Országszerte visszatartják a vizet, hogy ne száradjon ki újra a talaj

víztakarékosság

Az aszály után most az a cél, hogy az eső ne folyjon el: a vízügyi igazgatóságok országszerte különféle módszerekkel tartják vissza a vizet, és a talajnedvesség emelésében egyénileg is lehet segíteni.

A rendkívüli nyári szárazság után a vízügyi igazgatóságok az MTI megkeresésére közölték: a lehullott csapadékot és a vízfolyások többletvizét igyekeznek megállítani, vagy legalább lassítani az elfolyását. Ehhez lezárják a zsilipeket, fenékküszöböket építenek a patakokon, és feltöltik a holtágakat, a tározókat és a vizes élőhelyeket.

Fotó: Vasvári Tamás/MTI/MTVA

Czigány Szabolcs, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának tanszékvezető oktatója, a felszín alatti vizek kutatója szerint cselekvés nélkül veszélybe kerülhet a mezőgazdaság, az élelmiszer- és energiatermelés, csökkenhet a biológiai sokféleség, és súlyos társadalmi, gazdasági és vízellátási gondok jelentkezhetnek. A talaj, „Magyarország legfontosabb erőforrása” egyre kevesebb vízzel egyre kevesebbet ér.

Intő jelnek nevezte, hogy a talajvíz már most jóval mélyebben van a megszokottnál. A visszapótlása minden aszály után nehéz, mert a száraz időszakban felhalmozódnak a talajban a beszivárgást gátló anyagok. Az aszály csökkenti a talaj nedvességtartalmát, ezzel a talajéletet és a humuszképződést is. A vízvisszatartással vizes élőhelyek hozhatók létre, emelhető a talajvízszint, javítható a duzzasztott patakok, tározók és tavak környékének vízellátása, és nő a páratartalom. A szakértő szerint megoldás lehet az árterek kiszélesítése, a mélyedések feltöltése, gátak, zsilipek és fenékküszöbök építése és az erdősítés.

Czigány Szabolcs szerint bárki hozzájárulhat ehhez a saját kertjében is. Sokat tesz, aki kevesebbet betonoz vagy burkol térkővel az udvarán, gyűjti és locsolásra használja az esővizet, és növeli a zöldfelületet.

A vízigazgatóságok régiónként az alábbi tevékenységekkel segítik a vízvisszatartást:

  • Körös-vidék: a Begécsi-halastavak lehalászása után a lecsapolt vízzel csatornákat töltenek fel, így több száz hektáron javul a talaj vízháztartása.
  • Közép-Tisza-vidék: a korábban rizstelepeket kiszolgáló csatornákon vezetik a felesleges vizet a területekre.
  • Dél-Dunántúl: az Ős-Dráva vízpótló rendszerében a zsilipek miatt nem folyik el a csapadék a Dráva felé, Visnyén pedig fenékküszöböket építettek a patakmederbe.
  • Kisalföld: az áradó Rábából nagy mennyiségű vizet vezettek szárazabb területekre, a Fertő tóban közel 4 millió köbméterrel nőtt a víz.
  • Nyugat-Dunántúl: fenékküszöb épült a Marcalon, tározókat töltöttek, és a Kis-Balaton menti öblözetekben is visszatartották a többletvizet. Vas és Zala vármegyében 2029-ig 6,36 milliárd forintos víztározó-építési program zajlik.
  • Tiszántúl: a halastavakból az őszi lehalászáskor kiengedett vizet nem a folyókba vezetik, hanem a tájban tartják, így jutott víz a Nagy-szikre, Hortobágyon pedig ökológiai vízpótlás is történt.
  • Északi-középhegység: a csapadék után több kiszáradt patakmederben, köztük az Egerében és a Tarnáéban, újra megjelent a víz.
  • Bács-Kiskun megye: a csatornamedrek maximális feltöltésével tartják helyben a csapadékot, a Sugovicába friss víz jutott.
  • Dél-Alföld: a kékperjés láprétek megőrzésén dolgoznak, hogy a vízborítás nyár elejéig megmaradjon.

(via MTI)