A díler kistigrise után itt a sofőr aranyfejű oroszlánmajmocskája: újabb irtó aranyos élő bűnjel került a Fővárosi Állatkertbe

A 444 információi szerint egyre nyugodtabb és már táplálkozik az az aranyfejű oroszlánmajmocska, akit a hatóságok helyeztek el a Fővárosi Állatkertben. Nem infantilizmusból majmocskázzuk, hanem olyan apró, hogy ez a hivatalos neve, ahogy például Postáné Vellai Györgyikének, a Globex-ügy fővádlottjának is a Györgyike volt az, jóllehet ő sokkal többet nyom 300 grammnál. Az arasznyi majmot a vámosok találták még január 19-én egy Moldovából érkező kisbuszban, műanyag dobozba zárva. Íme:

A sofőr azt állította, hogy a majmot ajándékba kapta és a lányának viszi Olaszországba. A NAV-osokat nem hatotta meg a kamuízű sztori és odahívták a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát, ami annyiban meglepő húzás, hogy az állat már első látásra sem tűnik dunántúli származásúnak. Nem is az, hanem brazil. Az illetékesek szerencsére hamar rájöttek erre, ezért nem csapták ki a zalai dombok közé, hanem elszállították az Állatkertbe.

Az aranyfejű oroszlánmajmocska egyszerre vicces, aprócska, veszélyezetett és igen látványos, ezért jó magas a feketepiaci ára. Hogy miért? Például mert ilyen remek fotókat lehet készíteni arról, ha fojtogatjuk egy kicsit:

Ritkasága miatt a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) hatálya alá tartozik. Ennek megfelelően a megszerzése, tartása, szállítása, országba való behozatala és kivitele is mind bűncselekménynek minősül, ezért a rendőrség eljárást indított az ügyben.

Hősünk az úgynevezett karmosmajmok közé tartozik. Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője el is magyarázta nekünk, hogy miért hívják így őket. Előre szólok, hogy a könnyezős és erősen vizuális típusúak készítsenek elő egy papírzsebkendőt! Tessék:

„Ezek az oroszlánmajmocsák aránylag apró termetűek, az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak. Nekik azért vannak az ujjaikon körmök helyett karmok, mert olyan kicsik, és ezért a mancsuk rendszerint nem elég nagy ahhoz, hogy egész ágakat átfogva közlekedjenek a fákon, hanem kénytelenek a kéreg felületén megkapaszkodni, ehhez pedig a karmok alkalmasabbak, mint ha a majmok többségéhez (és hozzánk) hasonlóan körmeik lennének."

Ami ezzel a példánnyal történt, sajnos nem is annyira ritka eset, hiszen, ahogy Hanga elmesélte, „ezt a fajt és a közeli rokonait komolyan veszélyezteti az a jelenség, hogy élőhelyükön illegálisan befogják őket, majd a feketepiacon értékesítik őket, hogy aztán kedvtelésből tartott állatként tartsák.”

A majmocska fiatal és a szakemberek szerint nem táplálták szakszerűen. Feltehetőleg a sztereotípiák áldozata lett és banánnal tömték, amiről Hangának egyáltalán nincs jó véleménye:

„Az emberek általában annyit tudnak a majmok etetéséről, hogy a banán biztos jó lesz, ezért aztán banánt adnak neki. Az igaz, hogy a természetben ezek az állatok esznek gyümölcsöt, de a fák nedveitől a rovarokon át még egy csomó minden szerepel az étlapjukon. A természetben fogyasztott gyümölcsök pedig rendszerint jóval alacsonyabb cukortartalmúlak, mint az ember által nemesített, termesztett déligyümölcsök.”

Hősünk a szóviviő szerint jól van az Állatkert karanténállomásán: „Amikor bekerült, elég riadt volt szegény, de most már valamivel nyugodtabb. Szerencsére eszik is.”