Lelkesítő, szlogenekkel telepakolt, de rengeteg ismétlést tartalmazó, emiatt sokszor a körbe-körbe járkálás érzetét adó beszédet mondott a 2026-os március 15-i beszédében Magyar Péter.
Az ellenzék vezetőjét zsúfolásig megtelt Hősök tere fogadta, ő pedig némi irodalmi hangulatú bevezető után gyorsan belekezdett a szónoklatának lényeges részébe. Az elején a nemzetegyesítésé volt a terep, a politikus visszahozta a korábbi ünnepi beszédeiben is használt nemzetegyesítő toposzát, miszerint 1848 minden magyaré volt, a szabadság minden magyar ősi joga. „Láthatatlan fonál kötötte össze őket, a hazaszeretet. A haza szeretete az, ami ma is mind összeköt mindannyiunkat”, mondta.
Aztán utalás jött Orbán Balázs hírhedt mondatára: a szabadságért és a nemzeti függetlenségért újra és újra meg kell küzdeni, az elmúlt ezer évben sokan jöttek és mondták, hogy nem jó, amiért küzdünk, hogy áruljuk el hőseinket, adjuk meg magunkat a túlerőnek.
Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete..., kezdett bele az erre a helyzetre reflektáló 48-as verssorra Magyar, nem utoljára használva ezt a szónoki eszközt a beszédében, de mi nem fogjuk ebben az összefoglalóban ezeket mind leírni.
Aztán jött a szembeállítás az orbáni politikával. „Mondjuk el újra, hogy a múltban ragadt rettegő császár és a rettegő janicsárjai is hallják: hazánk az európai közösség része, hazánk a NATO része”, mondta Magyar, mire zengeni kezdett a tömegben a Ruszkik, haza!.
Magyar azt mondta, mindez nem a szerződések vagy a paragrafusok miatt van, hanem mert őseink örökül hagyták, hogy magyarok vagyunk, Európához tartozunk. Elutasítjuk a háborút és az erőszakot, kötött rá az aktuálpolitikára, azzal folytatva, hogy nem félünk, megtanultuk őseinktől, hogy semmi nem tart örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké. „Mi, magyarok, nem félünk.”
Innen kanyarodott rá a következő nagy blokkra, a szabad, polgári Magyarország ígéretére. 1848 arról szólt, hogy rabok legyünk vagy szabadok, jobbágyok vagy gazdálkodók, mi irányítsuk a sorsunkat vagy mások, alattvalók legyünk-e vagy polgárok. „1848 magyarjai egyetlen célért küzdöttek: szabadok akartak lenni. A szabadság léte fel sem tűnik, a hiánya megöl”, mondta.
1848-ban az emberek azt szerették volna, hogy ne legyenek veleszületett kiváltságok, legyen törvény előtti egyenlőség, valódi sajtószabadság.
Alattvaló, vagy magyar polgár. Ez volt a kérdés akkor, és ez a kérdés ma is.
Magyar szerint Orbán a múlt embere, aki sokáig az orránál fogva vezette a szabadságvágyó magyarokat. Aljasan kihasználta egy ország vágyát, hogy szabad polgárok legyünk, de minden szava, állítása csak egy politikai termék volt. (Ez utalás arra, hogy G. Fodor Gábor egyszer ezt mondta). „A legdrágább francia pezsgővel koccintottak a megvezetett magyarok feje felett. Megosztani akartak, soha nem akartak öntudatos magyar polgárokat.”, olvasta Orbánék fejére Magyar Péter.
Alattvalókat akartak, akiket rettegésben tarthatnak, hergelhetnek. Pont mint a törtök, osztrák, kommunista elődeik.
De mi valljuk 48 üzenetét, és a szabadságot választjuk a rabság helyett. Polgárok leszünk és nem alattvalók leszünk. Azt követeljük, hogy minden magyar ember valódi polgár legyen. Szabad magyar polgárok, mindannyian - sulykolta a polgárság-üzenetet Magyar.
Szerinte polgár az, akinek jár az elérhető legjobb állami egészségügyi ellátás. Jár, hogy ne haljon meg elkerülhető betegségekben. Jár a legjobb oktatás, maga választhatja meg, milyen területen bontakoztatja ki a tehetségét. Polgár az, aki szabadon gondolkodhat, indíthat vállalkozást, választhatja meg a hitét. Akit a választott vezetők tisztelnek, aki felett nem uralkodnak és nem lopják el a pénzét. Akit senki nem merészel hazaárulónak nevezni. Aki nem hagyja, hogy a saját vezetői eltaposandó rovarnak nevezzék.
Jött az ígéretblokk, olyanokkal, mint igazságos adórendszer, milliárdosokat érintő vagyonadó, „rendezzük a legalacsonyabb nyugdíjúak helyzetét, a Szép kártyán 200 ezer forintot biztosítunk”. Magyar megígérte a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást, és hogy minden évben 500 milliárddal többet fordítanak egészségügyre.
Megismételte a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozását, megígérte az elmúlt 20 év bűneinek feltárását. "Aki elvett a közösből, annak jár a büntetés.' Megszüntetjük a propagandát, két ciklusban maximáljuk a miniszterelnöki mandátumot, ígérte.
Ezután visszatért arra a korábbi gondolatra, hogy nincs jobb és bal, nem számít, hogy vidéki, nagyvárosi, fiatal, idősebb valaki, mindenki tehet a hazáért. „Bármivel is próbálkozik a rettegő hatvanpusztai császár, nem fog sikerülni. A gyógymód egyszerű: a hazánk szeretete. Ez az, ami körbevesz, egymáshoz kapcsol, megvéd minket.”
Magyar képzeletbeli konkrét szereplőkről kezdett mesélni, az elvált ápolónő, a fiatal tanár, konzervatív vállalkozó, szakmáját szerető ügyész, akiknek elegük van a rendszerből. „Ők már mind tudják, hogy mind változás kell, hazánk bajban van, csak együtt sikerülhet.”
Ők már mind tudják, hogy 2026. április 12-e a magyar nemzet felemelkedésének kezdete lesz.
Magyar szerint leverhetik ugyan a forradalmat, de megtörni nem tudták a nemzetet, Bach-korszak, Kádár-korszak, Orbán-korszak sem tudta. Akkor sem, ha elődeihez hasonlóan végső elkeseredésében ráhívta a szabadságot vágyó magyar polgárokra a KGB-s cárt, pont mint 1849-ben és 1956-ban. Megtévesztés és hergelés, ezt szánják ők nekünk.
Orbán Viktor elárulta a magyar szabadságot, elárulta, mégpedig 30 ezüstért, 30 ezüstért magának és a dinasztiának. Szégyen, szégyen, szégyen!
- mondta. De van egy rossz hírem, folytatta, nem hagyjuk, mert a magyar nép sosem tűrte, hogy elvegyék a szabadságát. Nem csak a Holdról, de a Kremlből is látni fogják. Olyan győzelmet fogunk aratni, hogy hallják a provokátorok és főnökeik: vége van elvtársak, mondta Magyar, amit ruszkik, haza! skandálás fogadott.
Magyar szerint Orbán árulása az is, hogy nemzetegyesítés helyett a nemzet megosztását választotta, 2010-ben tovább ásta az árkot, kéz a kézben őfelsége ellenzékével. Orbán áruló, mert nem országot, hanem uradalmat épített, nem felemelte, hanem korrupttá tette az országot.
De mára már csak a háború maradt a rettegő császárnak. ez az utolsó ördögi terve. de a jövő a tietek, szabad magyar polgároké, lelkesített Magyar, rákanyarodva arra, hogy „mondjuk ki: nem akarunk háborút, nem akarunk háborút”.
Szerinte a magyarok a béke pártján állnak, a Tisza a béke pártja lesz, Orbánnak pedig mennie kell és menni is fog, ami Vége van! skandálás kísért.
Magyar szerint 28 nap múlva népszavazás lesz a hazánkról, arról, hogyan szeretnénk élni, hazánk helyéről a világban, önmagunkról. A választás soha nem volt ilyen egyszerű: rabok legyünk vagy szabadok. Akik a rabságot választják, tudják,mi vár rájuk. megosztás, harag, félelem, akik a Tiszát választják, a büszke, békés, európai Magyarországot választják
Magyar megígérte, hogy aki nem a Tiszát választja, azt nem fogjuk árulónak nevezni, a széthúzás április 12-vel mindörökre véget ér. A megosztás, az árokásás korszaka alig néhány hét és véget ér, nem lesz többet áruló az a polgár, aki nem ér egyet a hatalommal, mondta, majd eskü következett:
Én, Magyar Péter, esküszöm, hogy minden magyar polgárt fogok szolgálni határon innen és túl. Esküszöm, hogy egyszer és mindenkorra lezárjuk a magyar nemzet létét fenyegető megosztottságot. Esküszöm, hogy a hazánk új kormánya mindent meg fog tenni, hogy begyógyítsuk a történelmi sebeket, és meggyógyítsuk a hazánkat. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot. Isten engem úgy segéljen.
Kedves fiatalok, ez a választás leginkább rólatok szól. meg kell mutatni, mekkora erő lakozik bennetek, mint 48-ban 56-ban is megmutattátok. A hazátok számít rátok, ti vagytok a jövő. mindannyiunknak el kell menni, aki nem megy el, az az öreg császárra szavaz. Legyetek ott, beszéljetek egymással, mondta. A fideszes szlogent megcsavarva azt mondta, vigyetek még öt embert, nyernünk kell, nincs más választásunk.
Ha összefogunk, nem csak leváltani tudunk egy korszakot, hanem felépíteni egy újat. Ahol nem félni, túlélni, gyűlölni kell, hanem békében boldogulni, mondta, majd gyakorlatilag egy szlogengyűjteménybe fulladt a végére a beszéd, egyre sűrűbben jöttek a lózungok, miszerint
Az utolsó mondatokat szó szerint idézzük, hogy teljesen átélhető legyen a hangulat:
Kedves barátaim! A tavaszt, a Tiszát, a változást és a fiatalságot nem lehet megállítani. A napfény mindig utat tör a sötétségbe. A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Legyen béke, szabadság és egyetértés. Nézz a fiadra, nézz a lányodra, gondolj a hazádra, szavazz a Tiszára, zászlókat a magasba! Fel győzelemre a haza minden előtt!