Drága olvasó, bemutatkozom mint a 444 augusztustól esedékes új főszerkesztője.

Adódik a jogos kérdés, hogy miért most, meg miért én, ezt Uj Péter itt írta meg, olvassátok: „Ezer oka van, nyilván, dehát végülis: mit kell ezen magyarázni? Kábé kétezer óta, tehát közel ezer éve vagyok ennek a többé-kevésbé jogfolytonosnak tekinthető tartalomizénak a főszerkesztője; elég volt. Gombócból is sok.”

Mindenesetre Uj Péter nem megy sehová, csak átadja a stafétát, miközben marad velünk alapító szerkesztőként, ahogy Kardos Gábor is marad a kiadói vezérlőpultnál. Újítunk viszont audiovizuális területen: Plankó Gergő megerősített pozícióban, videós tartalmakért felelős szerkesztőként folytatja főszerkesztő-helyettesi feladatai mellett. Én pedig rajongó olvasói státuszból olyan szerkesztőséghez csatlakozom, amely – sok egyéb mellett – a kegyelmi ügy feltárásával is bizonyította, hogy a magyar nyilvánosság meghatározó intézménye. Olyan szerkesztőséghez, amelyet kivételes újságírók: Uj Péter, Haszán Zoltán, Plankó Gergő és Rovó Attila vezetnek, és amelyet utánozhatatlanul tehetséges csapat tesz nap mint nap jobbá. Az én feladatom az, hogy ezt a munkát összefogjam és erősítsem azzal a tudással, amit az elmúlt több mint húsz évben itthon és más országokban megtanultam. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a 444 élén mostantól titeket szolgálhatlak.

Kívülről jövök, de nem előzetes kapcsolódások nélkül. Amikor a kilencvenes évek végén az egyetemen megkérdezték, mit olvasok rendszeresen, UP népszabis szerdáját említettem. Ettől semennyire sem függetlenül szerettem volna az akkor még menő Index tagja lenni, 2002-ben el is kezdtem ott dolgozni és végül 18 évet maradtam – ebből tizet UP irányítása mellett jó pár olyan kollégával, akikkel alig várom, hogy a 444-ben újra együtt készítsünk újságot.

Az orbáni politikai nyomás miatt főszerkesztő-helyettesként mondtam fel az Indexben 2020-ban. Megalapítottuk akkori kollégáimmal a Telexet, ahol először főszerkesztőként, majd tartalomfejlesztési vezetőként dolgoztam, az utóbbi három évben pedig a szlovákul, csehül, magyarul és angolul publikáló regionális lapcsalád, a Denník N innovációért és új piacokért felelős igazgatója voltam. 15 éve tanítok budapesti egyetemeken és más európai nagyvárosokban újságírást.

Az elmúlt több mint húsz évben mindig nagy szerkesztőségben dolgoztam és ezalatt megtanultam: egy lapot végső soron az újságírói és az olvasói közötti bizalom teszi naggyá. Legfontosabb feladatom, hogy ezt a bizalmat őrizzem és erősítsem. Nem azért jövök, hogy újraírjam a 444-et. Nem azért, hogy lecseréljem azt, amit az olvasók szeretnek, hanem azért, hogy összefogjam a további építkezést.

Kíváncsi ember vagyok hatalmas igazságérzettel. Elsősorban két csodálatos kislányom miatt tartom fontosnak a szakmánkat: szeretném, ha tisztánlátó, gondolkodó Magyarországon élhessenek, egy olyan világban, ahol a tények számítanak, a hazugságokat pedig szabadon számon lehet kérni.

Szeretek kérdezni, vitatkozni, tanulni, ezek a tulajdonságok főszerkesztőként is hasznomra lesznek. És a munkámhoz legjobban rátok van szükség. A 444 eddig is az olvasói közösség erejéből építkezett, és ezután is a ti támogatásotok és kritikus szemetek tart minket az úton. Az előttünk álló intenzív időszakbanis a független, bátor és magyarázó újságírás lesz az iránytű. Gyorsabban változik a világ, amelyben újságot készítünk, mint korábban bármikor. Másképp fogyasztunk híreket – ezért is erősítjük a videós területet –, na és itt van a nyomorult/világmegváltó AI is, miközben a jó újságírás alapvető feladata semmit sem változott: segíteni eligazodni a világban, feltárni a fontos történeteket, és számon kérni a hatalmat.

Azért fogok dolgozni, hogy a 444 továbbra is biztos pont legyen az életetekben, ha meg akarjátok érteni a világot.

Köszönöm, hogy velünk vagytok.