„Az oktatás- és tudománypolitika megfélemlítésre épül, és hatalompolitikai szempontok alapján osztja el egyetemi férőhelyeket”

Így summázza a NER felsőoktatási politikájáról és a felsőoktatási keretszámokról szóló tízpontos összefoglalóját az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF):

„Amíg az oktatás- és tudománypolitika megfélemlítésre épül, és figyelmen kívül hagyja az ország, a tudomány és az ezekért dolgozók hosszú távú érdekeit, miközben hatalompolitikai szempontok alapján osztja újra évente a lapokat (és az egyetemi férőhelyeket), addig nem várható, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás területén szakmai megfontolásokon és az érintettekkel folytatott konzultációkon alapuló, a fiatalok és az őket tanító kutatók igényeinek megfelelő, helytálló szakpolitikai döntések szülessenek.”

A tíz pont az állam által szétosztott egyetemi férőhelyek igazságtalan elosztásáról szól, amely különösen érinti a társadalomtudományi, a pedagógusképzési és a bölcsészeti területeket. Ezen belül is „az ott oktatott tudományterületek talán legtehetségesebb diákjait vonzó, a legmagasabb felvételi ponthatárokkal büszkélkedő, legnagyobb magyar egyetemet”, azaz az Eötvös Loránd Tudományegyetemet (ELTE).

„Az ELTE-re a tavaly nyáron felvettek számához képest a jelenlegi adatok szerint 877-tel kevesebb diákot vehetnek fel idén nyáron államilag finanszírozott helyre az elvonástól érintett képzési területeken” – ez az elvonás a tavaly felvettek közel kilenc százalékát jelenti, amit az ADF annak tud be, hogy az ELTE „eddig ellenállt az egyetem privatizálására/kekvásítására tett kormányzati kísérleteknek”.

„A 20 legnagyobb magyar egyetem közül 11-ben vehetnek fel idén nyáron (helyenként lényegesen) kevesebb diákot társadalomtudományi képzésekre, mint ahányat tavaly felvettek.” Számos olyan bölcsészkar, pedagógus- és társadalomtudományos képzés van, ahol kevesebb diákot vehetnek fel államira, mint ahányan tavaly elkezdtek ott tanulni.

Ezzel párhuzamosan számos olyan egyetemen növelte a kormány a lehetséges állami férőhelyek számát, ahol már tavaly sem tudtak annyi hallgató felvenni, mint amennyit lehetett volna.

„A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen például idén is több mint kétszer akkora a keret, mint ahány diákot tavaly felvettek állami finanszírozású képzésekre” – az ADF hosszasan sorolja a példákat.

A nagy presztízsű Semmelweis Egyetemről azt írják, nem változott a keret, pedig tavaly sem tudtak betölteni a férőhelyek több mint egyharmadát. „A Semmelweis Egyetemen egyébként 2020 óta nem vettek fel olyan kevés magyar diákot államilag finanszírozott képzésekre, mint tavaly – a hallgatók nem elhanyagolható része külföldi diák, akik az idegen nyelvű, önköltséges orvostudományi képzésekben tanulnak.”

Hogy miért vesznek fel a nagy egyetemek is kevesebb diákot, mint ahányat felvehettek volna állami finanszírozással? Az ADF szerint ennek köze lehet ahhoz, hogy az állam nem azoknak az egyetemeknek adja a kereteket, ahova a diákok mennek; esetleg nem jelentkezik elég felkészült diák; vagy az Oktatási Hivatal nagyon magas ponthatárokat szab ki.

„Mivel átláthatatlan a rendszer, a felsőoktatási szereplők pedig nagyrészt hallgatnak, a valós okok homályban maradnak.”

Összességében az ADF szerint a szakmai szereplőket megfélemlítik az önkényes kormányzati döntésekkel és zsarolják az egyetemi férőhelyek és a források osztogatásával, miközben a fizetések tisztességtelenek, a kutatói élet hosszú távon kiszámíthatatlan.