Végre buli van.

Sőt annál is jobb: botránykönyv. Még botránykönyvnek sem akármilyen: ha hihetünk a címnek, Szendőfi Balázs természetvédő aktivista és természetfilmes egyszerre egymillió emberbe köt bele. A HVG által kiadott Egymillió horgász országa című kötet sistergős támadás a horgászat mint olyan ellen, a valaha volt legdurvább és legsötétzöldebb próbálkozás az ősi emberi időtöltés magyarországi ellehetetlenítésére. Felszínesen és első látásra legalábbis így néz ki sokaknak azok közül, akik már olvasták.

Ám a valóság ennél is sokkal érdekesebb. Az Egymillió itt-ott ugyanis tényleg durva. Egy igazi troll írta, sok ponton tudatosan a heccelésre és a sértegetésre játszva. Tényleg vannak benne hatásvadász és felszínes részek. Néhol direkte félrevezető, ha a szerző azzal jobban tudja hergelni a horgászokat. Akiket leplezetlenül nem kedvel.

Ám a nagyképet nézve mindez eltörpül amellett, hogy ha az olvasó nem ugrik a felkínált csalikra, egyszer csak kiderül, hogy Szendőfi könyve igen fontos és a lényegét tekintve kifejezetten jó szándékú munka, ami remekül írja le a magyarországi természetes és mesterséges vizek legsúlyosabb problémáit, illetve azt, hogy ezek hogyan függenek össze a horgászattal. A könyv egy érzékeny – és szórakoztatóan agresszív – természetvédő aktivista problématérképe úgy általában a horgászat vízi környezetre gyakorolt hatásáról és azon belül a magyarországi specialitásokról.

Amit egy jó és értelmes világban sorvezetőként lehetne, sőt kellene használni a horgászat teljes rendszerének megreformálásához. Nem bibliaként, nem minden felvetését készpénznek véve, hanem vitaalapként. Már ha azt akarjuk, hogy húsz, negyven vagy száz év múlva is őshonos halak népesítsék be a hazai vizeket, és mi horgászhassunk rájuk. Szendőfi egy csomó dologban túloz, gyakran elragadják az indulatai, és a következetesség nem tartozik az erényei közé. De közben – részben ezen tulajdonságai miatt – ő az az ember, aki hangosan kimond olyan kellemetlen, de fontos dolgokat, amik kimondása nélkül semmi sem változna.