2024 decemberében hosszú pereskedés után került a nyilvánosság elé a „Mégis, kinek az Oroszországa? A kölcsönös, jó szándékú tisztelet útja” című távirat, amit 1994-ben írtak az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségén.
Szerzője, E. Wayne Merry a moszkvai nagykövetség elemzője volt, harminc év távlatából pedig tökéletesen látszott: azoknak az embereknek a nagyon szűk klubjába tartozott, akik a történelem egy-egy sorsfordító pillanatában tökéletesen látták, hogy valamiből baj lesz.
Ebből a dokumentumból ugyanis kiderült, hogy Merry már akkor is látta, hogy hova vezethet, ha a posztszovjet átmenetben a demokrácia kárára a piacgazdaságot erőltetik. Merry a helyszínről figyelte, hogy ez az elmélet a gyakorlatban egyáltalán nem úgy működik, ahogy azt Amerikában elképzelték, és később úgy fogalmazott:
„Kétlem, hogy olyan léptékű szabadrablás, amilyet mi biztosítottunk, az emberiség történelme folyamán bármikor létezett volna.”
Történetéről Bede Márton hosszú cikket írt 2025 januárban a 444-re Megmondta, hogy a történelem legnagyobb szabadrablásából baj lesz – de senki nem akarta meghallani címmel. Ezek a jóslatok pedig nemcsak történelmi érdekességek voltak: Merrynek Ukrajnáról és a távolabbi orosz jövőről is volt mondanivalója.