Spanyolország 2-0-ra legyőzte Franciaországot a világbajnokság elődöntőjében, de az eredmény önmagában nem is mutatja meg, mennyire egyoldalú volt a mérkőzés. A torna előtt és közben a franciák támadósorát tartották a mezőny messze legjobbjának, Luis de la Fuente csapata azonban úgy vette el a területet és a labdát Kylian Mbappééktól, hogy Franciaország első kaput eltaláló lövésére a 81. percig kellett várni.

Spanyolország nyújtotta a világbajnokság eddigi legmeggyőzőbb és legkiegyensúlyozottabb teljesítményét, a spanyol sajtóban pedig többen egyenesen a válogatott történetének legjobb mérkőzéseként értékelték a meccset.

Hiába volt a labdabirtoklás kiegyenlített – 51-49 a spanyoloknak –, Kylian Mbappé, Ousmane Dembélé és Michael Olise triója mindössze 0,3-as várható gólt hozott össze. Ez az Opta méréseinek kezdete, vagyis 1966 óta a francia válogatott legalacsonyabb mutatója egy világbajnoki mérkőzésen.

A spanyol terv egyik alapja az volt, hogy a lehető legtovább tartsák maguknál a labdát, mondván, hogy amíg nincs a franciáknál, addig nem tudják kihasználni a sebességüket és az egyéni képességeiket. Rodri és Fabián Ruiz irányította a mérkőzést a középpályán, Dani Olmo pedig rendszeresen visszalépett hozzájuk, összekötötte a csapatrészeket, és a francia középpálya mögötti területeket támadta.

Azt az Athletic elemzése is írta, hogy a spanyol középső hármas már a mérkőzés elején fölénybe került Adrien Rabiot-val és Aurélien Tchouaménivel szemben. A két franciának egyszerre kellett volna nyomást gyakorolnia a labdás játékosra, lezárnia a passzsávokat és biztosítania a négy támadó mögötti területet.

Spanyolország létszámfölénye és folyamatos helycseréi miatt ez megoldhatatlan feladatnak bizonyult.

A franciák sokszor eleve rossz szerkezetben próbáltak letámadni. Mbappé a meccs után azt mondta, három francia támadta a két spanyol belső védőt, miközben szerinte Spanyolország ellen emberfogásos letámadásra lett volna szükség. A spanyolok viszont könnyedén játszották ki ezt az első nyomást: Rodri – aki egyedül több párharcot nyert, mint az egész francia középpálya – visszalépett a labdáért, Ruiz és Olmo folyamatosan üres területet keresett, Marc Cucurella és Pedro Porro pedig a széleken kínált biztonságos passzlehetőséget.

A spanyolok ráadásul nemcsak labdával, anélkül is fölényben voltak. Rodri a mérkőzés után a spanyol televíziónak azt mondta, a csapat talán még jobban futballozott labda nélkül, mint labdával. Spanyolország a labdavesztés után rendszerint azonnal visszatámadott: gyakran három játékos zárta körbe a labdát megszerző franciát, miközben a közeli passzlehetőségeket is lezárták. Ezzel a spanyolok megakadályozták, hogy Franciaország rendezetten indulhasson meg előre. Olise, Dembélé és Barcola ritkán kapott labdát lendületből, Mbappé pedig többnyire elszigetelődött a belső védők között. A Yahoo Sports megfogalmazása szerint a franciáknak légkalapácsra lett volna szükségük a spanyol védelem feltöréséhez, de csak vajkéssel próbálkoztak.

A spanyol védekezés attól is különösen hatásos volt, hogy folyamatosan alkalmazkodott a játékhelyzethez. A bal oldalon Álex Baena rendszeresen visszazárt Cucurella mellé, időnként pedig ötvédős vonal alakult ki. Így egyszerre tudták követni Jules Koundé felfutásait és lezárni azokat a belső területeket, ahová Dembélé vagy Olise bemozoghatott volna.

A francia támadók közül senki sem tudott tartósan hatással lenni a mérkőzésre. Ahogy azt az Athletic is kiemelte, Olise többször is oldalt váltott, hátha Cucurella ellen több helyhez jut, de ott sem tudott előnyt kialakítani. Barcola mozgása kevés eredményt hozott, Dembélé csak néhány pillanatra tudott bekapcsolódni, Mbappé pedig vagy nem kapott megfelelő labdát, vagy lesre futott. Szinte minden francia támadásnál kicsit pontatlan volt az utolsó passz, rossz volt az ütem, vagy túl sokáig tartott a döntéshozatal.

Patrick Vieira az ITV szakértőjeként arról beszélt, hogy a franciák legfontosabb kreatív játékosának, Olisének kellett volna elkérnie és irányítania a labdát, Rodri és a többiek azonban egyszerűen nem engedték őt játszani.

„A legjobb játékosainknak kellett volna jól teljesíteniük, de ez nem történt meg. Nem egy-két emberről volt szó, az egész csapat mondott csődöt. Nagyon rossz volt”

– mondta.

Spanyolország nemcsak semlegesítette az ellenfelet, hanem a megfelelő pillanatokban könyörtelenül ki is használta a hibáit. Az első gól előtt Lamine Yamal mögé került Lucas Digne-nek, aki egy rosszul sikerült fejelés után hátralendítette a lábát és eltalálta a spanyol szélsőt. Mikel Oyarzabal magabiztosan értékesítette a büntetőt.

A Guardian elemzése szerint a tizenegyes közvetlenül Digne hibájából született, de a szituáció alapvető oka a spanyolok középpályás dominanciája volt. Franciaország már a saját térfelén sem tudott kontrolláltan védekezni, a védők pedig egyre gyakrabban kerültek párharcokba, amikben nem kaptak megfelelő támogatást.

Digne és Yamal párharca különösen egyoldalúnak bizonyult, pláne, hogy a védő nem kapott sok segítséget. Nehéz megérteni, hogy Deschamps miért hagyta ilyen sokáig egy az egyben a balhátvédjét a spanyol szélsővel szemben. Yamal kiharcolta a büntetőt, később les miatt érvénytelenítették egy gólját, és folyamatosan bizonytalanságban tartotta a francia védelem bal oldalát. Ebből is született aztán a második gól, a spanyol labdajáratás darabjaira szedte a francia védelmet, amiből addigra már hiányzott a világ talán legjobb középső védője, William Saliba.

Az 58. percben Aymeric Laporte előrelépett a labdával, Olmo a francia középpálya mögött vette át azt, majd tökéletes ütemben játszotta meg a belülre sprintelő Porrót. A jobbhátvéd Mike Maignan fölött a kapuba emelt. A Guardian Pedro Porróról szóló cikke azt emelte ki, hogy a védőnek alapvetően Mbappé féken tartása volt a feladata, de egyetlen igazán komoly támadó megindulásából gólt szerzett. Porro korábban azt mondta, mindig az ellenféltől függ, mennyit mehet előre.

Franciaország ellen csak egyszer indult meg igazán, de az a mérkőzés döntő pillanatává vált.

A spanyolok kétgólos előnyben sem engedték át teljesen a kezdeményezést, nyugodtan, szinte természetes fölénnyel játszották le a hátralévő időt, a végén pedig már olézott a közönség. Franciaországnak gyakorlatilag esélye sem volt megismételni a 2022-es világbajnoki döntő feltámadását, amikor kétgólos hátrányból egyenlített Argentína ellen.

A vereség különösen kellemetlen kérdéseket vet fel Didier Deschamps számára. A francia kapitányt 14 éven át gyakran azért bírálták, mert túl óvatosan játszatta kivételesen tehetséges játékosait. Az utolsó tornáján Deschamps végre felengedte a kéziféket, Franciaország pedig látványos támadó futballal jutott el az elődöntőig.

Az első igazán elit ellenféllel szemben azonban kiderült, miért ragaszkodott korábban annyira a kontrollhoz.

A Guardian ezt úgy fogalmazta meg, hogy Franciaországnak ezen a mérkőzésen talán egy kicsit több kellett volna a régi Deschampsból. Mbappé, Dembélé, Barcola és Olise együttes szerepeltetése hatalmas támadóerőt jelentett, de a labda nélküli játékban túl nagy terhet rakott a középpályára. Spanyolország pontosan azt a területet támadta, ahol a francia csapat a legsebezhetőbb volt.

Deschamps viszonylag korán beküldte Désiré Douét Barcola helyére, később pedig Rayan Cherki is pályára lépett, de ezek a változtatások nem javítottak érdemben a csapat szerkezetén. Spanyolország kétgólos előnyben még szűkebbre zárta a területeket, a franciák pedig továbbra sem tudtak tiszta helyzetet kialakítani. Azt a kapitány is elismerte, hogy csapata technikailag alulmaradt a spanyolokkal szemben, nem tudta elég nehézzé tenni számukra a mérkőzést.

Deschamps egy világbajnoki címmel, egy vb-döntővel, egy elődöntővel, valamint Európa-bajnoki döntővel és elődöntővel távozik a francia válogatott éléről. Ez önmagában rendkívüli eredménysor, de a rendelkezésére álló játékoskeret minősége miatt továbbra is jogos a kérdés, hogy Franciaország nem érhetett volna-e el még többet.