Hol laktak és hogyan viszonyultak a nyugatosok a városhoz, amely mindannyiuk számára idegen volt? És miért dolgoztak inkább kávéházakban a hivatalos szerkesztőség helyett?

Félelmetesen vonzó femme fatale, vagy a megfelelő sósborszeszen töprengő szolid fehérnép? Ha a 20. század elején készült plakátokat nézegetjük, kevés derül ki a kor hús-vér asszonyairól, de a nőkre nehezedő ellentmondásos elvárásokról és a századforduló rohamtempóban változó világáról rengeteg minden.

Kevesen tudják, de a Csepeli Munkásotthon retró szürkesége dúsan aranyozott szecessziós belsőt rejt. Aki ma benyit ide, szinte ugyanazt látja, mint az 1920-as években az embertelen körülmények között élő csepeli munkások. Akik nagyon szerettek volna egy helyet, ahol találkozni tudnak.

Nehéz összehozni Horthy Miklóst és Don Drapert, de ebben a családtörténetben sikerül. Többgenerációnyi Bródy-sztori után újra értelmiségi szalon működik az építészetileg is különleges házban.

Dühöngő talyigák versenypályája lett Kossuth Lajos fasorából, a frissen szerzett pénz szaga szállt a levegőben, az ország leggazdagabb emberei költöztek az Andrássy út környékére.

Hiába tartották múló divatnak a mozgóképet és hiába kiáltották ki „a polgári mocsarasítás legkiválóbb eszközének”, a mozi pár év alatt meghódította Budapestet.

„Nincs karácsony Corvin nélkül!” - tartotta a mondás. Fénykorában élőzene, vörös ernyős villanylámpa, gigantikus játszóház és a város első mozgólépcsője várta az ajándékvásárló tömeget.

Egy stílus, amit szinte mindenki szeret, de keveseknek ugrik be róla Kőbánya. A századforduló menő belvárosi építészei közül kevesen kirándultak a külvárosba, így a környék egyébként roppant izgalmas szecessziós épületei a peremre szorultak.

15+1 hely, történet és pillanat, amelyek mindig megdobogtatják a szívünket a 151 éves fővárosban. Soós Bertalan fotóival.

A Csontváry-házról sokan tudják, milyen regényes körülmények között menekült meg itt a magyar festészet több remekműve a pusztulástól. De nem ez az egyetlen érdekes története.

A Horthy-korszakban Budaörs neve egyet jelentett a jövővel és a high-techhel, itt, a főváros határában épült fel Magyarország első kisgépes nemzetközi repülőtere.

Az egykori pesti városfal mentén haladva ma is megidézhető a kor, amikor Budapesten száznál is több bordély működött, a szifilisz igazi népbetegség volt, és a leánykereskedők a rendőrkapitányságon hálózták be gyanútlan áldozataikat.

A társadalom szerencsés fele alig várja, hogy egy-egy hétvégére lepasszolhassa a gyereket a nagyszülőkhöz. Mások viszont pont azért küzdenek, hogy legalább havonta egy éjszakát - saját otthon helyett - ún. kapcsolattartó lakásban tölthessenek, végre családként.

A hely, ahol egymástól öt percre találunk kétezer forintos péksüteményt, és olyan jobb sorsra érdemes lakóházat, amelyet mintha csak a friss műanyag nyílászárók tartanának össze. Magyaros szűrmotívum, szefárd imaház, modernista lakótömb egymás mellett.

Kincsem a 19. század végének Puskás Öcsije volt, a maga korában az egyetlen magyar, akit biztosan mindenki ismert külföldön. A verhetetlen versenyló otthona a belvárosi Kincsem-palota volt, amelyet egy elhivatott házmester mentett meg a beköltöző kommunista káderektől.