A nemzetgazdasági miniszter éves beszámolója volt a költségvetési bizottság hétfői programja – néhány nappal a miniszter gazdasági bizottsági meghallgatása után –, és Nagy már a rövid, bő húszperces beszámolójában több olyan kijelentést tett, amik alapján eléggé sértődöttnek tűnt, és amikkel mintha már előre védekezni akart volna a később kritikák ellen. Majd Vajda Zoltán MSZP-s bizottsági elnök nagyjából fél órán keresztül sorolta a kérdéseit és megjegyzéseit, az ezekre adott válaszát Nagy azzal kezdte, hogy szerinte Vajda lealacsonyította a bizottság munkáját, és kölcsönösen megkérdőjelezték egymás hitelességét is.

„Nem értem, miket hablatyol itt mindenki össze, hogy mi mondtunk valamit, és nem teljesült, mindenkinek ez volt a várakozása, az önök várakozása sem jött volna be” – reagált például arra, hogy legendásan képtelen olyan előrejelzéseket adni, amelyek végül valóra válnának. „Persze, az én hátamon mindent el lehet verni, de leírhatom ide az összes elemző várakozását”, és példaként említette, hogy „2024 januárjában mi azt mondtuk, hogy 4 százalék fölött lehet a 2025-ös növekedés, a piac is 3 százalék fölötti szintet mondott” – a valóság végül várhatóan 0,5 százalék körül lesz.

Nagy előadása szerint a bajok okozója a háború és Németország, miközben a kormány gazdaságpolitikája, a fogyasztásösztönző intézkedéseknek köszönhetően 2 százalékponttal húzza fel a GDP-t. Ezt az állítást nem győzte eléggé sulykolni, többször is elhangzott, hogy „a kormány 2 százalékos GDP-növekedést csinál”, illetve hogy ha nem lenne a fogyasztást támogató kormányzati ösztönzőpolitika, akkor negatívba zuhant volna a magyar gazdaság teljesítménye, vagyis recesszió lenne.

Elismerte, hogy a költségvetési hiány beragad magasan, 5 százalékos GDP-arányos szinten, ennyi lesz a kormányzati várakozások szerint idén és jövőre is; „nagyjából ezt az 5 százalékos hiányszámot tudjuk most fenntartani”. Ezt azzal indokolta, hogy a kormánynak anticiklikus, fogyasztásösztönző gazdaságpolitikát kell folytatnia, ezért „a költségvetést el kellett engedni (…) nem tudjuk a hiányt csökkenteni”.

Szerinte a szintén GDP-arányosan 73,5 százalékos államadósság tartható, de azzal, hogy a forint 1 százalékos árfolyamváltozása 0,3 százalékkal módosítja az államadósságot (ha erősödik a forint, ennyivel alacsonyabb lesz a GDP-arányos adósság, ha gyengül, ennyivel magasabb). Itt is előbukkant a szavaiban a „ki mit nem talált el” játék: „lehet azt mondani, hogy én mondom, aztán nem így lesz, mindenki jöhet ezzel, de tegyük oda az én előrejelzéseimhez a piaci előrejelzéseket is, amikor valami nem következik be, akkor nemcsak az én várakozásom nem jön, hanem senkié”.

Azt elismerte, hogy „az 5 százalékos GDP-arányos hiánnyal hatodikok vagyunk hátulról, ez nem a büszkeség jele”, de hozzátette, hogy „Romániát ne említsük”, miközben többször is említette természetesen. A csütörtökitől eltérően ezúttal kevesebb teret szentelt a németeknek, többet viszont „bezzeg-Romániának”. Például akkor, amikor arról beszélt, hogy a hitelminősítők nem rontottak a magyar adósságbesoroláson, a „bezzeg-Románia” bezzeg hatalmas bajban van, „ez az ára annak, ha valaki túlmegy egy határon”. Azt is elismerte ugyanakkor, hogy az államadósság alapján Magyarország az uniós középmezőnyben van, de a régiós országoknál jellemzően magasabb a magyar adósságszint.

A rövid miniszteri beszámolót egy hosszú kérdéssorozat követte Vajda Zoltán MSZP-s bizottsági elnök részéről, aki mintegy félórán keresztül sorolta az észrevételeit. „Csalódás az, hogy én egy őszinte szembenézést vártam az Önök bukása és az Ön személyes bukása előtt. Ez az Ön utolsó miniszteri meghallgatása, ez lehetőség lett volna a szembenézésre a magyar gazdaság valóságával” – kezdte hozzászólását Vajda, aki szerint arról kellett volna beszélnie a miniszternek, hogy „Nagy Márton hatása micsoda a magyar gazdaság szétverésében”.

A szerinte a közbeszédben csődminiszterként, illetve gazdaság-visszafejlesztési miniszterként emlegetett Nagy minisztersége alatt a magyar lett az EU egyik legrosszabbul teljesítő gazdasága, amire példaként említette, hogy itt volt a 3. legrosszabb növekedés, illetve a magyar infláció európai rekordot döntött, és 2020 óta sosem sikerült elérni az államháztartási hiánycélt, a költségvetés pedig többször összeomlott év közben, és mára a költségvetési törvénynek semmi köze a valósághoz.

„Emlékszik-e az elmúlt három évből olyanra, amikor egyetlen jóslata is bejött?” – tért vissza a „Nagy Márton jóslatai” témához, illetve reagált arra is, hogy Nagy szerint az elemzők prognózisai sem jöttek be. „Önről ma már mindenki tudja, hogy évek óta nem képes valós számokat tervezni”, és érti, hogy Nagy Márton szerint az elemzők is tévednek, de azt várná, hogy a kormánynak több információja van, és emiatt pontosabban tud tervezni, ezért szerinte „ez egy nagyon gyenge indoklása” a folyamatos mellélövéseknek.

Azt is kifogásolta, hogy a miniszter egy szót sem mondott az elmaradt európai uniós források elmaradásáról, ami szerinte „óriási gazdasági kárt okozott, és ennek oka nem Brüsszel, nem a háború, hanem maguk”. A képviselő a magyar gazdaság legnagyobb veszteségének nevezte ezt, és azt is mondta, hogy ez „tudatos kormányzati döntés következménye”. Beszélt bizalmi válságról, a beruházások összeomlásáról, valamint arról, hogy az államadósság finanszírozása Magyarországon a legdrágább.

A hitelminősítőkre ő is kitért, a jelentéseikből olyan tételeket emelt ki, mint a „politikai, kormányzati kiszámíthatatlanság”, vagy a „magas kormányzati kockázat – lefordítom, miniszter úr, önről, Nagy Mártonról beszéltek”. A költségvetést átláthatatlannak nevezte, azt mondta, rendszerszintűek benne a trükközések, „kifizetési trükkökkel milliárdokat mozgatnak”. Ezért „a költségvetésnek semmi köze nincs a valósághoz”, és szerint ez a kormányzati gazdaság- és költségvetési politika az, „ami elszívja az erőt a gazdaságból és ami miatt elvész az üzleti bizalom”. Vajda számos kérdést tett fel a miniszternek a hozzá köthető tőkealapokról és azok állami pénzekkel való felpumpálásáról is, és szóvá tette azt is, hogy a bankok duplájára növelt különadója nem a bankokat terheli majd, mert azt – ahogy az eddigi adókat is – áthárítják majd az ügyfelekre. (Nagy szerint erre egyetlen megoldás van: a pénzügyi kultúra kérdése. „Ha az áthárítás ellen akarunk harcolni, segítsen abban, hogy a pénzügyi kultúra emelkedjen, az emberek a pénzüket kössék le.”)

A Vajda által említett témák közül több előkerült más ellenzéki képviselők hozzászólásában is – nem meglepő módon, hiszen szinte minden lehetséges témát érintett. A banki különadó áthárításáról így a jobbikos Ander Balázs is beszélt, aki a momentumos Tóth Endréhez és Bakos Bernadetthez (független) hasonlóan a szociális szférában dolgozók jelentős, 50 százalékos fizetésemelését is szorgalmazta. (Erre Nagy azt mondta, hogy bár oda tudnák adni, hiszen megérdemlik a szociális dolgozók, de megérdemelnék a kultúrában és egészségügyben dolgozók is, és mindenkinek nem tudnak adni.)

A bizottsági elnök szavaira két fideszes képviselő is reagált, Hargitai János azt mondta: „a Tisza-listára kerülésért a verseny még nem fejeződött be”, és Vajda kérdései valójában erről szóltak, míg Szűcs Lajos arról beszélt, hogy Vajda szempontjából volt ez az utolsó miniszteri meghallgatás. A kormánypárti képviselők többi megszólalása – nyugdíjak, családtámogatások, Demján-program, az amerikai védőpajzs jelentősége, az elmúlt években elért „számos szép eredmény” – a rutinszerűen feltett öninterpellációk kategóriájába tartozott, azokra Nagy is rutinból válaszolt.

Vajda Zoltán hatalmas kérdéssorából, ahogy mondta, megpróbált kiválasztani néhány értelmeset, bár megjegyezte, mint korábban említettem, hogy az ellenzéki politikus lealacsonyította ennek a komoly bizottságnak a munkáját, mivel „a szakmaiságot teljesen nélkülözte a hozzászólása”, illetve azt is felrótta neki, hogy „önök csődbe vitték az országot, behívták az IMF-et, és ön kritizál engem, ha valaki hiteltelen, az ön, és nem én”.

A válaszában többek között arról beszélt, hogy a magyar inflációs rekord igenis külső tényezőkből jött össze – az MNB szerint nem –, hogy Vajda nem tett konkrét javaslatokat, hogy a kormány évek óta abban reménykedik, hogy a háború véget ér és a németek, akik mostanra meghülyültek – sőt, az egyik válasza szerint éppen hazaárulást követnek el azzal, hogy nem dotálják az autóiparukat, hogy azt megvédjék a kínaiaktól –, észhez térnek.

A miniszter az egyik érdemi válaszában bejelentette: a 2026-os költségvetést csak egyetlen sorban módosították, a gazdaságfejlesztési alapot maximálták 860 milliárd forintban, ami a béremelésekkel együtt kiadja a plusz ezermilliárd forintos hiánytúllépést. Azt is elmondta, hogy a kormány a hétvégén beadta a SAFE-pályázatot az EU-nak, a keretösszege 14,7 milliárd forint, és ezt a kormány arra használja, hogy a lejáró adósságot kiváltsa vele, aminek eredménye akár az is lehet, „hogy a következő években nem kell devizakötvényt kibocsátani”.

A tőkealapokkal kapcsolatos kérdésekre azt mondta, hogy erről már mindent elmondott – így reagált a kérdésekre a gazdasági bizottság ülésén is, de most még azt is hozzátette:

„itt egy hisztériakeltésről van szó, az én lejáratásomról, ez egy sajtó által kreált ügy, aminek semmi alapja nincs”.

A tőkealap-rendszer ellehetetlenítéséről van szó, és óvott mindenkit: „ne próbálják a tőkealap-rendszert elbizonytalanítani”. Szerinte ebben a rendszerben 30 százalék önerő van minden befektetőnél és 70 százalék állami rész, „így mindenki kockáztatja a pénzét” – azt ugyanakkor nem említette, hogy a kifogásolt esetben, a hozzá köthető tőkealapok esetében az önerőnek is állami forrása volt.

A bizottsági ülés végéhez közeledve a nagy vizionárius meglepte a hallgatóságot egy jóslattal is: ha megépül és termelni kezd a szegedi BYD-gyár, Magyarország 40 százalékkal olcsóbban tudja majd adni az autókat Európában, ami hatalmas piaci előny lesz. Nem lennénk most az európaiak helyében – de Nagy jóslatait ismerve a BYD helyében még kevésbé. Utolsó mondatában azt mondta: „meg fogjuk nyerni a választást”, amire Vajda úgy reagált: „ez is egy jóslat”, és ennek a jóslatának nagyon örül.