Mi indokolja egyáltalán, hogy hozzányúljunk a Dunához, közpénzt költsünk rá, és ne hagyjuk egyszerűen, hogy tetszése szerint folyjon, építsen és romboljon? A hagyományos felfogás szerint a Duna nemcsak természeti képződmény, de fontos közlekedési-kereskedelmi útvonal és nyersanyagforrás is, és mint ilyennek komoly gazdasági jelentősége van. A nyilvánvaló árvízvédelmi és ivóvíz-előállítási szempontok mellett alapvetően ez indokolta szinte az összes komolyabb emberi beavatkozást a XIX. század óta: a kanyarok levágását, a szigetek melletti kiságak gáttal való lezárását, a sarkantyúk, ruganyok és T-gátak építését, a meder kotrását, a gázlók karbantartását.

Bármit is kezdjünk a Dunával ebben az új helyzetben, legyen az 5 új vízlépcső építése vagy ellenkezőleg, a folyó visszaalakítása a természetesközeli állapot felé, nyitásnak mindenképp érdemes megnézni, hogy a Duna a kétezerhúszas évek közepén mit jelent Magyarországnak a valóságban közlekedési-gazdasági értelemben. Enélkül el sem lehet dönteni, hogy érdemes-e belefektetni és ha igen, milyen formában.

Mennyire fontos kereskedelmi útvonal?