató-mentő koordinátortól azt az utasítást kapta, hogy várjon a mentéssel, mert először a katasztrófavédelmi egység próbálja lehozni a férfit a fáról. Amikor ez nem sikerült, a koordinátor utasítást adott arra, hogy a helikopteres egység a mentést csörlőzéssel kezdje el.

De a vádlott jelezte, hogy ez a fák lombkoronája miatt veszélyes, nem hajtható végre. Ezután a koordinátor alpinkötél leengedését javasolta, amivel az ekkor még sértetlen siklóernyős a földre tudna ereszkedni. A vádlott ezt a módszert sem tartotta biztonságosnak, és csak abban az esetben vállalta a művelet végrehajtását, ha közvetlen rádiókapcsolatot tud fenntartani a kárhelyszín parancsnokával.

Ezután mentési próbát végeztek. A turbulencia környező fákra gyakorolt hatása már észlelhető volt, de ennek veszélyét nem jelezte senki. A vádlott az „éles” mentési művelet elkezdésekor anélkül közelítette meg a siklóernyőst a helikopterrel, hogy a mentési körülményekről, így különösen a forgószárny keltette légáram mértékéről tájékozódott volna. A terhelt és a kárhelyszín parancsnoka végül nem egyeztetett a mentési körülményekről, nem beszélte meg a végrehajtást, és azt sem, hogy milyen biztonsági szabályokat kell bevezetni a földön lévő személyekre vonatkozóan.

A vádlott a helikopterrel a függeszkedési magasságot folyamatosan csökkentette, és egyre közelebb repült a sértetthez, de ezzel a művelettel olyan mértékű turbulens légáramlatot keltett a helikopter rotorlapátjával, ami a faágak letörésével, majd a fán lévő siklóernyő belobbanásával járt.

Emiatt letört az a faág is, amin a sértett volt. A férfi 20 méter magasból a földre zuhant, az esés során életveszélyesen megsérült, majd egy hónappal később a kórházban meghalt. A lehulló faágak miatt egy mentésben részt vevő mentőtiszt is sérülést szenvedett.

A bíróság megállapította, hogy a vádlott megszegte a mentési szabályokat, nem tanúsította az elvárható mértékű figyelmet és körültekintést. A bíróság a tényállast a vádlott és a bizonyítási eljárás során meghallgatott tanúk vallomásai és okirati bizonyítékok alapján állapította meg.