2025. január 29-én egy V. kerületi lakástűzben életét vesztette egy japán nő, aki egyedül nevelte két kisgyerekét. A rendőrség csaknem egy hétig azt állította, hogy az első adatok alapján nem történt idegenkezűség, és nem találtak arra utaló jelet, hogy bűncselekmény történt volna.

Innen indult az a történet, ami tavaly megrázta a nyilvánosságot. Egy olyan nőgyilkosság, ami újra, élesen mutatott rá a rendszerszintű hibákra.

Illetve nem, nem innen indult. Ma már tudjuk, hogy a meggyilkolt japán nő, M. évek óta élt terrorban, volt férje fenyegetéseinek és bántalmazásának árnyékában, megfélemlítve és kiszolgáltatva. 2024-ben kétszer is feljelentést tett a magyar rendőrségnél, egyszer azért, mert a volt férje ellopta a laptopját, egyszer pedig egy őt konkrétan megöléssel fenyegető levél miatt, amit szintén a volt férjétől kapott. A rendőrség egyik alkalommal sem foglalkozott vele. A Patent Egyesülettől is kért segítséget, elsősorban azt szerette volna, hogy a gyerekeivel együtt hazatérhessen Japánba, ahol támogató környezet és munka várta volna. Erre azonban már nem volt lehetősége.

A volt férje megölte őt.

Halálát a rendőrség csaknem egy hétig annyival rendezte le a nyilvánosságban, hogy a nő valószínűleg fényes nappal, a saját ágyában, egy cigarettával gyújtotta fel magát. Miközben a barátai és ismerősei többször is jelezték, hogy számtalan gyanús körülmény van, például az, hogy a nő soha életében nem dohányzott. Ezekre a jelzésekre azonban a rendőrség cinikus kommentekben válaszolgatott, amiben még utólag sem találtak kivetnivalót.

A rendőrség végül február 4-én jelentette be, hogy, „fordulat állt be a nyomozásban”, és emberölés miatt nyomoznak (a férfit két nappal később le is tartóztatták). Hogy hogyan jutottak idáig? Akkor úgy fogalmaztak:

„Erre mondják azt, hogy az intuíció. És a rutin meg az évek.”

Egy héttel később viszont egy sajtótájékoztatón már

• beismerték, hogy hibáztak a volt férje által megölt japán nő ügyében, amikor korábban elutasították a feljelentéseit;
• egy alosztályvezetőt más beosztásba helyeztek, egy osztályvezetőt felmentettek a beosztásból, a közösségi médiában a BRFK nevében közzétett méltatlan hozzászólások miatt plusz egy ember ellen fegyelmi eljárás is indult, őt az admini pozícióból leváltották;
• a budapesti rendőrfőkapitány elrendelte, hogy a családon belüli erőszak témájában érzékenyítő tréningre küldött kollégák számát növeljék;
• az országos rendőrfőkapitány elrendelte, hogy vizsgálják felül a kapcsolati erőszak miatt az esetet megelőző egy évben tett feljelentések ügyében az elutasító határozatokat, ahogy a bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában megszüntetett nyomozások megszüntető határozatát is felül kell vizsgálni országos szinten;
• a folyamatban lévő ügyeket pedig fokozott szakirányítói felügyelet alá rendelték.

Akkor azt írtuk, ekkora sikert talán még soha nem ért el a hazai nőjogi mozgalom.

Csakhogy ahhoz, hogy idáig eljussunk, olyan eseménysor vezetett, ami tökéletesen rámutatott arra, hogy miért rendszerszintű probléma ma a nők elleni erőszak. A figyelmen kívül hagyott jelzések, az áldozat hibáztatása, az elkövető mentegetése, a cinikus megnyilvánulások.

Ha M.-nek nincsenek barátai, akik a nyilvánosság felé is kommunikálnak az ügyről, talán soha nem derült volna ki, hogy nőgyilkosságról van szó.

Mindenesetre fontos előrelépés volt, hogy a rendőrség a nyilvánosságban megjelenő kritikák hatására nemcsak elismerte a hibákat, de előremutató vállalásokat is tett.

Egy évvel később kíváncsiak voltunk arra, ezekből a vállalásokból mi és hogyan valósult meg. Küldtünk kérdéseket az Országos Rendőr-főkapitányságnak is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza viszont igen.

Többek közt kíváncsiak voltunk arra, hogy mit tapasztalt a Patent, mennyire voltak nyitottak a hatóságok az érzékenyítő tréningekkel kapcsolatban a civil szervezetek meglátásaira, kikérték-e a véleményüket, illetve kérték-e a segítségüket ezeknek a tréningeknek a lebonyolításához?

„A BRFK részéről maximális nyitottságot tapasztaltunk. Tudomásunk szerint már voltak is képzések, ezekben mi nem vettünk részt, azonban azt beszéltük meg, hogy az idei év elején a Patent is fog tematikus képzést tartani a rendőri állomány számára” - írta Spronz Júlia, aki azt is kiemelte, hogy rendőrképzési tapasztalataik alapján az mondható el, hogy „az egyszeri képzések nem túl hatékonyak, ezeknek csak akkor van értelme, ha többször ismétlődnek és a képzési alkalmakat esetmegbeszélő folyamat is követi.”

Pontos adatai a Patentnek sincsenek arról, hogy az elmúlt egy évben hány olyan ügyet nyitottak újra, amelyben kapcsolati erőszak miatt tett valaki feljelentést. A 24.hu tavaly júliusban készített interjút Dr. Töreki Sándor vezérőrnaggyal, az országos rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesével, ebből derült ki az, hogy összesen 31.139 ilyen ügyet vizsgáltak felül.

Ebből 144 esetben derült ki, hogy a feljelentés elutasítása helytelen volt, ezeket újranyitották, és folytatták az eljárást. 98 esetben pedig a folyamatban lévő eljárás megszüntetése bizonyult indokolatlannak.

„A feljelentés elutasításával lezárt és a tovább folytatott ügyek között is van 83 folyamatban, és ezekben öt gyanúsítottat vontunk eljárás alá eddig. A tévesen megszüntetett ügyeknél az utóellenőrzés során 67 nyomozást indítottunk újra. Itt pedig három ügyben vontak felelősségre konkrét gyanúsítottat idáig” - nyilatkozta tavaly nyáron a vezérőrnagy.

Ahogy azt is:

„Ha pusztán a számokat nézzük, és nem a mögöttes emberi sorsokat, akkor a múlt évben több mint 200 ezer eljárást folytattak a rendőri szerveink, tehát ehhez képest ez a szám csekély.”

Ezek tehát még a tavaly nyári számok, amennyiben az ORFK válaszol a kérdéseinkre, remélhetőleg frissebb adatokat is megismerhetünk majd.

„A Patentnél mi annyit érzékeltünk, hogy újraindították az ügyeket, foganatosítottak eljárási cselekményeket. Amit sajnálatosnak tartunk, az az, hogy a vizsgálatba sem a mi szervezeteinket, de még az ügyészséget sem vonták be, azt a rendőrség saját hatáskörben folytatta le, ami minőségbiztosítás szempontjából felvet kérdéseket” - írta a 444 kérdésére Spronz Júlia.

Arra a kérdésünkre pedig, hogy érzékel-e a Patent változásokat, a rendszerszintű megoldásra való törekvést a hatóságok részéről, azt válaszolta:

„Mi egyedül a BRFK részéről tapasztalunk kitartó elköteleződést, de sajnos ezt még kerületi szinten sem látjuk visszaköszönni, Budapesten kívül meg pláne nem. Érzékelünk előremozdulást, de főleg egyéni szinten. Ettől függetlenül úgy véljük, hogy mint minden változáshoz, ehhez is idő kell, s amíg dr. Terdik Tamás [Budapest rendőrfőkapitánya, aki tavaly többször is egyeztetett a nőjogi szervezetekkel] részéről a komoly és fenntartott figyelem megvan, az kellő garanciát nyújt arra, hogy várható pozitív elmozdulás.”

Ma este, 18:30-kor megemlékezést tartanak a Stoller Béla utcában, azelőtt a ház előtt, ahol pontosan egy évvel ezelőtt életét vesztette M.