A Budapesti Operettszínházban is felkavarta az indulatokat Orbán János Dénes 422 milliója, amiről a nagy magyar pénzköltő most, miután feljelentették, szeretne lemondani, visszacsinálva mindent. A társulat tagja szerdán közös nyilatkozatot adtak ki, amiben kérték az Operettszínház vezetésétől az OJD-nek kifizetett összegekkel kapcsolatos információk tisztázását. A nyilatkozatot harmincöt művész írta alá, „mélységes megdöbbenésüket” kifejezve, mondván: ezekről a juttatásokról nem volt tudomásuk, de aggályaik már régóta voltak a színház működésével kapcsolatban. Példaként említették az előadás- és bemutatószámok alakulását, illetve a szakmai és anyagi megbecsültség helyzetét.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója csütörtökön szintén nyilvánosan, a színház Facebook-oldalán válaszolt a társulatnak. Azt írta: az Operett „az évi egy, saját forrásaiból finanszírozott bemutatója kivételével minden további előadásának a bemutatóig terjedő kiadásait sikeres pályázatok eredményeként nyerte el – az Orbán János Dénes közreműködésével megvalósult előadások mindegyike így, pályázati úton elnyert plusz forrásoknak köszönhetően jöhetett létre”.

Konkrét darabokat is említett: „Az Orfeum mágusa például a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával született meg, ezt a gesztust fejezte ki az a tény is, hogy a darab premierjén maga Csák János miniszter köszöntötte a közönséget”, írta egy helyen, „központi támogatás jelent meg egyebek mellett a Dankó Pista című előadásunk mögött is”, sorolta egy másikon. Szerinte ezek a források olyan céltámogatások voltak, amik „nem lettek volna átcsoportosíthatóak más célokra”.

A nem a bemutatóig terjedő, hanem egy-egy aktuális előadáshoz köthető költségekről azt állította: a nyugdíjas- és az ifjúsági bérletes előadásokat leszámítva kevés kivételtől eltekintve nyereségesek az előadásaik, „ s ez a megállapításunk természetesen az Orbán János nevéhez köthető produkciókra is érvényes”. A százalékos jogdíjakat a befolyó jegybevételből fizetik ki, ahogy az előadásokban szereplő művészeik tiszteletdíját is, tette hozzá.

Kiemelte: egyik említett kiadási tétel sem érinti a Budapesti Operettszínház intézményi működési forrásainak felhasználását, azt túlnyomórészt a társulat munkabérére, társulati- és törzsgárdajuttatására, a színházi infrastruktúra fenntartására fordítják.

Megjegyezte azt is, hogy a színházban a személyi juttatások egy főre jutó átlagos havi értéke a 2019-es 392 891 forintról erre az évre 833 732 forintra nőtt. (Ez reálértéken valóban növekedést jelent, hiszen az infláció miatt a 2019-es 393 ezer forint nagyjából 645 ezret jelentene, de lényegében alig haladja meg nemzetgazdasági bérszínvonal emelkedését, az átlagbérszint ugyanis átlagosan 2,1-szeresére nőtt ebben az időszakban, ami alapján 824 ezernek kellene lennie az operettszínházi fizetéseknek.)

„Ez a magyarázat egy dilettáns csúsztatás. Kizárólag azt bizonyítja, hogy abban az épületben egyetlen olyan ember sincs, aki kicsit is értene a színházi gazdálkodáshoz, menedzsmenthez” – reagált Kiss-B. Atilla posztjára egy újabb Facebook-bejegyezésben reagált Lőrinczy György, aki 2014-2019 között volt az Operett főigazgatója. Több ponton sorolja a kifogásait és észrevételeit, amik közül az egyik az, hogy az ő idejében 5 bemutató volt pályázat nélkül, de azt is megjegyzi: „ha már pályázni kell egy nemzeti intézményben a bemutatókra, akkor az igazgató arra kap jó esetben támogatást, amire pályázik. Eldöntheti hogy egy új darabra 500 millióért, operettforradalomra milliárdokért, ami OJD-nél és a rendezőknél, alkotóknál landol, látjuk milyen arányban, vagy 3 bemutatóra 150 millióért, ami háromszor több munkát ad a társulatnak és színesíti a repertoárt, növeli az előadásszámot”.