Százhatvan évvel ezelőtt, 1866 augusztusában, Pesti Állatkert néven nyitotta meg a kapuit a Fővárosi Állat- és Növénykert, ami az ország első vasútvonalának szomszédságában végigélte, ahogyan a környezetében minden megváltozik: mutatványosok és cirkuszosok lepik el a környéket, létrejön a Széchenyi gyógyfürdő, majd az Angol Park és az azt követő Vidámpark, a Városliget pedig szép lassan elnyeri a mai arcát.

Ez a hosszú idő arra is elég volt, hogy az állatkert látogatói egy sor furcsasággal találkozzanak. A millenniumi ünnepségek részeként „kétszázötven néger atyafit” költöztettek a kifutók közé, később bicikliző csimpánzok szórakoztatták az összegyűlteket, a Kádár-korban pedig a szerencsések akár Bogáncsot, a pulit is láthatták, aki hosszú élete során két bengáli tigrist, három feketepárducot, valamint két pumát is dajkált, létfontosságú munkát végezve ezzel.

Egy dolog azonban sosem vált valósággá – a méretes akvárium, ami akár már az alapításkor is az épületegyüttes része lehetett volna, hiszen tőlünk nyugatabbra akkor már álltak hasonlók. A világelső London (Fish House, 1853) példáját rövidesen Párizs (1860), Bécs (1860), majd Hamburg (1864) követte, Pest pedig némi szerencsével szintén nem maradhatott volna ki a sorból.

A helyzetet átmenetileg végül az 1896-os Ezredévi Kiállítás oldotta meg, hiszen a Kossuth-mauzóleumot is megálmodó Gerster Kálmán tervei alapján született Tenger csodái-pavilon egyrészt úgy nézett ki, mint egy istálló, aminek a tetejére egy bálnát ragasztottak, másrészt pedig polipok, korallok, színpompás halak, „czápák, óriás teknős békák, villanyos halak, virgoncz csikóczák, és remete-rákok” rejtőztek a kapu
mögött.

Az élethűen preparált állataival dúsgazdaggá vált dr. Lendl Adolf (1873-1942) által életre hívott látványosság mindössze fél évig maradt talpon, hiszen a fővárosi közgyűlés a ma Vajdahunyadvárként ismert Történelmi Főcsoport együttesével ellentétben nem engedélyezte a további fennmaradását.

Lendl nem adta fel a vágyát, némi bosszankodás után, 1905-ben erős szövetségesekkel karöltve ugyanis eldöntötte: a Jókai téren, illetve az utca szintje alatt létrehozza az első magyar tengeri kiállítást, a céget és az épületeket pedig harminc évnyi működés után hajlandó a fővárosnak ajándékozni.