Kiszáradás: a Tisza-tónak szinte már annyi, a Tisza vízhozama Szolnoknál pár nap múlva mégis akkora lesz , mint az aprócska Rábáé

Egyszerre durva, kijózanító és hasznos hír, amit pénteken tett közzé a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság: hiába a kiskörei duzzasztógát, olyan kevés víz folyik a Tiszában, hogy a pár napon belül teljesen elfogy a Tisza-tó felhasználható vízkészlete. Az oka egyszerű: hetek óta jóval kevesebb víz érkezik a folyón Tiszalök felől a tározóba, mint amennyi Kiskörénél kifolyik belőle.

(Azért nem kábé ugyanannyi víz folyik át az alsó, kiskörei gáton, mint a fölötte levőn, mert a duzzasztott szakaszok vizéből táplálnak három nagy öntöző főcsatornát plusz a nagy, lapos tározótérnek melegben hatalmas a párolgási vesztesége.)

A pénteki hír talán legkeményebb része, hogy amint a Tisza Kisköre felsőn mért, folyamatosan csökkenő vízszintje eléri a 610 centit - most éppen 615-ön áll - életbe lép az a szabály, hogy onnantól kezdve a tározóból kifolyó vízmennyiség nem lehet több a beérkezőnél. Mivel, áll a vízügy közleményében, „a vízszint további csökkenése (...) súlyos ökológiai problémákat okozna a Tisza-tóban.”

Csakhogy van még egy dolog, amit nem domborítanak ki a közleményben. Ha még a mostaninál is kevesebb vizet engednek tovább, akkor az a Tisza teljes, Kisköre alatti szakaszán fog súlyos ökológiai problémákat okozni. Plusz bonyolódhat Szolnok és környékének ivóvízellátása, ami 100 ezer magyar szomjazót állampolgárt érint.

A vízügy szerint ugyanis onnantól, hogy a fentiek életbe lépnek, már csak másodpercenként 30 köbméter vizet tudnak továbbengedni Kiskörén. Ott, ahol tavaly átlagosan 243 köbméter haladt át másodpercenként. Nyolcadannyi vizet tehát. Ez durván annyi vízhozam, amekkora a Rábáé Sárvárnál átlagosan. Egy töredékakkora folyóé, mint Tisza. Érdemes megnézni, hogy ez a 30 köbméter mit jelent az elmúlt hetek vízhozamához képest. Random példa: három héttel ezelőtt, augusztus hatodikán például szűk 60 köbméter folyt tovább Kiskörénél másodpercenként, vagyis a várható vízhozam az eddigi extrém kicsi értékeknek durván a fele lesz.

Szolnoknál pénteken -310 centi volt a folyó vízállása, ami 9 centivel kisebb a korábbi történelmi negatív rekordnál, 56 köbméter per szekundumos vízhozam mellett. Ha pár napon belül megtörténik, amit a vízügy szakemberei jósolnak, a vízhozam ennek durván a felére fog zuhanni a -334 centis jósolt vízállás mellett.

A pénteki bejelentés drámaiságát csak növeli, hogy kiderült: a Tisza-tóból annyira elfogyott a víz, hogy tűzoltásként kénytelenek megnyitni a tározó felső végénél található tiszalöki duzzasztó zsilipjeit és az afölött eltartalékolt vízzel enyhíteni a problémát pár napig. Ha valakinek nem lett volna esetleg világos, a Tiszán ugyanis két duzzasztógát is található.

Soha nem állt elő ilyen helyzet a Tiszán. Ez alapvetően irtó rossz, de egyetlen szempontból legalább hasznos: a valóságban ellenőrizhetjük, hogy mire képes és mire nem egy síkvidéki duzzasztógát. Ez nem is annyira a közösségi médiában zajló lakossági vízlépcsővita miatt fontos, hanem mert az illetékeseknek mostanában kell kitalálniuk, hogy a következő években, évtizedekben mi legyen a csapásirány a folyókon.

A kiskörei vízlépcső és a tározó most megmutatják nekünk, nagyjából mit tud egy ilyen komplexum az új időjárási körülmények között és mit nem. A vízlépcső egy ideig képes volt magasabb vízszintet tartani, azáltal lehetővé tenni az öntözést a 3 nagy, innen kiágazó öntözőcsatornán. Ezek olyan vízhozamú csatornák, hogy duzzasztás nélkül nem is működnének. Ha a Tiszán lenne értelmezhető áru- és személyszállító hajózás, ahhoz is biztosította volna a kellő vízmélységet. Aztán egyszer csak már nem volt képes mindezekre.

Elvileg persze mindenki tudja, hogy egy vízlépcső nem varázseszköz és ha nem jön víz, akkor egy idő múlva semmi sem képes elkendőzni ezt a problémát. Azonban egy ideig igenis képes rá. De mennyi időt nyertünk most azzal, hogy az elődeink Kiskörénél felduzzasztották a folyót? Ezt többféleképpen lehet elképzelni és csak nagyon hozzávetőlegesen lehet megbecsülni a rengeteg változó miatt.

Én nem is veszem ehhez a bátorságot. Egy nagyon leegyszerűsített forgatókönyvet azonban az is ki tud számítani játékból, aki nem vízmérnök. Hogy abban az elképzelt helyzetben, miszerint nem épült gát Kiskörénél, ezért nem tudtunk annyi vizet eltartalékolni a tározóban, amennyit eltartalékoltunk, hanem semennyit, a vízkivétel viszont végig annyi lett volna, amennyi a duzzasztott valóságban - vagyis a kiágazó öntözőcsatornákat ugyanúgy a Tisza vizéből táplálták volna - akkor 3-4 héttel korábban csökkent volna olyan alacsonyra Szolnoknál a vízszint, amekkorára az aktuális hivatalos vízügyi becslés szerint 3-4 nap múlva fog.

Ez tényleg csak játék, például azért, mert a 3 nagy öntözőcsatornát eleve azért lehet gravitációs úton - vagyis pumpálás nélkül - vízzel ellátni, mert a Tisza fel van duzzasztva, vagyis a mostani vízkivételhez gát híján mind a háromhoz komoly szivattyúállomást kéne építeni. De a nagyságrendeket és a lényeget talán érzékelteti azért. Ha ilyen fokon csökken a vízutánpótlás, akkor az óriási költséggel, hosszú idő alatt felépített duzzasztó is csak pár hétig képes késlelteni az elkerülhetetlent. Pár hetet nem szabad persze lebecsülni. Van olyan eset, hogy az a pár hét a teljes azévi termést biztosítja valamiből. A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy a korábbi időjárási körülmények között a kiskörei és a tiszalöki duzzasztók évtizedeken át pompásan el tudták látni az alapfeladatukat, vagyis az öntözővíz folyamatos biztosítását. Más és egyáltalán nem jelentéktelen kérdés, hogy közben milyen ökológiai problémákat okoztak, de a vízszintet és így az olcsó, mert szivattyúzást nem igénylő öntözést garantálni tudták. De idén az is kiderült, hogy a mostantól várható időjárás mellett ez közel sem garantált.

A Tisza-tó aktuális helyzete arra is rávilágít, hogy milyen komplex problémák következnek egy folyó elrekesztéséből. A szokásosnak mondható folyami duzzasztásokhoz képest itt nem egyszerűen megemelték a vízmélységet a főmederben, hanem létrehoztak egy hatalmas területű, de sekély, elárasztott tározóteret is. Ez sokáig maradéktalanul jó ötletnek tűnt, hiszen létrejött egy természetesnek kinéző vizes élettér, ami ráadásul turistákat és némi gazdasági forgalmat hozott egy ilyen szempontból amúgy elég reménytelen környékre.

De ugyanez a tározótér ma már egyre komolyabb problémákat okoz. A mostanában szokásossá vált, extra kis vízhozamokhoz képest például már igen komoly tényező lett az óriási, de sekély tározó különlegesen erős párolgása. A vízügy becslései szerint 9-10 köbméter is elpárologhat belőle másodpercenként. Ez eléri a folyó Kisköre alatt pár napon belül várható 30 köbméteres vízhozamának a harmadát.

A másik probléma az, hogy a folyó hordaléka nagy ütemben rakodik le a tározótérben. Ahhoz, hogy ne töltse fel teljesen, illetve hogy ne tömítse el a vizet a folyóból ide vezető öblítőcsatornákat és más vízfolyásokat, újra meg újra kotorni kell. Az eddigi kotrások nagy része ráadásul úgy zajlott, hogy a kitermelt anyagot nem vitték el a gáton kívülre, hanem odabent alkottak belőle műszigeteket, hiszen az iszap rendes eltávolítása elképesztő összegbe és logisztikai erőfeszítésbe kerülne. Emiatt folyamatosan csökken a tározóban ténylegesen elraktározható víz mennyisége.

Mindez leginkább azt mutatja meg, hogy mennyire nagy bátorság kell bárhogyan hozzányúlni a folyókhoz és hogy bármilyen lépésnek baromi messze vezető és költséges következményei lehetnek.