Tragédiák kellettek hozzá, hogy Európában is egyedülálló gombaellenőrzési rendszer jöjjön létre Magyarországon

Tavalyi erdei kirándulásaimon az egyik legfeltűnőbb dolog egy hiány volt: bár nem vagyok nagy gombász, ahhoz azért hozzászoktam, hogy az erdőben járva időnként gombákba botlok. A tavalyi évben viszont ez elvétve fordult elő: a rendkívül száraz év következtében elmaradtak a klasszikus gombászidőszakok.

A gombák hiánya nemcsak nekem tűnt fel ez, hasonlóról számoltak be azok a gombaszakellenőrök, akikkel mostanában beszéltünk. A szakellenőri rendszer, azaz hogy minden, gombát árusító piacon vagy vásárcsarnokban kell legyen egy ellenőr, aki ingyen megvizsgálja, hogy az erdőben összeszedett gombáink nem veszélyesek-e, olyasvalami, aminek a létezését rég megszoktuk, és épp ezért magától értetődőnek is vesszük.

Pedig ez a rendszer olyasvalami, amihez hasonló nem nagyon akad Európában, legalábbis országos szinten. Svájcban katonszinten még léteznek ugyan ellenőri hálózatok, de a legtöbb országban, ahol legális a gombaszedés (Hollandiában például ökológiai okokból teljesen tilos), ott általában csak azt tanácsolják, hogy a leszedett gombákkal érdemes megkeresni a helyi mikológiai társaságot vagy gombászklubot, de nincs erre felülről szervezett rendszer.

A magyarországi hálózat se jött könnyen létre, és egy tragédiasorozat kellett hozzá, mondta kérdésünkre Békési Barbara, aki a budapesti Vásárcsarnok gombaszakellenőre. 1953-ban és 1954-ben is nagyon sok csapadék esett, rengeteg gomba nőtt, és a Rákosi-korszak élelmiszerhiányos időszakában még a szokottnál is többen indultak el gombákat szedni. Az Élet és Tudomány korábbi cikke szerint 1953 nyarán több mint háromezer mérgezést regisztráltak, és több mint ötszázan meg is haltak, míg 1954-ben kétezer fölött volt a mérgezéses esetek száma, és több mint háromszázan haltak meg. És mint Békési hozzáteszi, ezek csak azok az esetek, melyekről értesültek a hatóságok, nem tudni, hányan lehettek még, akik otthon lettek betegek, esetleg meg is haltak, de sosem vizsgálták ki, hogy mi okozta a halálukat.

Mindenesetre ennek hatására jelent meg 1954-ben az első országos minisztériumi rendelet, orvosok és mikológusok felhívására, ami már kimondta, hogy gombát onnantól piacokon és vásárcsarnokokban csak úgy lehet venni, ha a piacfelügyelő előtte megvizsgálta. Kezdeményezések már korábban is léteztek Magyarországon, az első ismert dokumentum, melyben a gombákkal kapcsolatban óvatosságra intették az embereket, 1844-ből származik, a század végén Budapesten pedig már megjelent az első olyan rendelet, amiben elkezdték összeszedni, hogy a piacokon melyik fajokat lehet árusítani.

De Békési elmondása szerint ez a tudás ekkor még csak keveseknek volt hozzáférhető, bőven fordultak még elő mérgezéses esetek a 20. század első évtizedeiben. Az első gombásztanfolyamot Szemere László éppen száz éve, 1926-ban indította el, de a mozgalomból lassan formálódott csak egy országos hálózat: a piacfelügyelők ekkor leginkább még egymást oktatták. Aztán jött az 1954-es rendelet, majd a következő években elkezdték megszervezni azt is, hogy a népszerű kirándulóútvonalak közelében legyenek ingyenes lakossági gombavizsgálási lehetőségek. Ilyen volt például az egykori Moszkva téri pont, ami aztán hosszú évtizedeken át működött.

A gombaellenőrzés sokáig társadalmi munkát jelentett, azt csak egy későbbi rendelet szabályozta, hogy ellenszolgáltatás is jár a szakértőknek. De Békési elmondása szerint maga az 1954-es rendelet sokáig meghatározó maradt, az első nagyobb alakítása csak 1982-ben történt meg, ekkor bővítették az árusítható fajok számát. Azóta még két frissítés történt, 2011-ben és 2019-ben, de Békési szerint lassan megint aktuális lenne egy felülvizsgálat, mivel az elmúlt években nagyot változott, hogy hogyan vásárolunk gombát: a jelenleg hatályos rendelet kizárólag a piaci árusításra vonatkozik, de közben egyre több olyan üzlet nyílt, amely vadon termő gombát árul akár szárítva vagy fagyasztva, de akár nyersen, frissen szedve is. És ugyan ezeknek a boltoknak is kell szakellenerőt alkalmazniuk, de a Nagyvásárcsarnok szakellenőre szerint működésük egyáltalán nincs összhangban a piaci árusításról szóló rendelettel.

Ahhoz, hogy valaki gombaszakellenőr legyen, alighanem elengedhetetlen, hogy élete egy pontján teljesen magába szippantsa a gombák világa. Így történt ez Vidra Gyulával is, aki elmondása szerint még hivatásos katonaként, a laktanyában figyelt fel néhány fehéres színű gombára. Érdekelte, hogy mik lehetnek azok, így az interneten kezdett el utánanézni. Ekkor derült ki, hogy cafrangos galócákkal találkozott, és a keresés közben ráakadt egy közelben szervezett gombásztúrára is. „Itt kapott el a gépszíj, ha lehet így fogalmazni.” – mondja ezzel kapcsolatban Vidra, aki Várpalotán él, ezért aztán a Bakony erdejeit ismeri a legjobban, de minden évben eljut az Őrségbe is gombászni.

A gombásztúrák látogatásától egyenes út vezetett arra az egyéves képzésre, melyen a résztvevők megtanulják felismerni a Magyarországon leggyakrabban előforduló több mint 300 gombafajt. Hasonló képzést ma már országszerte sok gombásztársaság hirdet, és több helyről is azt hallottuk, hogy a járvány után látványosan megugrott a jelentkezők száma. Az erdei túrás terepgyakorlatokkal kiegészített képzésre sokan amolyan hobbiprojektként tekintenek, ahogy persze az sem utolsó szempont, hogy elvégzése után jóval magabiztosabban ismerhetik majd fel az erdőben szembejövő gombákat. De egy ilyen képzés elvégzésétől még nem lesz valaki szakellenőr, ahhoz jóval több gyakorlati és elméleti képzés kell.

Békési Barbara is arról beszélt nekünk, hogy az egyéves képzés jó alap annak, akit érdekelnek a gombák, de arra még rengeteg gyakorlatnak kell ráépülnie, mire valaki jó ellenőrré válhat. Például azért, mert a gombavizsgálatra az emberek sokszor úgy hozzák be a gombát, hogy le van vágva a tönkje vagy itt-ott le vannak róla szakítva darabok, azaz egészen máshogy festenek, mint ahogy az erdőben meg lehet találni, és ez jóval nehezebbé tudja tenni az azonosítást. Ráadásul vadon sokszor a környezet jellegzetesei is segítik a felismerést, például hogy milyen fa alatt nőtt, milyen növényzet vette körbe, és a piaci azonosításnál ez mind hiányzik.

Mint mesélte, hozzá például egyszer galambgombákat hoztak, melyek gyakran rendkívül színesek, és volt köztük egy zöldes színű gomba is. A galambgombák ellenőrzése közben gyakran meg is szokta kóstolni azokat, mert a csípős íz jelzi, hogy az adott gomba nem ehető. Ekkor is metszett egy darabot a zöld színű gombából, és amíg a szájához ért a keze, addig gondolta végig, hogy ennek a gombának eléggé más volt a lemeze és a tapintása. Megnézte közelebbről, és ekkor látta, hogy egy gyilkos galóca keveredett a galambgombák köze. Ez is olyan tudás szerinte, amit csak sok gyakorlással lehet elsajátítani, és az ilyesmi különösen fontos a nagyobb piacokon, ahol szezonban rengetegen megfordulnak.

A gombaellenőrzés mindig olyankor pörög fel igazán, amikor esős időszak után kirándultak az emberek, így a Nagyvásárcsarnokban is a kirándulási szezonban a szombat-vasárnap-hétfők a leginkább zsúfoltak, ilyenkor simán több ezer gombát is át kell vizsgálnia az ellenőröknek. És rendre kiderül, hogy szükség van rájuk: mint Békési meséli, bár bőven nagyobb arányban hoznak be az emberek ehető gombákat, és biztos, hogy a különféle tematikus online csoportok hatására is sokan vannak, akik már jobban felismerik a veszélyes gombákat, azért mindig akadnak, akik mérgező gombákkal jelennek meg.

Vidra Gyulához elsősorban magánemberek fordulnak, akik mondjuk egy kirándulás során összeszedett gombákat szeretnének bevizsgáltatni. Ma Magyarországon legálisan lehet gombát szedni, bizonyos megkötésekkel: egy ember egy nap maximum két kilogrammnyi gombát szedhet le a nem fokozottan védett állami területeken. A védett természetvédelmi területeken csak megfelelő engedély birtokában lehet gombát gyűjteni, míg a fokozottan védett területeken tilos a gombászat.

Egész más a helyzet azzal, aki kereskedelmi mennyiséget szedne, nekik rendelkezniük kell engedéllyel a terület tulajdonosától, és csak olyan helyen árusíthatják a szedett gombát, ahol erre a helynek engedélye van. Ez általában a piacokat és vásárcsarnokokat jelenti, ahol üzemelnie kell a teljes nyitvatartási időben gombavizsgáló állomásnak is, és az ellenőrnek a teljes árusítani tervezett mennyiséget át kell vizsgálnia.

Arra a kérdésre, hogy milyen mérgező gombák szoktak előfordulni a vizsgálatra bevitt gombák között, Vidra Gyula rögtön a gyilkos galócát említi, ami itthon a legtöbb halálos gombamérgezésért felelős. Viszonylag gyakori faj, mutatós megjelenéssel, ráadásul könnyen összetéveszthető más zöldes színű gombákkal, például a már említett galambgombákkal vagy a szintén ehető erdőszéli csiperkével. Vidra elmondása szerint gyakran lehet látni azt is, hogy kezdő gombászok nagy mennyiségben szednek világító tölcsérgombát, ami nagyon hasonlít a sárga rókagombára, de nagyon komoly gyomor- és béltünetes mérgezést tud okozni.

A gyakran szedett ehető gombák közé tartozik az ízletes tőkegomba, viszont Vidra szerint ezt a fajt csak gyakorlott gombászoknak ajánlott gyűjteni, mert nagyon hasonlít rá a halálosan mérgező fenyves sisakgomba. Ráadásul ez a két faj egyszerre, akár ugyanazon a korhadó farönkön is nőhet. Vagy ott van a mezei szegfűgomba, ami meg könnyen összetéveszthető a mezei tölcsérgombával az azonos termőhely és a hasonló méret és kinézet miatt, és az utóbbi komoly idegrendszeri problémát okozhat az elfogyasztása esetén.

Jobb a helyzet a légyölő galócával, aminek fehér pettyekkel tarkított piros kalapját nagyon sokan ismerik, például azért, mert a mesékben is gyakran így ábrázolják a veszélyes gombákat. Ezért aztán ezt a gombafajt nem nagyon szedi le senki, és ritkán okoz mérgezést. És Vidra Gyula elmondása szerint külön kategóriát képviselnek azok a gyakran előforduló gombafajok, melyek alapvetően ehetőek, de nem megfelelő hőkezelés esetén okozhatnak gondokat: ilyen például az ízletes kucsmagomba, a piruló galóca, a céklatinóru vagy a gyűrűs tuskógomba. És ott van még a ráncos tintagomba, ami ugyan ehető, de alkohollal együtt fogyasztva már mérgezéses tünetet okozhat.

Papíron akad bőven gombaszakellenőr Magyarországon, hiszen mint Vidra Gyula elmondta, a képzések miatt évente akár 80-100 fővel is bővülhet a végzettséggel rendelkező szakellenőrök száma. De ez persze nem jelenti azt, hogy utána mindannyian hivatásszerűen ezzel is foglalkoznának: a december végi összesítés alapján több mint 700 szakellenőr érhető el a kormányhivatalok honlapjáról.

A gombavizsgálat minden piacon és vásárcsarnokban ingyenesen elérhető kell legyen, ezért az önkormányzat vagy a piacot üzemeltető cég fizet az ellenőröknek. Mint Vidra mesélte, ha valaki egyszerre szakellenőr és piacfelügyelő, akkor az már tekinthető egy teljes állásnak, de pusztán a gombaszakellenőrködésből nem lehet megélni: a gombagyűjtés többnyire eleve idény jellegű, és szerinte sem a piacok, sem az önkormányzatok nem tudnak vagy nem akarnak erre a célra komolyabb összeget fordítani.

„Jómagam sem ezzel foglalkozom főállásban. A gombászat és a vele járó plusz tevékenység a hobbinál jóval több, a megélhetésnél viszont lényegesen kevesebb. ” – mondja ezzel kapcsolatban Vidra, aki honlapján rengeteg gombászási információt is összeszedett, és mellé túrákat is szervez.

Békési Barbaráék is szerveznek gombásztúrákat, elsősorban a Pest környéki hegyekbe, de az elmúlt évben kevesebb volt az érdeklődő. Ennek nagyon prózai oka van: a gombák száma befolyásolja az érdeklődők számát. Amikor sok eső van, és sok gomba nő, akkor az erdőben kirándulva az emberek sokkal nagyobb eséllyel futnak bele érdekes, színes, különleges gombákba, ami felkelti az érdeklődésüket, és akkor onnan már csak egy lépés, hogy elmenjenek egy gombatúrára.

A tavalyi év viszont katasztrofálisan rossz volt, mondja Békési, egész évben alig volt gomba. Az elmúlt évek csapadékhiányos időjárása már látható hatással bír a hazai gombaállományra, ahogy más tényezők is: például hogy egyre kevesebb a legelő, és vannak gombák, például a sziki csiperke, ami egykor gyakorinak számított itthon, ma pedig már csak elvétve lehet összefutni vele. A másik nagy változás Békési elmondása szerint, hogy elkezdtek összecsúszni az évszakok: régebben jobban lehetett tavaszi, nyári, őszi gombákról beszélni, és az azonosításkor az is egy nyom volt, hogy mikor szedték le a gombát. Ehhez képest az elmúlt években ez már sokszor nem volt meghatározó, a legváratlanabb időszakokban hoztak be gombafajokat azonosításra.

Ahogy a megváltozó klíma következménye az is, hogy megjelenhetnek olyan fajok is Magyarországon, melyek eddig nem vagy elvétve voltak csak itt jelen: pár éve például az eddig a trópusokról ismert gyertyagomba bukkant fel a Hortobágyon.

Az újonnan felbukkanó fajok persze esélyesen eleinte csak elszórva jelennek meg az országban, de ezzel együtt is, ez is olyan információ, amivel a szakellenőröknek fontos tisztában lenni. Ahogy a meglévő tudásuk szinten tartása is feladat: a jelenlegi rendszerben öt évente újra kell vizsgázniuk is ahhoz, hogy megtarthassák státuszukat.

Ha sok öröm nincs is a szárazságban, legalább annyi előnye van, hogy ilyenkor kevesebb a gombamérgezés: a Nébih tavaly év végén küldött válaszából kiderült, hogy 2021-ben 39, 2022-ben 122, 2023-ban 106 gombamérgezéses esetet dokumentáltak, míg 2024-ben 215 eset volt, tavaly pedig december 16-ig bezárólag 58.

Hangsúlyozták, hogy ezek azok az esetek, amelyeknél a gomba azonosításához szükséges minta – például nyers gomba, gombatisztítási hulladék, ételminta vagy egyéb releváns anyag – rendelkezésre állt. Ahol ezek a feltételek nem teljesülnek, az az eset nem kerül be a statisztikába.

Mint hozzátették, a gomba gyűjtésekor két dologra kell mindenképp odafigyelni: a minőségére és fajazonosságára. Csak olyan gombát szabad gyűjteni, amely fiatal, nem elöregedett, egészséges (nem romlott, nem kiszáradt, nem fagyott, nem kukacos, szennyező anyagtól mentes). És fontos az is, hogy csak olyan fajokat gyűjtsünk, amelyeket biztosan fel tudunk ismerni (és még utána is be kell vizsgáltatni a szakellenőrnél, kellő gombaismeret és szakellenőri vizsgálat hiányában a leszedett gombaadag életveszélyesnek minősíthető, teszik hozzá.)

A cikk a Journalismfund Europe támogatásával, az Átlátszó Erdéllyel együttműködésben készült.