Foci-Vb 2026
A melléklet támogatója:

A söröző szoknyás skótok meghódították Amerikát

foci
  • A skót válogatott szurkolói előbb Bostonban itták ki a kocsmákat, közterületi szobrok fejére húztak forgalmi bójákat, és meggyőzték a helyieket arról, hogy Massachusetts valójában Skócia amerikai előretolt helyőrsége.
  • A szerdai, Brazília elleni meccs előtt ugyanez történik Miamiban, csak nagyobb hőségben, több pálmafával, latin zenével, South Beach-i háttérrel és valamivel több naptejjel.

A 2026-os foci-vb egyik legszórakoztatóbb mellékszála lett a Tartan Army amerikai turnéja.

Így hívják a skót válogatott szurkolótáborát: a név egyszerre utal a skót nemzeti viseletként ismert tartánmintás kiltre, vagyis szoknyára, és arra a hadseregszerű tömegre, amely minden nagyobb tornára elkíséri a válogatottat. Nagyjából úgy, ahogy a Carpathian Brigade a magyar csapatot.

Fotó: PATRICIA DE MELO MOREIRA/AFP

Csakhogy sok más válogatott fanatikus táborával szemben a skótok nem félelmetes hangulatot teremtenek, hanem dudálnak, énekelnek, isznak, mint a kefekötő, és a városokat átmenetileg fesztivállá alakítják, a helyiek és a világ derűjét kiváltva.

Skócia 1998, vagyis majdnem harminc év után jutott ki újra világbajnokságra, vagyis egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy sosem látta világbajnokságon a csapatát. Ez magyarázza, miért utaztak ilyen sokan Amerikába, és miért viselkedik a tábor úgy, mintha nem egyszerű csoportmeccsekre, hanem kvázi zarándoklatra érkezett volna.

Az első nagy amerikai állomás Boston volt, ahol a skótok rövid idő alatt helyi legendává váltak. A BBC becslése szerint nagyjából ötvenezer skót szurkoló fordult meg a városban a válogatott két csoportmeccse körül. Megtöltötték a pubokat, a metrókat, a Boston Red Sox baseballstadionját, a Fenway Parkot, és olyan mennyiségű sört ittak meg, hogy több kocsmának utánpótlást kellett rendelni. Volt hely, ahol néhány nap alatt több mint háromezer korsót adtak el, és több bostoni pub rekordforgalomról számolt be, túlszárnyalva a Super Bowlt vagy a St. Patrick’s Dayt is. Utóbbi különösen beszédes összehasonlítás, mert Bostonban az ír közösség és a Szent Patrik-napi ivós-utcai ünneplés eleve erős hagyomány.

A skótok amerikai sikere részben abból jön, hogy egyszerű, könnyen érthető jelképekkel dolgoznak. A kilt azonnal felismerhető, a duda azonnal hallható, a „No Scotland, No Party” típusú rigmusokat bárki megérti. A forgalmi bója a szobrok fején pedig pont annyira ártalmatlanul abszurd, hogy jól működjön TikTokon, helyi híradóban és kocsmai sztoriként is. Elég csak megnézni ezt a videót:

Boston polgármestere, Michelle Wu a New York Timesnak beszélt arról, hogy a Tartan Army „békés inváziója” a legjobb házigazda várossá tette Bostont, és hogy gyakorlatilag nem lehetett úgy végigmenni a városon, hogy az ember ne látott volna valakit kiltben. Még a New England Patriots NFL-csapatának két legendás játékosa, Rob Gronkowski és Julian Edelman is kiment a szurkolók közé, természetesen, szoknyában:

A BBC-nek egy bostoni férfi azt mondta: „Nem vagyok focirajongó, de most már elkötelezett Skócia-drukker vagyok.” Egy másik helyi azzal viccelődött, hogy New Englandet át kellene nevezni New Scotlandre, egy kocsmatulaj pedig azt mondta, a szívükbe zárták a skótokat:

„Boston városát képviselve azt mondhatom: áldottnak érezzük magunkat. Csodálatosan viselkedtek velünk. A városnak most nagy szüksége volt erre a pozitív hangulatra, és úgy érzem, ez sokkal többet adott, mint amire számítottunk. Ezért mindannyian mellettük állunk, és csak azt kívánjuk, bárcsak tovább tartana.”

Fotó: FRANCK FIFE/AFP

A Boston Red Sox elnöke levélben köszönte meg a skótoknak, hogy a felejthetetlen hangulatot teremtettek a városban és a stadionban, az egyik legnagyobb helyi lap, a Boston Globe egy egyoldalas köszönő levelet tett közzé, amiben azt írták:

„Egy hétre dalolássá változtattátok a pályaudvarokat, a Fenwayt futballstadionná, egy átlagos júniust pedig olyasmivé, amiről még évekig beszélni fogunk. Boston rendezett már bajnoki ünnepléseket, parádékat és mindenféle fesztiválokat. De hozzátok fogható vendégeket még soha nem fogadtunk.”

Innen költözött tovább a karnevál Miamiba, ahol Skócia Brazília ellen játszik a Hard Rock Stadiumban. Itt sem várták meg a meccsnapot: már hétfőn elkezdődött a városfoglalás.

A Miami New Times szerint a minimum ötezres Tartan Army Little Havanában gyülekezett, mielőtt átvonult volna a Miami Marlins baseballcsapat meccsére.

Ez önmagában is elég erős kulturális keveredés: skót fociszurkolók egy latin-amerikai többségű miami negyedben, kubai zenei és vendéglátós közegben, majd egy amerikai baseballstadionban. A Calle Ocho normál esetben Miami kubai és latin identitásának egyik fő szimbóluma, most viszont néhány órára kék-fehér skót zászlók, kiltek és dudások lepték el.

A Marlins külön, a skót szurkolóknak célzott jegyeket is árult a meccsre, természetesen sörrel. A Miami New Times szerint nagyjából nyolcezer skót vett jegyet a Texas Rangers elleni baseballmeccsre. A baseball sok európai fociszurkolónak nehezen megfejthető sport, a Marlins pedig nem arról híres, hogy minden hétköznapi meccsén óriási hangulat lenne, most viszont a skótok egy teljesen átlagos alapszakaszmeccsből óriási bulit csináltak, minden egyes dobást és ütést üdvrivalgás fogadott:

A bárok is gyorsan felismerték az üzleti lehetőséget. A Guardian szerint Miamiban egyes helyek már olyan táblákat raktak ki, hogy „van sörünk”, nyilvánvaló utalásként arra, hogy a skótok képesek felélni egy város sörtartalékát.

A hétfői sportprogram után kedden a Miami Beach következett. A Tartan Army hivatalos vonulást tartott az Ocean Drive-on, ahol skót zászlók és kiltek lepték el az egyik legismertebb amerikai tengerparti utcát. A Miami New Times szerint a menetet dudások vezették, az Ocean Drive pedig egy időre kék-fehér tengerré változott. A Guardian azt írta, hogy helyi politikusok is megjelentek, mintha Miami hivatalosan is át akarná venni Bostontól a Tartan Army örökbefogadási jogát. A beszámolók szerint ugyanakkor a helyi rendőrök kevésbé voltak lazák, nem annyira tolerálták a szobrok forgalmi bójával való „felöltöztetését”, mint korábban a bostoni hatóságok. Azért így is jó volt a buli:

Miami egészen más terep, mint Boston. Utóbbi sűrű, történelmi, gyalogosan is jól bejárható belvárosa ideális volt a spontán skót vonulásokhoz. Miami szétszórtabb, forróbb, autósabb, és jóval latinabb karakterű város. A Guardiannek egy Glasgow-ból érkezett szurkoló azt mondta, Bostont jobban szerette, mert ott minden közelebb volt egymáshoz. A strandot ugyan jónak találta, de szerinte messze van. A helyieket kedvesnek nevezte, viszont hozzátette, hogy sokukat nehéz megérteni, mert Kolumbiából vagy Argentínából jöttek.

A hőség külön visszatérő motívum lett. „Meleg van, túl meleg. Nagyon-nagyon meleg” – mondta a Guardiannek egy szurkoló, aki az Edinburgh melletti Dalkeithből érkezett, és egy félórás „sarkvidéki hidegfrontról” álmodozott.

Közben a brazil szurkolók is elkezdtek megjelenni Miamiban, ami különösen érdekes párosítást ígér. A brazil tábor a világ egyik legismertebb futballkultúráját képviseli, a skótok pedig most épp Amerika kedvenc vendégszurkolói. A Guardian szerint már az Ocean Drive-on is gyülekeztek skót és brazil drukkerek, és minden jel arra utalt, hogy a meccs előtt látványos közös utcabuli alakulhat ki. A meccs sportértéke sem mellékes. Skócia, ha nem kap ki nagyon, története során először juthat tovább vb-csoportból, ami önmagában is hatalmas eredmény lenne.

A Tartan Army azért vált ennyire szerethetővé Amerikában, mert a jelenléte egyszerre egzotikus és könnyen befogadható. Az amerikaiak számára a kilt, a duda, a Proclaimers-számok és a skót akcentus elég különleges ahhoz, hogy esemény legyen belőle, de a szurkolói viselkedés nem fenyegető. A skótok hangosak, részegek és kaotikusak, de a beszámolók alapján többnyire inkább barátságosan kaotikusak.

Ez különösen jól jön egy olyan világbajnokságon, ahol a FIFA-val, a jegyárakkal, a hidratációs szünetekkel és a politikai szereplőkkel kapcsolatban bőven akad kritika. A legendás német védő, Philipp Lahm is arról írt a Guardianben, hogy a nagy futballtornák igazi értelmét sokszor nem a szervezők, hanem az utazó szurkolók adják. A skótok amerikai jelenléte szerinte éppen ezt mutatja meg: egy világbajnokság akkor működik igazán, ha a városokban is spontán, közösségi élménnyé válik, nem csak drága jegyekről, szponzorzónákról és steril, felülről szervezett eseményekről szól.

Cím feletti kép: PATRICIA DE MELO MOREIRA/AFP

foci foci vb 2026 szurkolók tartan army boston miami skócia
Kapcsolódó cikkek

Rengeteg szoknyás férfi hozta ki a legjobbat a magyar szurkolókból

Negyedszer már nem vonulnak a magyar drukkerek Németországban, de az idei szurkolói menetek sokkal kedélyesebbek voltak, mint 8 éve. Nem foglalták el Kölnt és Stuttgartot sem, csak jól érzték magukat.

Haszán Zoltán
futball