„Amikor bementem a Partizán stúdiójába, talán édesanyám, illetve egy-két ember tudott róla, és mondták, hogy ne menjek be. Bementem.” A HVG szemléje szerint többek között erről beszélt Magyar Péter pártelnök a Szily Nórának adott másfél órás bulvárinterjújában, amely a hivatalos felületein jelent meg pénteken reggel. A gondolatmenetnek folytatása is van, eszerint: „És amikor kijöttem, akkor azt mondták, hogy jó, akkor most már menjél végig az úton. Kicsit olyan ez, mint amikor a szakadék fölött egy kötélen elindul az ember, onnan nem tudsz visszafordulni.”
Magyar Péter azt mondta, nemcsak lelkileg, fizikailag is nehéz elviselnie a munkájával járó terhet és nyomást, de gyakran ideje sincs ezen gondolkodni.
A bemenés és a be nem menés kérdéséről nem először beszélt az újellenzék első embere, novemberben a 24.hu-nak azt mondta: Az első partizános interjút nagyon ellenezte a családom, de utána anyukám kijelentette, hogy fiam, most már edd meg, amit főztél, menj végig az úton. Olyan ez, mint a szakadék fölött feszülő kötél: ha elindultál, nincs visszafordulás, át kell érj a másik oldalra.”
Na de miért lenne az baj, ha szóról szóra ugyanazt mondja az ember ugyanarról?
A Szily Nóra-féle interjút a Telex is szemlézte, ott azt emelték ki, amit a kommenteléshez való viszonyáról mondott a szakmányban kommentelő Tisza-elnök. Elmesélte, olvas kommenteket, és reagálni is szokott, „bár már nem olyan gyakran”. Arra a kérdésre, hogy miért csinálja ezt, azt felelte: „Mert nekünk nincs más. Nekünk nincs médiánk, nincs propagandánk, nincs állami támogatásunk, az is egy megjelenési felület, és persze az ember néha hibázik, néha olyanra reagál, amire nem kéne reagálni, de ha az ember vezető, és mondjuk 100 döntéséből 80 vagy 90 jó, akkor belefér, hogy van 10 vagy 20 kevésbé jó.”
Azt is mondta: nem tartozik a kedvtelései közé, hogy minden kommentre reagáljon, és már igyekszik is ezt mérsékelni, de úgy tekinti, hogy „ez egy felület, és ez be is jött, ahogy a mellékelt ábra mutatja”.
Az interjú tokkal-vonóval, ínyenceknek: