A napokban Molnár Áron és Lengyel Tamás színészek is megszólaltak, miután Máté Gábor, a Katona József Színház volt igazgatója az augusztus eleji Ördögkatlan fesztiválon Veiszer Alinda vendégeként egy beszélgetés során Eszenyi Enikőről azt találta mondani:
„Van egy ilyen csapat, amelyik egyfolytában azt követelte most már évek óta, hogy Eszenyi Enikő kérjen bocsánatot. Akkor nem mondták, hogy azért majd mi megítéljük, hogy az a bocsánatkérés milyen.”
Majd feltette a kérdést:
„Mit csináljon még, tényleg? Haljon meg?”
Eszenyi Enikő nemrég – hat évvel azután, hogy több tucat kollégája munkahelyi abúzussal vádolta meg – nyílt levélben kért bocsánatot. A Vígszínház egykori igazgatója azt írta, sokáig azt hitte, „a próbák során tanúsított szenvedélyes, időnként nem megfelelő megnyilvánulásaimat igazolja az, ami végül a színpadon megszületik”, de mostanra megértette, hogy „semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat”.
2020 márciusában, a Covid-lezárások első napjaiban a Vígszínház 15 korábbi dolgozója, köztük Stohl András, Lengyel Tamás és Kovács Patrícia nyilvános levélben írtak arról, hogy Eszenyit verbális erőszak és agresszív vezetői kommunikáció jellemzi. A levélhez később többtucatnyian csatlakoztak aláíróként, napok múlva pedig már a meglévő tagok közül Börcsök Enikő és Halász Judit is lelki terrorról beszélt.
Máté Gábor Eszenyiről nemrégiben tett kijelentéseire Molnár Áron egy Facebookra posztolt videóban reagálva elmondta, hogy az Eszenyi által is használt feltételes mód soha nem bocsánatkérés. Majd úgy fogalmazott:
„Vége ennek a világnak, Gábor. Pontot kell tennünk erre a gondolkodásra, amit képviselsz és képviseltek. Mert jól mondod: amin eddig nevettetek a büfében, azért most büntetés jár. Mert tudod az áldozatoknak nem volt más lehetősége, mint együtt nevetni az elkövetőkkel. És igen, Vidnyánszky Attilának abban igaza van, hogy ennek a rendszernek a létrejöttében te is, ti is vastagon benne vagytok. Volt és van lehetőségetek megváltozni, de az új generáció már nem nevet veletek a hatalommal való visszaélésen, hanem ellenáll, számon kéri és egy új rendszert hoz létre. És ehhez a rendszerhez nektek kell igazodnotok, vagy hallgassatok örökre.”
Vasárnap későn este Lengyel Tamás is reagált Máté Gábor kijelentéseire, szintén egy Facebook-videóban. „Amikor azt mondod, hogy »mit csináljon még, haljon meg«, akkor úgy teszel, mintha Eszenyi mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ezt a helyzetet rendbe hozza, tisztázza, de valójában soha a legkisebb önreflexióra sem volt képes, és a több mint 70 panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna” – mondta Lengyel, hozzátéve, hogy Eszenyi „viselkedése nyílt titok volt a szakmában, de soha senki semmit nem tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon”.
Máté Gábornak ezután azt üzente: „A legelismertebb színházigazgató és színésztanár voltál, volt rengeteg időd, amíg sürgethetted volna egy olyan testület felállítását, amely az ilyen eseteket emberhez méltó módon kezeli, de nem tettél semmit, se te, sem a veled egy hajóban evezők. Gondolom azért, mert a színház hierarchikus szerveződésénél fogva azt gondoltad, hogy a munkát úgy lehet csak hatékonyan elvégezni, ha nincs kritika. Ha pedig nincs kritika, akkor a legnagyobb pozícióban lévő dönti el, mi a jó és mi a rossz. De ezt rosszul gondolod.”
Lengyel Tamás videóját azzal zárta, hogy felidézte, miszerint Máté Gábor azt mondta, „a magyar színház gazdag, de nem annyira gazdag, hogy egy ilyen tehetség elvesszen”.
„Tudod, mit jelent ez a mondat? Hogy inkább a tehetségre és a formátumra kell vigyázni, és nem az emberekre, mert a művészet mindenek felett van. Hát nem, ez az a demagógia, amit szerintem sokan alkalmaztatok, hogy a közegeteket manipuláljátok. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele: a színésznek, a díszítőnek, mindenkinek. Mert közösen csináljuk ezt az egészet, és nem egyedül ti, rendezők” – mondta Lengyel Tamás.