Váratlanul sokan mozdultak meg, amikor múlt szombaton eltűnt egy 18 éves budapesti gimnazista, aki az Ötkertből indult el hajnalban, de nem ért haza. A rendőrség szombat délután adta ki a körözést, a fiú keresésére Facebook-csoportok alakultak, a fényképét nemcsak a neten osztották meg, hanem városszerte több helyen ki is ragasztották. Vasárnap délután és este több mint száz ember próbálta csoportosan felkutatni, oda mentek, ahol a különböző posztok szerint látni vélték a fiatalt. A belváros környékén és a XVIII. kerületben, a Havannán is jártak az őt szervezetten keresők. Több volt a fals riasztás, az egyik keresőegyesület meg is jegyezte, remélik, nem szándékos félrevezetésről van szó.

A keresésére létrehozott csoportban vasárnap este tényként közölték, hogy megvan a fiú, de ez nem volt igaz, pár órával később pedig kiderült, van egy kamerafelvétel arról, hogy valaki a Lánchídról a Dunába zuhan.

Hogy ez mikor történt, nem egyértelmű, az Index szerint vasárnap reggeli volt a felvétel, a család és a fiú teniszklubja szombatról írt a keddi posztban, amiben tudatták, nincs már remény. A gimnazistát az iskolája már hétfő délután gyászolta.

A fiú keresése olyan méreteket öltött – és olyan módokon zajlott –, hogy a rendőrség hétfőn reggel az egyik közösségi oldalán is azt kommunikálta: „akinek információja van, ne a Facebookon posztolja, hanem a hatóságot értesítse!” Azt is írták, nagy erőkkel keresik a fiút – azóta ez a Dunán zajlik -, és hogy ők minden, a sajtóban és közösségi médiában megjelent információt ellenőriznek.

Ebből is érződött, hogy a különböző ellenőrizetlen bejegyzések arról, hogy hol látták felbukkanni a fiatalra hasonlító alakot, sok nehézségeket okozhatnak kereséskor. Ezért szakértőket kérdeztünk arról, mit kell tenni, ha valaki eltűnik, minek van értelme kereséskor, hogyan lehet segíteni a profikat és jó szándékból sem tönkretenni a nyomokat.

Morális kérdéseket vet fel a közösségi médiában terített információ, de a fő az életmentés

„Ha valaki eltűnik, a hozzátartozójának első lépésként elő kell készülnie az információkkal: keresni aktuális fényképeket, egészségügyi problémák esetén zárójelentést, összeszedni, milyen gyógyszereket szed, milyen ruha lehetett rajta, milyen különleges ismertetőjegyei, ékszerei vannak, lehet-e nála kulcs vagy mobiltelefon” – írta a 444 kérdésére Leczki Sarolta hivatásos tűzoltó, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány vezetője, aki csaknem 30 éve vesz részt eltűnt személyek keresésében.

Ezeket az információkat azért érdemes lejegyzetelni és összegyűjteni, mert így könnyebb átadni azokat a hivatalos szerveknek és a keresést segítőknek. Azt írta, a hatékony kereséshez több párhuzamos lépésre van szükség.

Először is a rendőrségen be kell jelenteni az eltűnést, amiről jegyzőkönyv készül, és kiadják a körözést. Ilyenkor lesz egy nyomozó, akik foglalkozik az üggyel, vele kell tartani a kapcsolatot a későbbiekben.

„Ezzel párhuzamosan el kell indítani egy médiakampányt a közösségimédia-felületeken, melynek célja, hogy minél hamarabb információt szerezzünk az eltűnt mozgásáról, ebben segítenek az online közösségi visszajelzések.”

Leczki Sarolta azt írta, a közösségimédia-felületek használata mindig morális kérdéseket vet fel, de az elsődleges az életmentés, az információszerzés, amiben a keresőposztok intenzív megosztásai rengeteget segíthetnek. Azt írta, vannak kifejezetten eltűnt személyek keresésével foglalkozó csoportok, ezeknek nagy a támogatottságuk, nagyon hasznosak a közösség számára.

Nagy segítséget jelentenek a különféle biztonsági kamerák felvételei, ezt helyzettől függően a rendőrök vagy mi magunk is kikérhetjük, ha elmagyarázva a helyzetet együttműködő a tulajdonos.

A hozzátartozónak végig kell gondolnia, mi állhat az eltűnés mögött – például öngyilkossági szándék, demencia, baleset –, és azt is, hol bukkanhat fel az illető. Néha a telefon is bemérhető, de ez nem mindig sikerül.

Leczki szerint fontos, hogy valaki mindig legyen az eltűnt lakhelyén, hátha felbukkan. Érdemes „házi jegyzőkönyvet” vezetni a fontos információkról, hogy ki, mikor és hol látta, őt hol lehet elérni. Azt javasolja, minden információt adjanak át a rendőrségnek, amellyel próbáljanak meg intenzív kapcsolatot tartani.

Úgy gondolja, minél többen segítenek keresni egy időben, annál nagyobb az esély a sikerre. „A rendőrök és a polgárőrség mellett érdemes igénybe venni a képzett civil szervezetek és az ismerősök, rokonok segítségét is, de fontos, hogy a keresés vezetője kézben tartsa és dokumentálja eseménynapló és térkép segítségével a keresés folyamatát, különben káosz lesz, és értékelhetetlenné válnak az információk.” Városi terepen és vidéken más a keresési taktika, utóbbi esetben a helyismeretükkel sokat segítenek az erdészek, mezőőrök, vagy egy túravezető.

Azt is fontosnak tartja, hogy a különböző keresőcsoportok, szervezetek képviselőitől kérjék el a nevet, telefonszámot, hogy ha új információ érkezik, megvan az eltűnt, mindenkit értesíteni lehessen.

A keresés órákon, napokon át tarthat, érdemes ennek és az időjárásnak megfelelően öltözni, zseblámpát és vizet is vinni.

„Amíg feltételezzük, hogy az eltűnt személy mozgásban van, addig minden szóba jöhető felbukkanási helyet többször is ellenőrizzünk, dokumentáljuk az időpontját. Az OMSZ ágynyilvántartóját és a kórházakat érdemes 4-6 óránként körbehívni, lehet váltás, információcsúszás, esetleg fél nap, egy nap után kerül be valaki azonosítatlan személyként.”

Ne árasszanak el a fals infók mindent

Kovács Tímea, a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány vezetője a 444-nek arról beszélt, a Facebook-csoportok arra lehetnek jók, hogy valaki egy helyre gyűjti a bejövő információkat, és esetleg elkezd utánajárni az információ forrásainak, de a keresőcsapatok nem abból fognak dolgozni.

Egy ilyen csoportnak szerinte úgy van értelme, ha az admin akkor engedi ki a posztokat, ha meggyőződött róla, hogy nagyon erős az információ, és azokat adott esetben azonnal továbbítani is tudja a rendőrségnek – akár az informátor elérhetőségével együtt –, akik az információ alapján a BKK-kameraképeket vagy más felvételeket ellenőrizni tudják.

Kovács Tímea a beszélgetés alatt többször is felhívta a figyelmet, hogy az emberek csak biztos, vagy biztosnak tűnő információt osszanak meg a rendőrséggel vagy a keresőcsoporttal.

„Ha túl sok információ fut be, már nem lehet kiigazodni abban, mi a valós és mi a valótlan, mit mondanak be poénból. A nagy zajban a lényeges információ el is sikkadhat. Aki biztos abban, hogy az eltűnt személyt látta, hívja a rendőrséget, és csak utána posztoljon róla, ha mindenképp szeretne.”

Városi eltűnéskor a kameraképek követése tud a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer lenni.

„A hozzátartozóktól sokszor halljuk, hogy úgy érzik, a rendőrök nem nézik meg elég alaposan a rendelkezésre álló kamerafelvételeket. Esetleg segíthetik a rendőrség munkáját azzal, ha jelzik számukra, ha az adott környéken van tudomásuk olyan kameráról, amely a keresés szempontjából releváns lehet, és annak felvételét adott esetben még meg lehetne tekinteni.”

Nem annak adja ki magát, aki, beszól

Kovács Tímea az utóbbi időben azt tapasztalja, egyre többen úgy próbálnak beleszólni a munkájukba, hogy nincsenek is tisztában a tényekkel, megkérdőjelezik a döntéseiket, zaklatják őket telefonon, bántó stílusban kommunikálnak velük. Az is előfordul, hogy az alapítványtól segítséget kérő telefonáló másnak adja ki magát, mint aki, például nincs olyan szintű rokoni vagy egyéb kapcsolatban az eltűnttel, ahogy azt a beszélgetés alapján előadja. Ez is hátráltathat egy keresést, hiszen a pontatlan, de biztosként tálalt információk félreviszik azt. „Amit fontos tudnunk egy kereséshez, azt megkérdezzük, de arra csak hozzátartozó fog tudni válaszolni.”

Kovács Tímea azt javasolja: ha a hozzátartozó úgy gondolja, érdemes a rendőrségi bejelentés után felvennie a kapcsolatot egy keresőcsapattal is, akkor annak a vezetőjével vagy kapcsolattartójával ő kommunikáljon. Ha erre zaklatott állapota miatt nem képes, akkor jelöljenek ki egy fix kapcsolattartót. „Ha többen telefonálgatnak ugyanabban az ügyben, az nem vezet eredményre.”

A lényeg: a keresőcsapatnak csak biztos vagy nagyon biztosnak tűnő, lehetőleg ellenőrzött információt adjanak tovább.

„Sokszor előfordul, hogy azzal hívnak, többen is látták valahol az eltűntet, aztán kiderül, hogy ott sem volt.”

A kutyás keresésnél, amennyiben fix helyről eltűnt személyről van szó, a nyomkövetés lehet az első lépés. Viszont ezt is csak pontos információk alapján lehet elkezdeni, lehetőleg minél gyorsabban. Az a legegyszerűbb, amikor valaki A-ból gyalog elindult B-be, de nem érkezik meg oda. Ha felszáll valamilyen tömegközlekedési eszközre, megszakad a nyom. Ezért sokszor nincs sok értelme Kovács Tímea szerint egy belvárosi eltűnésnél a nyomkövetésnek, hiszen jellemzően keveset gyalogolnak az emberek. Általában vagy autóba, vagy tömegközlekedésre szállnak, onnan tovább már nem tud segíteni a kutya.

Az viszont jó támpont, ha a kamerafelvételek alapján kideríthető, hol szállt le valaki egy járműről. Ha onnan gyalog indult tovább, követhető a nyoma.

A keresőkutyák komoly képzést kapnak. Eddig nemzetközi vizsgákat kellett teljesíteniük, hogy az éles keresésben részt vehessenek, tavaly óta viszont a magyar rendőrség által kidolgozott vizsgakövetelményeknek is meg kell felelniük. A tervek szerint a rendőrség irányításával létrejönne egy riasztási rendszer, ami még nem élesedett. Egy nyomkövető és egy területkutató kutya egészen más képzést kap, máshogy dolgozik.

Belvárosban nincs értelme csoportosan keresni

Kovács Tímea szerint a belvárosban a csoportos keresésnek sincs értelme, egyrészt azért, mert ahol indokolt a kutyás keresés, a nyomok is elveszhetnek, ha túl sok ember csoportosul a helyszínre a keresőcsapat előtt, amin az állat elindulhatna. Ráadásul kifejezetten káros lehet, ha egy zavart, pszichózisban lévő emberhez tömegesen közelítenek. Ettől úgy érezheti, üldözik, menekülni kezd, végzetes szituációba sodorja magát.

Fontosabb, hogy az emberek járjanak nyitott szemmel, figyeljenek oda arra, aki furcsán viselkedik, szólítsák meg, próbálják marasztalni., és hívják a 112-t vagy a hozzátartozót, ha felismerni vélnek egy eltűnt személyt. Ilyenkor rögzíteni kell a helyszínt, fotót vagy videót csinálni az illetőről, ami alapján a hozzátartozó felismerheti, és a hatóságok és a keresőcsapatok intézkedni tudnak. „A lényeg, hogy adjuk át mielőbb a lehetséges információkat. Ne a civilek akarják megoldani az eltűnési ügyet.”

Abban bízunk, ha valaki a földön fekszik, és úgy látják, segítségre szorul, vagy rosszul lesz az utcán, hívnak hozzá a mentőt, vagy hajléktalanok ellátására specializálódott szervezetet, és ha veszélyesnek tűnik, akár a rendőrséget.

Leczki Sarolta is azt írta, amikor megtalálják az eltűntet, először meg kell győződni az egészségügyi és pszichés állapotáról, ennek megfelelően kell megközelíteni, de közben hívni kell a 112-t.

„Ha valaki zavartan viselkedik, próbáljunk barátságosan beszélgetni, oldalról közelíteni, megkérdezni, hogy érzi magát, hogy tetszik ez a hely, kényelmes-e a cipője. Mindegy, hogyan, csak kommunikáljunk és tartsuk a helyszínen. Ha elmenekül, kövessük, de ne akadályozzuk mozgásában, csak ha veszélyt jelenthet önmaga számára, például mert nyílt víz, sziklák, vasúti sínek, autópálya felé indul.”

Kovács Tímea azt mondta, a csoportos keresésnek csak irányítottan van értelme, például akkor, amikor erdőben kell keresni az eltűntet. Ilyenkor nagy területet fésülnek át láncban, és minél többen vannak, annál nagyobbat tudnak átvizsgálni. „Ilyenkor akár a profi keresőcsapatok is toborozhatnak embereket a kereséshez. Mindenkit regisztrálnak, kiosztják a feladatokat, felhívják a figyelmet a körülményekre, amikre oda kell figyelni. Ezután kezdődik a munka.”