Donald Trump úgy utazott Davosba, hogy nyíltan magának követelte Grönlandot, nem zárta ki katonai erő alkalmazását a cél érdekében, és büntetővámokkal fenyegetett meg minden európai országot, aki támogatja Dánia területi szuverenitását. Aztán davosi beszédében már megnyugtatott mindenkit, hogy nem veti be a katonaságot, inkább megvenné a szigetet. Pár órával később, a Mark Rutte NATO-főtitkárral folytatott tárgyalások után pedig kiposztolta, hogy megegyezés született Grönlandról, a büntetővámokat nem alkalmazza, és a sziget megszerzéséhez sem ragaszkodott már.

Azóta azt találgatja a fél világ, mi a bánat történhetett, miért változtatott ilyen gyorsan és élesen a véleményén Trump, illetve mi lehet abban a megállapodásban.

Kissé titokzatosan fogalmazott Mark Rutte a Foxon, ahol azt mondta: a tárgyaláson fel sem merült a kérdés, hogy Grönland marad-e Dánia fennhatósága alatt. A NATO-főtitkár szerint Trump arra összpontosít, hogy „megvédjük azt a hatalmas sarkvidéki régiót, ahol jelenleg változások zajlanak, és ahol a kínaiak és az oroszok egyre aktívabbak”.

Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter szerda este kijelentette: „A nap jobb hangulatban zárul, mint ahogyan kezdődött. Most üljünk le, és találjuk ki, hogyan tudjuk megoldani az amerikai biztonsági aggályokat az Északi-sarkvidéken, miközben tiszteletben tartjuk a Dán Királyság vörös vonalait.”

Ez lehet a megoldás

A fenti nyilatkozatokból csak a lényeg nem derül ki: mivel lehetett jobb belátásra bírni Trumpot, és mit kap cserébe azért, hogy nem csonkít meg egy másik országot.

Hivatalos közlés ezekről a részletekről nincs, de a New York Timesnak három magas rangú tisztviselő azt mondta, hogy a NATO katonai vezetői olyan kompromisszumról tárgyaltak, amelynek értelmében

Dánia megengedné az Egyesült Államoknak, hogy kis, körülhatárolt területeken katonai bázisokat építsen Grönlandon.

A lap forrásai szerint az ötlet a NATO-főtitkár felől jött, és a tervet a britek ciprusi bázisaihoz hasonlították, amelyeket brit területnek tekintenek.

Vinnék a természeti kincseket

Trump arról is nyilatkozott a tárgyalás után, hogy az Egyesült Államok és európai szövetségesei együttműködnek az Aranykupola rakétavédelmi rendszer ügyében, és a megállapodás kiterjed arra is, hogy

az Egyesült Államok ásványkincs-kitermelési jogokat szerezhet a szigeten. Arra a kérdésre, hogy meddig érvényes ez az alku, azt mondta: örökre.

Ennek megvalósítását egyelőre nehéz elképzelni, hiszen az önálló döntési jogkörökkel rendelkező grönlandiak hagyományosan radikális ellenzői az ilyen bányászatnak. A dán parlamentben ülő két grönlandi képviselő közül az egyik fel is vetette a kérdést, hogy mi köze a NATO-nak a sziget ásványkincseihez. „A NATO-nak semmilyen esetben sincs joga nélkülünk, Grönland nélkül tárgyalni. Semmi sem történhet velünk kapcsolatban nélkülünk” – mondta Aaja Chenmitz.

A Wall Street Journal értesülései szerint a tárgyaláson arról volt szó, hogy az Egyesült Államok vétójogot kap a grönlandi ásványi anyagok kitermeléséhez kapcsolódó jövőbeli beruházások felett – ez a rendelkezés Oroszország és Kína kizárását célozza.

Ez a két alapvető követelés, a katonai bázisok és az ásványkincsek kitermelése nem újdonság. Ahogy arról korábban írtunk, az USA egyáltalán nem szorul rá arra, hogy megszerezze a teljes kontrollt Grönland felett, hiszen évtizedek óta szoros a katonai együttműködés a szigeten Dániával. Most is működik a Pituffik katonai bázis Grönlandon, és egy dán politikus szerint gyakorlatilag nem lehetne a Pentagonnak olyan kívánsága, amit ne teljesítenének: „Ha az amerikaiak újabb katonai bázist akarnak, csak mondják meg, hol. Ha radart akarnak, felállíthatják.”

Sőt, a dánok nyitottak voltak arra is, hogy tárgyaljanak a bányászati koncessziókról. Épp ezért nem értik, miért ragaszkodik Trump a sziget teljes bekebelezéséhez, akár egy régi szövetségessel való nyílt konfliktus árán is. Pláne, hogy az Egyesült Államok döntött úgy, hogy a hidegháború idején tízezres grönlandi katonai kontingensét mindössze pár száz fősre csökkenti.

Gyorsan eszkalálódott

Donald Trump az év eleji venezuelai katonai akció után fordította a figyelmét ismét Grönland felé. Többször elmondta, hogy biztonságpolitikai okokból szüksége van a szigetre, mert szerinte azt a dánok nem tudják megvédeni Kínától vagy az oroszoktól. A norvég miniszterelnöknek írt levelében ennél is tovább ment:

„A világ addig nem lesz biztonságban, amíg nem szerezzük meg a teljes irányítást Grönland felett.”

Még szerdán, a davosi előadásában is arról beszélt, hogy az Egyesült Államok „azonnali tárgyalásokat” akar indítani Grönland megszerzéséről – Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter erre reagálva leszögezte, hogy Koppenhága nem tárgyal a területe átadásáról, mert ahhoz az alapelveit kellene feladni, és „ilyet sosem fogunk csinálni.”

Miután Trump törekvései Grönland megszerzésére komoly európai ellenállást váltottak ki – néhány ország nemcsak a szolidaritását fejezte ki, hanem szimbolikus gesztusként katonákat is küldött a szigetre –, az amerikai elnök január 17-én jelentette be, hogy büntetővámot vet ki Dániára, valamint a támogatóira (Hollandia, Franciaország, Egyesült Királyság, Németország, Norvégia, Finnország, Svédország). A február 1-jén bevezetni tervezett 10 százalékos vámok addig maradtak volna érvényben, „amíg meg nem születik a megállapodás Grönland teljes és maradéktalan megvásárlásáról”.

Amerikai lapok arról írtak szerdán, hogy a Trump-adminisztráció kulcsfigurái is próbálták meggyőzni az elnököt, ne élezze tovább a helyzetet. Állítólag Tom Dans, az északi-sarkvidéki különmegbízott, J. D. Vance alelnök és Marco Rubio külügyminiszter is a „kompromisszumos megoldásra törekedett” Grönland ügyében, míg a befolyásos tanácsadó, Stephen Miller amellett érvelt, hogy ne mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról és Grönland elcsatolásáról. (New York Times, BBC, Reuters, WSJ)