Éveken át vette hülyére a libanoni politikai elitet egy szaúdi hercegként bemutatkozó helyi autószerelő

Pusztán annyi, hogy a libanoni politikában felfordulás van, még nem szokatlan hír, de ami az elmúlt hetekben történt, az még a viharos közéletéről ismert országban is szintlépést jelent. Az eddig megjelent információk szerint ugyanis egy helyi autószerelő éveken át annyira ügyesen adta ki magát egy szaúdi hercegnek, hogy az ország számos politikusát sikerült átvernie, sőt, még a miniszterelnök kinevezésébe is bele tudott szólni.

A botrányról, ami tovább tépázta a libanoni politikai rendszerbe vetett, eleve csekély közbizalmat, hónapok óta írt a helyi sajtó, de az igazi világhír vélhetően majd csak most következik, miután péntek reggel a Financial Times részletes riporttal jelentkezett Bejrútból.

A mostani botrány azután robbant ki, hogy kiderült, tavaly, amikor a libanoni parlament éppen az új miniszterelnök személyéről készült szavazni, képviselők egy csoportját közös telefonhívásra invitálta egy szaúdi herceg. A kihangosított hívás során pedig közölte, hogy a szaúdi udvar álláspontját közvetíti, és hogy a képviselőknek nem az aktuális miniszterelnököt, Najib Mikatit kéne támogatniuk, hanem inkább Nawaf Salamot. A hívásnál jelen volt Ahmed al-Kheir képviselő is, most ő mesélte el a történteket a brit lap bejrúti tudósítójának. És a hívás hatására több képviselő állítólag meg is változtatta szavazási szándékát, és végül inkább Salamot támogatták, aki meg is nyerte a választást. Igaz, utólag kiderült, hogy Salam e szavazatok nélkül is nyert volna, ennek ellenére az eset elég nyílt beavatkozásnak tűnik a libanoni politikába, és komoly felháborodásra adott okot.

Hát még amikor kiderült, hogy nem is egy szaúdi herceggel beszéltek. Libanoni tisztségviselők és ügyvédek szerint a hívó fél egy negyvenes autószerelő volt az ország egyik legszegényebb régiójából, aki a gyanú szerint egy befolyásos helyi sejk megbízásából hajtotta végre a csalássorozatot.

Az Abu Omar néven bemutatkozó álherceg ugyanis nem csak egyszer csapott le: az elmúlt hónapokban sorra derültek ki az esetek a megelőző évekből, amikor a libanoni politikai elit tagjai felültek az átveréseknek: volt képviselőjelölt, aki a herceg kérésére egy autót biztosított a sejk fiának, míg egy másik politikus állítólag azt akarta elintézni, hogy a herceg segítsen a fiának érmeket nyernie szaúdi lóversenyeken. De a csalássorozat csúcsa egyértelműen a miniszterelnök-választásba történő beavatkozási kísérlet volt, és az FT által látott üzenetváltások alapján az álherceg több frakciót is megkeresett a szavazás előtt.

A csalássorozat egyes feltételezések szerint akár 2015 óta folyhatott, és a lebukáshoz az vezethetett el, hogy több áldozatnak is gyanús lett, hogy Abu Omar mindig csak telefonon érhető el, a személyes találkozókat végül rendre lemondta.

Az eddig napvilágra került információk és a helyi hatóságok feltevése szerint az egész terv mögött az ország északi részén fekvő Akkar régió helyben befolyásos, országosan azonban kevéssé ismert szunnita vallási vezetője és sejkje, Khaldoun Oraymet állt. A hetvenes éveiben járó Oraymet a szunnita intézményi hierarchiában fontos posztokat töltött be a megelőző évtizedekben, és libanoni biztonsági tisztviselők és ügyvédek szerint sokszor a személyes kapcsolatrendszerét mozgatva tudta bemutatni a libanoni politikai és gazdasági elit mit sem sejtő tagjainak a szaúdi álherceget. Akivel mindig mindenki csak telefonon beszélt, és Abu Omar általában egy brit telefonszámról jelentkezett. A beszámolók szerint a személyes találkozás lehetősége mindig csak lebegtetve volt, miközben a hívások során sok szó esett a libanoni politikáról, és idővel személyes szívességek lehetősége is rendre felmerült.

A vonal végén pedig az autószerelő, Moustafa al-Hasian volt. Hogy mi volt pontosan a motivációja a párosnak, az jelenleg még nyomozás tárgya. A leggyakoribb feltételezések szerint az anyagi haszonszerzés, illetve Oraymet hatalmi pozíciójának megerősítése. A lapnak az egyik átvert helyi politikus ügyvédje megerősítette, hogy tőle azt kérte a szaúdi álherceg, hogy viseljék gondját a sejknek, és támogassák a hozzá köthető szervezeteket. A férfi családja szerint amúgy Hasiant megvezették, és az egyszerű életet élő férfi maga sem tudhatta, hogy mibe keveredett. A helyi sajtóban megjelent első elemzések szerint azért is lehetett Hasian jó választás a szerepre, mert az északi, távoli régióban beszélt tájnyelv a gyakorlatlan fül számára hasonlíthat a szaúdi dialektusra.

Jelenleg mindkét férfi őrizetben van, az állami sajtó szerint csalással, zsarolással, politikusok megtévesztésével, hamis személyazonossággal való visszaéléssel és a szaúdi-libanoni kapcsolatok megzavarásával vádolják őket. Az autószerelő Hasian ügyvédje megerősítette, hogy előfordult, hogy a férfi azt kérte a telefonban valakitől, hogy figyeljenek oda a sejkre, de azt állítja, hogy pénzt sosem kért. A két férfi ügyvédjeinek állítása szerint a páros akkor találkozott, amikor az autószerelő élelmiszertámogatást kapott a sejktől. Innentől rendszeres látogató volt a sejk otthonában, és Hasian ügyvédjei szerint a sejk egy idő után megkérte, hogy hívjon fel pár számot Abu Omarként. Cserébe többek között az egészségügyi ellátását fedező támogatást kapott a férfi ügyvédjei szerint. Szintén ők tették hozzá, hogy amikor lebuktak a csalássorozattal, Hasiant meg is verték az egyik átvert politikus utasítására.

A nyomozás során számos politikust beidéztek tanúskodni, a libanoni közvélemény pedig szájtátva és felháborodva figyeli a történteket. Egyrészt persze rengetegen élcelődnek is a kétkezi munkás által átvert politikusokon, ami jelentős humorforrás lett az országban, de közben rengetegen fel is háborodtak azon, hogy a helyi politikusok mennyire könnyen ugranak egy külföldi herceg utasítására, akkor is, ha amúgy sosem találkoztak még vele.

A sejket saját fia képviseli, aki azt állítja, hogy apja tényleg azt hitte, hogy Abu Omar egy igazi szaúdi herceg, akit neki is egy másik sejk mutatott be, és valóban összekötötte őt telefonon utána másokkal, de abból egy szó sem igaz, hogy Hasian lett volna a telefonáló. Már csak azért sem, tette hozzá a sejk fia, mert az elérhető információk alapján Abu Omar egy rendkívül kulturált személy, aki jól informált volt a régiós hírekkel kapcsolatban, és ez biztosan nem állítható Hasianról.

Feltűnő volt az is, hogy Abu Omar sokszor újonc politikusat célzott a hívásaival, akik épp most akartak betörni a politikai elitbe, és kapva kaptak a külföldi támogató lehetőségén. De sikerült Abu Omarnak elérnie a volt miniszterelnököt, Fouad Siniorát is, legalábbis egy volt képviselő szerint, amit viszont az egykori miniszterelnök hivatala vehemensen tagadott.

Egy vagyonos szunnita képviselőnek, Fouad Makhzouminak a tanácsadója a Financial Times tudósítójának elmondta, hogy a képviselő tavaly hónapokon át volt telefonkapcsolatban Abu Omarral, miután Oraymet összekötötte őket, és Omar hibátlan szaúdi akcentussal beszélt, amit képviselt, az meg teljes összhangban volt a szaúdi udvar pozícióival. Makhzoumi tanácsadója elmondta azt is, hogy tőlük sosem kért pénzt a férfi.

A helyi sajtó szerint bedőlt Abu Omar hívásának az egykori turisztikai miniszter, Michel Pharaon, a kereskedelmi kamarát vezető volt miniszter, Mohammad Choucair, és számos aktív képviselő is. A libanoni sajtó szerint többen is rendszeresen fizettek Oraymethez köthető szervezeteknek pénzt, volt, aki akár havi négyezer dollárt is, cserébe pedig arra számítottak, hogy a szaúdiak támogatják majd a kampányaikat.

A Libanoni Amerikai Egyetem kutatója, Imad Salamey szerint a csaló arra is építhetett, hogy a rendkívül megosztott libanoni politikai rendszer szereplői tényleg nagyban támaszkodnak külföldi kapcsolataikra a pozíciójuk legitimálásához, és a politikai elit kifejezetten büszke a külföldi támogatókra, legyen szó akár az amerikaiakról, a szaúdiakról vagy az irániakról. A szaúdiak pedig tényleg aktívan kavarnak is az országban, elsősorban a szunnita politikusok támogatásával, így önmagában nem volt abszurd a feltételezés, hogy ukáz érkezik az olajmonarchiából.

Ugyanakkor a bejrúti thinktank, a Policy Initiative igazgatója, Sami Atallah szerint az eset azt is megmutatta, hogy mennyire egyoldalú ez a viszony, és a helyi politikai elit nemhogy visszakérdezni nem mer egy ilyen hívásnál, de még az se merül fel bennük, hogy valahogy ellenőrizzék a telefonáló személyazonosságát. „Az Abu Omar-ügy jól példázza, hogy a politikai elit mennyire behódolt a külföldi hatalmak döntéseinek: már a szaúdi akcentus hallatán is bármit megtennének” – mondta Atallah a Financial Timesnak.